top of page

Vukics Ferenc: Oltásra kötelezettek! Ne féljetek élni a jog fegyverével!





A T-sejtes immunitásra adott védettségi kártyáról szóló tudósításunk óta kaptunk hideget is, meleget is. Egyesek szerint mi ezzel a lépésünkkel legalizáltuk az oltatlanok hátrányos megkülönböztetését és valójában belementünk „az aljas diszkrimináció támogatásába”. Nem is vártak tőlünk többet, mert a „kormányzati támogatás” és a „jó állás létbiztonsága” miatt lojálisak vagyunk a rendszerhez. Néhányan tőlünk kérdezték, hogy mikor jelenik meg a Magyar Közlönyben az ezzel kapcsolatos kormányrendelet, mert, „aki segíteni akar az embereken, az ne beszéljen mellé és ne legyen ennyire felkészületlen. Csak azután van joguk hitegeti ezzel az embereket, amikor már minden akadályt eltakarítottak az útból”. Mások megköszönték az erőlködésünket és egy fontos „első lépésnek” tartották, amellyel „végül már komolyabb eredményeket is el lehet érni”. Néhány egészségügyi szakember felelőtlenségnek tartotta, hogy ezt nyilvánosságra hoztuk, mert „nyilvánvalóan csak az emberek hergelését szolgálja”. A laborok munkatársai üdvözölték a hírt, mert mint elmondták: „hónapok óta ezt próbáltuk elmagyarázni nekik, de haszontalan volt eddig minden erőlködésünk”.

Egy régi harcostársunk azt írta, hogy az egészségügyben dolgozó ismerősét kirúgták, mert nem oltatta be magát. „Ma reggel írta a T sejtes tesztre, hogy sz@rt se ér, felesleges pénzkidobás. A munkahelyen oltási igazolást kérnek!"

Egy elkeseredett pedagógus arról mesélt, hogy néhány évvel ezelőtt műtötték meg rosszindulatú daganatos megbetegedés miatt. Majd egy tucat kemoterápiás kezelésen esett át, de sikeresen meggyógyult. Egy éve szerencsésen átesett az új típusú koronavírus okozta megbetegedéseken. Aggódott, hogy van-e elegendő ellenanyaga, ezért elvégeztette az ezzel kapcsolatos vérvizsgálatot. Már megkapta a védettségi igazolványt. Az előbetegségeit, a betegséggel szembeni védettségi állapotát tekintve teljesen érthető az aggodalma. „Nem kívánom oltatni magam. Olvastam a cikket, melyet megosztott. Az iskola vezetősége természetesen nem hallott a Klikhez beadott kérelemről, miszerint indítványozzák a védettségi igazolvány elfogadását a pedagógusokat illetően. Kérem, segítsen. Nem akarom az oltást. Mit tudunk most erről? Nagyon szorít az idő.”

Rokonok, barátok, sporttársak, ismerősök, ismeretlenek hívnak fel és kérik a segítségünket. Megpróbálok mindenkinek a lehető legkielégítőbb választ adni, de arra is felhívom a figyelmét hogy olvassa el a Szilaj Csikón megjelent jogi tanácsainkat (4. részes cikksorozat, ld. a hivatkozásokat jelen írásunk után) és az üggyel kapcsolatos tájékoztatásunkat (ki tudja hány részes cikksorozat), mert ez a honlap pontosan azért jött létre, azért dolgozik minden munkatársa, hogy nekik elegendő háttéranyagot biztosítson a döntéseikhez.

A sok hozzám beérkezett levél közül azért hadd emeljek ki egyet, ami nekem a legkedvesebb és a legtöbb bizodalmat adja azzal kapcsolatban, hogy érdemes évtizedeken keresztül magyar közösségek létrehozásán dolgozni.

„Szörnyű, ami most történik, de talán arra jó lesz, hogy az emberek végre belássák annak igazát, amit tizenkét évvel ezelőtt itt, Nyíregyházán mondtál. »Nem az a kérdés, hogy az ökológiai, politikai, gazdasági, társadalmi krízisek, háborúk elérik-e az országot, hanem az a kérdés, hogy milyen állapotban találják az embereket. Lesz-e köztük kohézió, vagy sem. A jövőben a pártok, se az ál-szakszervezetek és az ál-civil szervezetek nem fogják megvédeni az embereket. Akik ezt belátták, azoknak kell egy minden igényt kielégítő szervezett civil erővé válni és közösen fellépve megvédeni az érdekeiket.« Azt gondolom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik megértették, hogy mit is akartál azzal a Magyarok Országos gyűlésével. Szerintem még most sem késő.”

