NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (13) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Az igekötő „válópere”
(nem megoldható – nem oldható meg)
Az igekötő lényegében határozószó: meghatározza az igei működés irányát, befejezetté teheti az igét, esetenként pedig módosítja a jelentést. Ez utóbbi szerepe indokolja, hogy alaphelyzetben egybeírjuk az igével, de nem nőtt össze teljesen az igével, bizonyos esetekben – szabály szerint – elválik tőle.
Az igekötő az ige mögé kerül: – ha az ige elé kiemelünk valamit: Holnap megyek el. – tagadáskor: Nem megyek el. – felszólításkor: Menj el! Gyakori hiba, hogy nem választják le az igekötőt az igéről akkor sem, amikor ez lenne helyes. Egy rendőri intézkedés kapcsán az érintett ezt mondta: • Nem ellenálltunk. Nem álltunk ellen. A módosítószók és a segédigék az igekötő és az ige közé ékelődnek: el sem fogadom, meg is tette, míg vissza nem jön; föl fogom írni, be kell fizetni.
Különösen azt felejtik el, hogy egyes igenevektől, származékoktól is elválik az igekötő: például e fejezet címében is, vagy: fel nem adott levél stb. A leggyakoribb hiba a lehetőséget kifejező (megengedő) ige melléknévi igenevének egyben hagyása az igekötővel: • Nem elfelejthető az a tény sem… Ez nem megakadályozható. Az épület nehezen megközelíthető. nem felejthető el, nem akadályozható meg, nehezen közelíthető meg stb.
Szinte sulykolják ezt a hibát a telefonközpontok automatikus bemondásai és a bankkártyák utasításai: • A hívott szám nem elérhető; a kártya nem átruházható. A hívott szám nem érhető el; a kártya nem ruházható át.
Csak az olyan igekötős igenév marad egyben, amely melléknévként állandósult. Például: Nagy Iván megbízható munkatárs. De: A titkárnő nem bízható meg azzal, hogy igazgatói teendőket lásson el. Kivétel még a szembeállítás: Az autonómia nem megadható, az autonómia jár. (Az, hogy az autonómia nem adható meg, éppen az ellenkezőjét jelentené.)
(L. még a Szórend(etlenség) c. fejezetben!)
(folytatása következik)
Előző részek:
