NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (45) A HANGZÓ NYELV. Mássalhangzók
Egy kényes hang: a h
Terjed a h hang elhagyása: szó és szótag elején, szóelemek határán:
• A várató időjárás, megbiszató [megbízható] ember; nem készítető el; nagyon anyagul [hanyagul] végzi a munkáját.
Egy híradó így tájékoztat:
• Ez történt a kínai hivatalo sírügynökség szerint.
Természetesen nem sírügynökségről, hanem a kínai hivatalos hírügynökségről van szó.
Ezzel szemben egyre többször hangoztatják a h-t szóvégen és szótagzáró helyzetben, ahol hagyományosan néma volt a h. Ilyen szavak a méh, cseh, düh, pléh. Ezek úgy is toldalékolódtak, mintha nem volna ott mássalhangzó: dühvel, csehvel, pléhvel, méhvel. Az utóbbi időben gyakran hallani például a méhnyakrákról. Kiejtése többnyire szájpadközépi h-val történik: méchnyakrák. Hagyományosan ményakrák lenne az ejtése, miként az éhgyomor (hagyományos) ejtése égyomor.
Egyes (elvonással keletkezett) szavakban, mint doh, moh, keh, valamint idegen eredetű szavakban, mint potroh, allah, sah azonban az a szokványos, hogy hangoztatjuk, kiejtjük a h-t, mégpedig keményebben, mert szó végén vagy más mássalhangzó mellett nem is tud a lágy, gégében képzett h megvalósulni. (Ebben nincs semmi különös, a képzési helyzethez, hangkörnyezethez igazodó ejtésváltozatok más hangoknál is előfordulnak.)
(...)
(folytatása következik)
Előző részek:
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)