Most pedig egy kicsit kénytelen vagyok magamat ismételni:

„Az emberekkel beszélve döbbenek rá igazán, hogy az emberek többsége szinte mindent átható félelemben él. Kapkodva, összefüggések nélkül mondják a magukét, és a beszélgetés egész ideje alatt érzem, attól félnek, hogy én sem fogom meghallgatni őket és nem fognak választ kapni a legfontosabbnak vélt kérdéseikre. A leginkább az a megdöbbentő, hogy habár már két éve a csapból is a világjárvány folyik, az emberek alapvető élettani ismeretekkel sincsenek tisztában. Ezt érte el – értetlenséget, zsigeri félelmet vagy jobb esetben közönyt – a kormányzati kommunikáció, a hivatalos tálalás mentén dolgozó megélhetési politikusok nyilatkozatai, az őket kiszolgáló újságírók cikkei és az »orvos celebek« televíziós szereplése.”

A jelenlegi helyzetben a következő alapvetésből kell kiindulnunk:


December 2-án a kormányinfón Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy a kormány célja: a védettségi igazolvány érvényességét a harmadik oltás felvételéhez kössék. Felhívta a figyelmet, hogy a harmadik oltás kulcsfontosságú: 4-5-6 hónap elteltével ugyanis csökken az oltóanyag nyújtotta védelem mértéke. Gulyás Gergely ismertette, hogy megkérték az operatív törzset, hogy dolgozzák ki, mikortól kössék a védettségi igazolványok érvényességét a harmadik oltáshoz. A miniszter szerint a kormány célja, hogy ez mielőbb bevezetésre kerüljön és elmondta, hogy a részleteket később fogják közölni.Ha tippelnem kellene, akkor januártól léphet életbe a rendelkezés  mondja az igazolvány érvényességével kapcsolatban a miniszter. Ha az orvosok véleménye az lesz, hogy érdemes a negyedik oltást is beadni, akkor erre biztosítjuk majd a lehetőséget” – közölte Gulyás azzal kapcsolatban, hogy sokan akár már augusztusban megkaphatták az ismétlő oltást.

Nekünk nem kell tippelni, mert pontosan tudjuk, hogy milyen kényszer mentén mozog a kormány. Diktátumot kapott minden európai kormányzat!

Három héttel ezelőtt az osztrák hatóságok már jelezték, hogy a jövőben csak kilenc hónapig lesznek érvényesek a védettségi igazolványok. A következő napon az Európai Bizottság bejelentette, hogy új utazási szabályokat vezet be a koronavírus-járvány miatt. Több fontos változás is jöhet január 10-től az unióban, amennyiben az Európai Tanács a következő hetekben elfogadja a javaslatcsomagot. A legfontosabb változás az lehet, hogy az uniós Covid-igazolvány az elsődleges oltási sorozat után kilenc hónapig lenne érvényes. Később az ismétlő oltásokkal meg lehet hosszabbítani ezt a kilenc hónapot, de hogy mennyivel, azt tudományos eredmények hiányában még nem tudták megmondani.

November közepén a következőket írtam:

„Azért kell küzdenie a kétszer oltottnak az oltatlanok jogaiért, mert nemsokára a kétszer és háromszor oltottra is ugyanazokat a szabályokat fogják rákényszeríteni, amelyeket most az oltatlanokra. Kétszer oltott vagyok. Kikérem magamnak, hogy oltatlan nemzettársamat bárki emberi jogaiban korlátozza!”

Az a nagy bajunk, hogy még mindenki a másiktól várja el, hogy megoldja minden problémáját és megváltsa az életét.

Meg kell érteni, hogy nemcsak az állami szervek, a munkaadók tudnak nyomást gyakorolni az emberekre, hanem az emberek tömegei is komoly hatással lehetnek az őket kényszerítő gépezetre.

Sokan keseregtek azon, hogy milyen nagy szükség volna most egy jól működő Magyarok Szövetségére. Itt nemcsak a szervezetekről van szó, hanem arról, hogy képesek vagyunk-e még kiállni a magunk igazáért, a magunk érdekeiért, vagy csak egy túlélési ösztöneit vesztett emberi csoport tagjaiként éljük a mindennapjainkat.

Egy önmagunk védelme érdekében írt hivatalos levél, a jogi lehetőségek kiaknázása, egy közös petíció aláírása, a politikai támogatás megvonása a velünk nem foglalkozó pártoktól nagyon is hatással van a munkaadókra és a politikusokra.

Amint hivatalos válaszra kényszerítjük a munkaadót, akkor egy jogi eljárásban már igen is számít, hogy valaki bizonyítja a védettségét.

Kérje Ön a munkáltatót, hogy mentesítse az oltási kötelezettség alól, legalább addig, amíg a védettségét bizonyítani tudja, mivel biológiailag fertőzésileg nem az a kérdés, hogy ki az oltott és ki az oltatlan, hanem az, hogy ki a védett a betegséggel szemben és ki a védtelen.

Ebben a kérelemben fejtse ki: ha Ön orvosilag igazoltan védett és nem veszélyeztet másokat, akkor miért is kellene felvállalnia az oltások mellékhatásainak kockázatát úgy, hogy azokért az elrendelő munkaadó nem vállal érte felelősséget? A munkáltató nyilatkozzon, hogy nem fogadja el a kérelmet, indokolja meg, hogy döntését milyen jogi háttérre alapozza. Követeljük meg tőle, hogy nyilatkozzon arról is: vállalja vagy nem vállalja az oltás következményeiért a felelősséget?

Jelenleg az oltásra való kötelezés alkotmányellenes. A jog jelenleg a mi oldalunkon áll, de ehhez az adott személynek meg kell nyilvánulni, kérelmet kell írni, egy hivatalos eljárás medrébe kell kényszeríteni a folyamatot. Sok ezer, sok millió kérelem, beadvány, jogi eljárás igenis kényszeríteni fogja a politikai és gazdasági hatalom szereplőit.

Azokat, aki súlyos betegségekben szenvednek (nekik a kezelő orvosuknak mentességi igazolást kellene adni), minden eddiginél nagyobb embertelenség az oltás felvételére kötelezni. Ez az elképesztően embertelen eljárás pontos képet ad arról, hogy mi is történik körülöttünk valójában.

Ma a törvény még a mi oldalunkon áll. Használjuk ki az általa biztosított lehetőségeinket.

Még véletlenül se mondjunk fel magunktól! Kérjünk, indokoljunk, mutassunk fel védettségi igazolványokat, követeljük meg a munkaadóktól, hogy törvényi hivatkozásokkal lássák el a válaszokat.

Követeljük meg tőlük, hogy a Munka Törvénykönyvében foglaltak szerint a gyógyszergyártóktól kérjék ki azokat a hivatalos anyagokat, amelyek teljes tájékoztatást adnak a vakcinák rövid, középtávú és hosszútávú mellékhatásairól és az azokkal járó egészségügyi következményekről. A munkáltató nyilatkozzon arról, hogy vállalja-e a következményekért a felelősséget, vagy sem.

Harcolni kell... nem csapkodni... és keseregve azt hibáztatni, aki éppen neki akar segíteni!

Mindenki higgye el, hogy az a furcsa helyzet állt elő, hogy a törvény mellettünk áll, de ki is kell nyilvánítani abbéli szándékunkat, hogy élni kívánunk vele. Azon azért gondolkozzon el mindenki, hogy miért is nem érdekli a hatóságokat az a tény, hogy valaki védett-e a betegséggel szemben, vagy sem, miközben járványügyi szempontból ez a legfontosabb információ. Az én meglátásom szerint az oltatlanok többsége átesett a betegségen (van, aki többször) és antitestmérés vagy T-sejt immunitás vizsgálattal tudja is ezt igazolni. A megbetegedés következtében a legtöbb esetben masszív immunválaszokra képes.

A hamis propaganda ellenére, nem veszélyezteti embertársait és a gazdaság működőképességét.

Most legalább mindenki láthatja, hogy nincsenek valódi szakszervezeteink, amelyek közös munkabeszüntetést, vagy teljeskörű jogi védelmet biztosítanának tagjaiknak, vagy az adott szakmákban dolgozó embereknek.

Lehet, hogy az ellenállás hatására a kormány módosítani fogja az alkotmányt, de akkor pedig tisztában leszünk azzal, hogy csak az európai államokra rákényszerített oltási direktíva számít és valójában senkit sem érdekel, hogy ki is a védett a betegséggel szemben.

Nézzük mit is mondanak erről a Taylor Wessing ügyvédi iroda munkajogi szakértői:


„A kormány november 1-jén hatályba lépett rendeletével lehetőséget biztosított a munkáltatóknak arra, hogy előírják a koronavírus elleni védőoltás felvételét a munkavállalóik számára. A döntés meghozatalakor ugyanakkor számos szempontot figyelembe kell vennie a munkáltatóknak, többek között az sem teljesen tisztázott, hogy kit terhel a felelősség amennyiben mellékhatások jelentkeznének.”


A kormányrendelet értelmében a munkáltató, ha szükségesnek látja az ott dolgozók biztonsága és az egészség megóvása érdekében, a védőoltás felvételét a munkavégzés feltételeként állapíthatja meg, természetesen az adott munkahely és munkakör sajátosságait is figyelembe véve. A munkáltató munkavállalónként mérlegeli, hogy szükséges-e a védőoltás előírása, illetve, hogy az arányban áll-e a munkavállaló alapjogának korlátozásával. Így mindenekelőtt figyelembe kell venni a megfertőződésnek kitettséget, illetve az egészség megóvásának elérésére alkalmas egyéb eszközöket. A naponta szükségszerűen sok ügyféllel találkozó munkavállalók (pl.: bolti eladók) számára indokolt lehet a védőoltás elrendelése, míg a home office-ból dolgozó munkavállalók esetében az kevésbé tűnhet indokoltnak.”


„A munkáltató természetesen jogosult ellenőrizni, hogy az oltási kötelezettségről papíron vagy elektronikusan tájékoztatott munkavállalója felvette-e a védőoltást az általa meghatározott határidőn belül. A munkavállaló az oltás felvételét a személyazonosságot igazoló hatósági igazolványának (pl.: személyi igazolvány, vezetői engedély, útlevél) és az uniós digitális Covid-igazolvány; védettségi igazolvány; az oltást igazoló orvos által kiállított, a védőoltásról szóló igazolás; az Egészségügyi Világszervezet által kiadott nemzetközi oltási bizonyítvány; illetve a Magyarország által elismert, más állam által kiállított védettségi igazolások valamelyikének egyidejű felmutatásával igazolhatja.”


„A védőoltás felvétele alól mentesül azon foglalkoztatott, aki számára az oltás egészségügyi okokból ellenjavallt, melyet orvosi szakvéleménnyel kell bizonyítson. Ezen szakvéleményt a foglalkozás egészségügyi szakszolgálat szakorvosa, annak hiányában a foglalkoztatott egészségi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos, végső soron pedig a háziorvos adhatja ki.”


„Fontos kiemelni, hogy a kormányrendelet nem tisztázta a felelősség kérdését: a munkáltató által kötelezővé tett oltás esetleges mellékhatásai vonatkozásában nem mondta ki kifejezetten sem az állam, sem a munkáltató felelősségét. A jelenleg hatályos szabályozási rendszerben eddig csak az állam által kötelezővé tett védőoltások mellékhatásaiért tartozott az állam kártalanítási kötelezettséggel, melyben a munkáltató által elrendelt kötelező oltások nehezen értelmezhetőek, az állam által adott felhatalmazás és a védőoltások állami engedélyezése ellenére is.”


„A felelősség kérdésére így a munka törvénykönyve adhat választ, mely kimondja a munkáltató felelősségét a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károkért. A munkáltató az oltás kötelezővé tételével azt ellenőrzési körébe és objektív felelősségébe vonja, így amennyiben káros mellékhatások lépnének fel az oltás következtében azokért nem az állam, hanem a munkáltató tartozhat felelősséggel. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az esetleges mellékhatásokból származó károkat a munkáltatónak kellene megtérítenie.”


„A szabályozási rendszer érdekes eleme, hogy az állami dolgozók, akik számára szintén kötelező az oltás felvétele, mindenképpen az államtól tudnának kártalanítást követelni, függetlenül attól, hogy azt végül az egészségügyi törvény vagy a munka törvénykönyve alapján tennék meg. Ez az állami dolgozók számra mindenképpen biztosítja káraik megtérítését, míg a nem állami alkalmazottak esetében akár az is előfordulhat, hogy egy esetleg fizetésképtelenséggel küzdő vállalkozás semmilyen munkavállalói kárt nem fog tudni megtéríteni.”


„A fentiek alapján a kormányrendelet által bevezetett kötelező oltás munkáltatói elrendelésének lehetősége a felelősség kérdését teljesen bizonytalanná tette, így a jelenlegi szabályozási rendszerben a kötelező oltás elrendelése kockázatokat hordoz a munkáltatók számára.”


Oltott vagyok, de igyekszem mindkét oldal állításairól olyan új anyagokat eljuttatni az olvasóhoz, amelyekről hazánkban nem nagyon írnak. Valaki erre azt mondhatja, hogy az oltási kampányok melletti írásokból, tanulmányokból kevesebbet adtam közre, mint az oltások kritikájával kapcsolatosakból. A tudományos anyagok után kutatva azt tapasztaltam, hogy a gyógyszergyártók által támogatott kutatók egy része megpróbálta végtelen számú tanulmányban igazolni a kampányokat, de ezzel sem tudta elhallgattatni azt a kutatói tömeget, amely jelentős véleménykülönbségeket fogalmazott meg. Miután a magyar fősodratú média ezek közül nem nagyon akart idézni, ezért tartottam szükségesnek ezen véleményeket is eljuttatni az olvasókhoz. Itt, a Szilaj Csikónál vannak olyanok, akik keményebb fellépést várnak az oltásokkal kapcsolatban, vannak, akik az oltások hatásosságában kételkednek, vannak, akik szerint a génterápiát kell elutasítani, van, aki szerint csak az alkalmatlan adatgyűjtés miatt nem tud a kormányzat jó döntést hozni. Abban azonban egyetértünk, hogy a lehető legrészletesebb tájékoztatást kell nyújtani azoknak az embereknek, akik arra kényszerülnek, hogy egy veszélyhelyzeti engedélyezéssel rendelkező vakcina beadásáról szóló felelősséget átvállaló nyilatkozatot kellene aláírniuk.

Higgyék el a Kedves Olvasók, hogy nincsenek egyedül. Jogászok, ügyvédek, orvosok, kutatók állnak ki az oltatlanok jogaiért. Tiszteletben tartom az olyan politikai szereplők munkáját, akik kiállnak az oltatlanok jogaiért, de számomra továbbra is Schiffer András ügyvéd az, aki az elmúlt két évben a legkövetkezetesebben viselkedett az oltásokkal, a védettségi igazolványokkal és a kötelező oltások elrendelésével kapcsolatban. A hitelességet a szakértelem mellett az is alátámasztja, hogy ezen véleményét mindenhol felvállalta, holott az oltatlanok melletti kiállásából nem remélhetett politikai hasznot.

Lássuk mit is írt erről még a nyáron! Az írás azért is fontos, mert tartalmazza azokat a jogi indokokat, amelyeket egy kérelem indoklásába azonnal bele lehet illeszteni.


„Az elmúlt másfél év számomra legdöbbenetesebb fejleménye, hogy az egész emberiség jó ideig – legalábbis a főáramú felszínen – hangtalanul, utánkérdezések nélkül vette tudomásul a totális jogkorlátozásokat, az élet megállítását. Holott a világtörténelemben példa nélküli, hogy szinte gombnyomásra állítják le a teljes világgazdaságot, és példa nélküli a ’45 utáni Nyugat és a ’89 utáni Kelet-Európa történetében az a jogkorlátozási hullám, amely a Covid–19 hatására végigsöpört a kontinensen. Félreértés ne essék: az egész közösséget fenyegető veszély elhárítása indokolhatja az egyén alapvető jogainak korlátozását.”


„Csakhogy egy jogállamban a hatalomnak minden egyes esetben számot kell adnia arról, hogy a korlátozás a veszély elhárítása érdekében feltétlenül szükséges, csak az arányos mértékig terjed, a veszélyelhárítási cél más módon nem elérhető, így tehát a korlátozás elkerülhetetlen. Az államot igazolási kötelezettség terheli minden egyes érintett jog és – amennyiben a korlátozás során megkülönböztetést tesz a polgárok között – minden egyes érintett lakossági csoport esetében. A veszélyhelyzet soha nem lehet biankó csekk az állam kezében a polgárok jogfosztására. Jól jellemzi a honi közállapotokat, hogy a belpolitikai diskurzus egyszer sem firtatta a járványügyi korlátozások megalapozottságát vagy a vakcinagyártók felelősségvállalását, sőt. A „demokratikus” ellenzék a korlátozások jogállami igazolása helyett még több és még hosszabb ideig tartó korlátozást kért számon az „illiberális” kormányon (némi korrupciózással, kínázással, oroszozással megfűszerezve).”


„A két oldal primitív „halálkampánnyal” gyilkosozta egymást, miközben a komplett magyar politikai elit (mínusz Mi Hazánk) sétált el az elmúlt háromnegyed század legnagyobb globális megrázkódtatásának alapkérdései mellett.”


„Az utóbbi időben Európában bejelentett korlátozó intézkedések tipikusan oltottak és oltatlanok között tesznek különbséget: így pörgetnék meg az átoltottsági mutatókat. Hasonló tervei másoknak, így a magyar kormánynak is vannak. A jogkorlátozási tébolyt alighanem az olasz kormánykoalíció egyik tagpártjának vezetője, a kaviárbaloldali Enrico Letta exminiszterelnök koronázta meg, amikor kifejtette: azt szeretné, ha az őszi helyhatósági választásokon csak oltottak indulhatnának.”


„Az uniós országok járványellenes ötletrohamainak egyetlen közös eleme van: egyetlen tagállam sem tesz eleget a jogkorlátozásokkal összefüggésben fennálló igazolási kötelezettségének. Pillanatnyi politikai kommunikációs szempontok, pillanatnyi gazdasági és közvélemény-kutatási indexek, továbbá a pillanat felkent szakértőinek bizonytalan állagú jóslatai alakítják szabadságunkat. Ezért állíthatjuk bátran, hogy 2020. március óta valójában a jogállamiság eddigi legsúlyosabb válsága zajlik az Európai Unió területén.”


A legújabb korlátozó intézkedések oltottságtól, illetve védettségi igazolványtól függően vonatkoznak a polgárok egyes csoportjaira (oltottsági diszkrimináció). Ezen a ponton rögtön két közbevetést kell tennünk. Az úgynevezett T-sejtes immunválasszal tartós védettséget lehet megállapítani a Covid–19-cel szemben. Nincs észszerű indoka annak, hogy a kormányok a hátrányosan megkülönböztetett oltatlanok közé sorolják és megtagadják a védettségi igazolványt azoktól, akik ugyan nincsenek beoltva, de szervezetük a korábbi fertőzöttség miatt rendelkezik a megfelelő immunválasszal.”


Általánosságban az oltottsági diszkrimináció – és bátran idevehetjük a kötelező oltás kérdését is – nézetem szerint két feltétel fennállása esetén igazolható .

Az egyik feltétel a fertőzőképességgel függ össze: alátámasztható az oltottsági diszkrimináció, ha biztosan tudjuk, hogy az oltott, illetve megfelelő immunválasszal rendelkező személy nem vagy csak szignifikánsan gyengébben terjeszti a vírust.

A másik feltétel, hogy megbízható információkkal rendelkezünk az oltóanyag hatékonyságról és az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásáról. A fertőzőképességi feltétel megléte nélkül az általános járványellenes jogkorlátozási indokot eleve elvethetjük, legfeljebb a teherbíró-képességi indokot mérlegelhetjük. Ha viszont meggyőző tudásunk van a fertőzőképességi feltétel teljesüléséről, úgy megengedőbben járhatunk el a hatásvizsgálati feltétel kapcsán. Jelenleg viszont a helyzet úgy áll, hogy – az idő rövidsége miatt amúgy érthető módon – egyelőre nincs valamennyi vakcinatípusra kiterjedő, kellően megalapozott, pontos tudásunk az oltott személyek fertőzőképességéről.”


„Nézzük meg a hatásvizsgálati feltétel teljesülését. Az egyes államok és kormányközi szervezetek a rendes gyógyszer-engedélyeztetési és -kipróbálási utak, illetve időtartamok lerövidítésével adtak zöld jelzést a különböző Covid-vakcináknak. A titkosított, de napvilágra került Pfizer-szerződések egyenesen így fogalmaznak: „A vevő megerősíti, hogy sem a készítmény hatékonysága, sem hosszú távú hatásai nem ismertek, és lehetnek olyan mellékhatások, amelyeket korábban nem ismertek.” Ha azt vesszük, hogy magának a vírusnak a keletkezése, a fertőzés kórlefolyása, valamint hosszabb távú élettani hatása ugyancsak ismeretlen, az oltóanyag-kockázat akár vállalható is lehet (én magam legalábbis így mérlegeltem, amikor a vakcináltatást választottam). Ebben az esetben viszont az oltottsági diszkrimináció megalapozásához a hatásvizsgálati feltétel mellé egy felelősségi, kisegítő feltételt kell támasztanunk.

Miről van szó? Ha már úgy alakult, hogy kénytelenek vagyunk olyan vakcinákat alkalmazni, amelyek hatékonyságáról és az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásáról nem rendelkezünk megbízható információkkal, legalább a korlátozó szabályokat alkotó államok, államközi szervezetek és a vakcinagyártók vállaljanak felelősséget, egyúttal garantálják a köztük létrejött szerződések transzparenciáját is.”


„Ehhez képest az egyes államok, sőt az Európai Bizottság által kötött vakcinaszerződések is titkosak, a vakcinagyártók a felelősségüket kizárják. A német rendszerkritikus baloldal nagy öregje, Oskar Lafontaine nem véletlenül nevezi az ilyen szerződéseket aláíró politikusokat igazi covidiótáknak. Ha egy esetleges károsodás esetén a polgár mégis sikeresen perli az államot, az állam már nem tudja továbbhárítani a kárfelelősséget a gyártóra. Ha a fertőzőképességi feltétel megléte nem igazolható, és az oltóanyag hatékonyságáról, emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásáról nemcsak pontos információink nincsenek, de ezekért a gyártó sem vállal termékfelelősséget, miközben a gyártó és a korlátozó állam (államközi szervezet) közötti szerződés tartalma nem közismert: nos ebben az esetben egy jogállamban az oltottsági diszkrimináció, továbbá az oltási kötelezettség (úgyis mint a személyes önrendelkezési jog elvonása) nem alátámasztható.”


„Ha viszont az előbbi aggályoktól eltekintünk, és megalapozottnak tartjuk az oltottsági diszkriminációt, akkor is rá kell mutatnunk azokra az elvekre, amelyek megakadályozzák, hogy ez a megkülönböztetés parttalan legyen. Először is: egy jogállamban, ahol jogainkat nem az államtól kapjuk, a diszkriminatív jogfosztás soha nem lehet megtorló jellegű. Márpedig a járvány terjedésével, az ellátórendszer teherbíró-képességével semmilyen igazolható kapcsolatban nem álló joggyakorlás korlátozása pusztán azért, hogy így „ösztönözzék” az átoltottságot, megtorló jellegű. Minden megtorló jellegű jogkorlátozás súlyosan sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot, jóllehet az európai demokráciáknak alapvetésük, hogy az emberi méltósághoz fűződő jog korlátozhatatlan. Ezért hajmeresztő a volt olasz kormányfő javaslata az oltatlanok választójogának elvonására.”


„Ha a globális vakcinapolitikát nézzük, ezen a területen is hamar ráébredhetünk arra, hogy ma a demokrácia és a jogállamiság számára a legnagyobb kihívást az óriásvállalatok intézik. Ha a világ gyorsan, de jogállami keretek között akar túljutni a Covid-krízisen, az államoknak – a nemzetközi jog segítségével – vissza kell szorítaniuk a gyógyszercégek mohóságát. Első lépésben meg kell akadályozniuk, hogy az órásvállalatok megalázó kötelezettségvállalásokra kényszerítsék a legkiszolgáltatottabb országokat. Második lépésben az egyes államoknak és az Európai Uniónak nyilvánosságra kell hozniuk valamennyi vakcinaszerződést. Harmadik lépésben semmisnek kell nyilvánítani minden olyan szerződéses kikötést, amely megtiltja a szerződésből való kiszállást abban az esetben is, ha időközben hatékonyabb ellenszer kerül kifejlesztésre. Negyedik lépésben a vakcinapolitikát vissza kell szuszakolni a nemzeti joghatóság alá. Ötödik lépésben pedig az államoknak világossá kell tenniük: a gyártók nem zárhatják ki érvényesen a termékfelelősséget. A vakcinaszabadalmak feloldása természetesen üdvözlendő lépés. Egy világjárvány esetén azonban a demokratikus államoknak arra is rá kell tudniuk szorítani a gyógyszercégeket, hogy extraprofit nélkül bocsássák az emberiség rendelkezésére az oltóanyagokat. Legalábbis akkor, ha olyan világot szeretnénk, ahol a profit nem előzi meg az embert.”


Tisztelt Olvasó! Remélem, hogy eljutott idáig! A mi jogi szakértőink szerint a jelenlegi jogi környezetben az állam és a munkáltatók kötelező oltásokra való törekvése „BLÖFF”. Nagyon kérek mindenkit, hogy olvassa el a jogi tanácsainkkal kapcsolatos cikkeinket és használja fel Schiffer András indoklását a kérelmeiben.

Magyarok!

Arra kérlek benneteket, hogy harcoljatok a jogaitokért. Az igazság birtokában teljes nyugalommal írjátok meg beadványaitokat! És arra kérlek benneteket, hogy ne féljetek és ne érezzétek magatokat bűnösnek. Tisztelt oltatlannak gyalázott nemzettársam! Az oltottak jelentős része is mellettetek áll! Én is azért ülök le minden nap a számítógép elé, ezért teszem fel levélben a kérdéseimet a hatóságoknak, telefonálok, intézkedem, szervezkedem, próbálkozom, mert nem tűröm, hogy megalázzanak benneteket!

A kétszer oltottak egy jelentős része is azon gondolkodik, hogy ilyen körülmények között nem meri bevállalni a harmadik oltást. Januárra ők is a ti táborotokba fognak tartozni.

Oltottak és oltatlanok! Harcoljunk együtt az igazságunkért! A most megalázottaktól pedig azt kérjük, hogy ha kiderül (legalább 50% az esélye), hogy a valóságban az oltottak veszélyeztetik az oltatlanokat, akkor pedig bocsássátok meg ezt azoknak, akiket a tömegmédia minden eszközét felhasználva félrevezettek.

Végezetül: aki ennél is több jogi magyarázatot kíván, annak ezekkel a néhány nappal ezelőtti Schiffer- gondolatokkal akarok kedvet csinálni a jóval bővebben megfogalmazott cikk áttanulmányozáshoz:


„A munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet (rendelet) azt kívánja biztosítani a munkaadóknak, hogy a munkavégzés feltételeként írják elő a Covid-védőoltás felvételét a munkavállalók számára, ha ezt szükségesnek látják úgymond az ott dolgozók biztonsága érdekében. A veszélyhelyzeti jogszabály egyúttal lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy a védőoltás felvételét megtagadó munkavállalót fizetés nélküli szabadságra küldje, majd egy év elteltével kirúgja. A rendelet – álláspontom szerint – többszörösen Alaptörvény-ellenes, és egy riasztó globális politikai trendbe illeszkedik.”


„Ha az oltási kötelezettség érdemi alkotmánybírósági gyakorlatát kutatjuk, vissza kell eveznünk a 39/2007. (VI. 20.) AB-határozathoz, illetve az abban felhívott esetjoghoz. Ezt bátran megtehetjük, miután a 13/2013. (VI. 17.) AB-határozat kimondta, hogy a testület az Alaptörvény hatálybalépése utáni ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbiakban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése és a konkrét ügy alapján az alkalmazhatóságnak nincs akadálya. Az Alaptörvény II–III. cikkei és a korábbi Alkotmány 54. §-a között nem egyszerűen tartalmi egyezés áll fenn, hanem az Alaptörvény rendelkezései egyenesen szigorúbbak: kimondják az emberi méltóság sérthetetlenségét, és az egyszerű hozzájárulás helyett „tájékoztatáson alapuló önkéntes hozzájárulást” írnak elő az orvosi vagy tudományos kísérletekhez. A határozat érvelése abból indult ki, hogy a korai, 8/1990. (IV. 23.) AB-határozat az emberi méltósághoz való jogot az „általános személyiségi jog” alkotmányi megfogalmazásának minősítette. Felidézte a 36/2000. (X. 27.) AB-határozatot, amely kimondta, hogy az emberi méltósághoz való jogból következően a betegek jogai közé tartozik – többek között – az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is. Felhívott egy alapvető tételt a 21/1996. (V. 17.) AB-határozatból:

Önmagának mindenki árthat, s vállalhat kockázatot.

Megállapította, hogy az emberi méltósághoz való jog széles körű védelemben részesíti a szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember

saját teste és sorsa feletti rendelkezési jogát, az általános személyiségi jog alkotóelemének tekinti a személyiség integritásához való jogot, amelynek része a testi integritáshoz való jog. A 39/2007. (VI. 20.) AB-határozat érvelése ezen a ponton fordult rá az oltási kötelezettségre. Rögzítette, hogy a védőoltások közegészségügyi, járványügyi célból elvégzett invazív egészségügyi beavatkozásnak tekinthetők, ezért a kötelező védőoltásokat intézményesítő és annak feltételeit meghatározó jogi szabályozás a testi integritáshoz való jog korlátozását jelenti. „Az ember soha nem tekinthető puszta eszköznek valamilyen közcél eléréséhez – ennek az elvnek különös súlya van az olyan jogi szabályozás esetében, amely alapján közérdekre hivatkozással megelőző, gyógyító célból oltóanyagot juttatnak az emberek szervezetébe” – fogalmazott a 2007-es alkotmánybírósági döntés. Az AB-határozat egyáltalán nem tekintette a kötelező védőoltás intézményét eleve alkotmányellenesnek. Nyári írásomban magam is úgy foglaltam állást, hogy a Covid–19 kapcsán a fertőzőképesség csökkentése és az egészségügyi ellátórendszer teherbíró képességének fenntartása olyan indokok lehetnek, amelyek – szigorú feltételek között – megalapozhatnak védőoltással összefüggő kötelezést, korlátozást. Az Alkotmánybíróság úgy érvelt a kötelező védőoltás alkotmányos megalapozhatósága mellett, hogy hozzátette: »Ugyanakkor nincsenek veszélytelen védőoltások.«”.


„Ha a kormány esetleg Alaptörvény-módosítással támasztaná meg a rendeletet, azzal csak a brüsszeli jogállamisági kritikákat igazolná. Igaz, az Európai Unió jelen pillanatban nagyon nincs abban a helyzetben, hogy jogállamiságot zsűrizzen, miután másfél éve nézi tétlenül a jogállam uniós szintű leépítését. Különösen furcsán állna a jogállamiság lángpallosa Von der Leyen kezében akkor, amikor a Big Pharma szabja meg azt is az Európai Bizottságnak, hogy mi tartozik az európai polgárokra a vakcinaszerződésekből.”


Tisztelt Oltásra Kötelezettek!


Ne féljetek élni a jog fegyverével! Ne féljetek akár kártérítési pereket is indítani! Nemcsak a magatok érdekében, hanem a nyomuló önkényuralom ellenében – tehát valamennyiünk érdekében, a közjó javára!


 

Forrás:

 

Kapcsolódó írások:



1 270 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page