Általános válaszunk a védettségi igazolványra vonatkozó kérdéseikre (Szilaj Csikó)

Tisztelt Olvasók!

Nézzék el nekünk, hogy nincs időnk és erőnk egyesével válaszolni a kovidos védettségi kártyára és a T-sejtes immunitásra vonatkozó kérdéseikre! A Szilaj Csikót egyéb, megélhetési munkáink mellett szerkesztjük, önkéntesen, mindenféle anyagi ellenszolgáltatás vagy külső pénzsegítség nélkül – ellenben sok jó szót, elismerést, lelki támogatást bezsebelve, s már csak ezért is örömmel, szívesen, rendületlenül – de csak lehetőségeink mértékéig.

Nagy általánosságban azzal válaszolhatok szóban forgó kérdéseikre, hogy egyik munkatársunk egyszer már sikerre vitte azt a próbálkozását, hogy a T-sejtes laboreredményére szerezze meg a védettségi igazolványát. Itt lehet olvasni erről:

Botos Gregory Zoltán: Enyém az első védettségi igazolvány, amelyet T-sejtes immunitásra adtak!

Azzal is tisztában vagyok azonban – már csak az Önök jelzései alapján is –, hogy vannak laborok, kormányablakok és munkaadók, amelyek hallani sem akarnak erről a T-sejtes igazolványszerzési lehetőségről. Mereven ragaszkodnak az antitestes tesztekhez, formai előírásokhoz. Tehát nagyon sok múlik azon, hogy a bürokratikus és hivatali útvesztőkben éppen kikkel találkozik az ember. Találkozik-e legalább valamennyi együttérzéssel, belátással, emberséges értelemmel.

Hogy csak két, egymással szöges ellentétben álló példát mondjak erre hamarjában.

Tudok olyan iskolát, ahol az igazgató keresi a módját, hogyan tudná megtartani azokat a munkatársakat is, akik nem akarnak oltakozni.

De tudok olyan orvosról is, aki minden gátlás nélkül azt hazudta páciense szemébe, hogy semmi értelme antitestes vagy T-sejtes laborvizsgálatot végeztetni, mert ezek nagy száma, kimutatható jelenléte semmiféle védettséget nem garantál – fel kell venni a harmadik oltást, és kész.

Azzal is tisztában vagyunk – többször el is mondtuk már –, hogy a tesztelések nem kevés pénzbe kerülnek, és feleslegesen nyilván senki nem szeretne ennyi pénzt beleölni egy sikertelen próbálkozásba.

Egyik olvasónk levelét idézem – de többen is írtak nekünk hasonló tartalommal:

Tisztelt (Szilaj Csikó)!
Örömmel olvastam az oldalukon az alábbi cikket:
Vukics Ferenc: Védettségi Igazolvány megszerzése T-sejtes immunitásra 4+1 egyszerű lépésben 
Azonban a labor oldalán ez áll:

"NEM: T-sejtes immunválasz tesztünk nem váltja ki se a PCR tesztet, se az Antigén gyorstesztet, se a védettségi igazolványt, se más beutazási kötelezettséget, illetve egyelőre a kormány nem adott ki arra vonatkozóan rendelkezést, hogy védettségi igazolványt adna pozitív teszteredmény esetén."

Tudna a fentiekről bővebb információt adni?
Köszönettel (...)

Mindezekből nem kevesebb következik, tisztelt Olvasók, mint hogy NEM TUDUNK ÖNÖKNEK OLYAN MEGOLDÁST JAVASOLNI, AMELYNEK SEGÍTSÉGÉVEL KÜLÖNÖSEBB FÁRADOZÁSOK ÉS KOCKÁZATVÁLLALÁSOK NÉLKÜL HOZZÁJUTHATNAK EGY HOSSZABB IDŐRE SZÓLÓ VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNYHOZ.

Mi csak annyit tudunk bizonyítani, hogy kitartó próbálkozásokkal – pl. más módszerű védettség-igazolással, vagy akár a munkaadóink személyes meggyőzésével, vagy akár a munkajogi javaslatainkba foglalt eljárásokkal – nyílnak lehetőségek arra, hogy legalább valamelyest kiszabadítsuk magunkat a kovidos önkényuralmi őrületből; ha ellenben ezt meg sem kíséreljük, vagy ha azt várjuk, hogy majd mások kikaparják nekünk a gesztenyét, akkor marad mindannyiunknak a önkényesített, rabosított lét.

Mi a magunk részéről továbbra is igyekszünk ostromolni az illetékeseket, de hát az a nagy helyzet, vagyunk mi, az egyenlők, akikkel minden értelmetlen törvényt és ostoba rendelkezést igyekeznek betartatni, megszorításokkal, büntetésekkel minket erre rábírni; és vannak a még egyenlőbbek, akik úgy élnek és úgy bánnak velünk, mint akikre a törvény nem vonatkozik: ugyanis a törvény szabta határidőkön belül történetesen nem válaszolnak a nekik közvetlenül vagy országgyűlési képviselők által feltett kérdéseinkre.

Magyarán szólva, akármennyire is szeretnék, NEM TUDJUK LEVENNI ÖNÖKRŐL SEM A TOVÁBBI, ALAPOSABB TÁJÉKOZÓDÁSUK, SEM A NEHÉZ DÖNTÉSÜK, SEM A SZEMÉLYES CSELEKVÉSÜK, RENDSZERES, KITARTÓ PRÓBÁLKOZÁSUK TERHÉT.

Idejében szólunk, hogy ezt sem a kormány, semmilyen szabad sajtó, semmilyen ügyvéd, jogász, orvos, virológus nem fogja megtenni önök helyett! Senki nem vonhatja ki magát a megoldás keresése és megtalálása alól!

Senki ne számítson arra, hogy a maga részéről siet oltakozni, igyekszik a véleményét mélyen elhallgatni, az önkényeskedéseket zokszó nélkül eltűrni, s aztán majd mégis ráköszön a régi szabadság. Hát nem! Legfeljebb a még nagyobb, még borzalmasabb önkényuralom – a végtelenített oltatásokkal, szabadságmegvonásokkal.

Fősodormentes, szabadságharcos cikkeinket leginkább ezért írjuk ilyen nagy elszántsággal, szívóssággal: a kijózanító tudások, ismeretek mellé elsősorban bátorságot kínálunk, mozgolódásra, ellenállásra, cselekvésre buzdítunk.

Bátran állítjuk, hogy még egy kisiklott próbálkozásnak is százszor több értelme van, mint a semmittevésnek. Minden kis ellenállás, minden kis cselekvés: üzenet. Azt üzeni, hogy a népnek nem tetszik, álljon meg a menet! Ellenben a semmittevés ezt: azt csináltok velünk, úgy bántok velünk, ahogy akartok...

Akárhogy is, de az nem járja, tisztelt Olvasók, hogy a védettségi igazolványról szóló cikkünkre sok tízezren kattintanak, aztán még telefonhívásokkal és levelekkel is ostromolnak (eddig ez még rendben is van), ám amikor a gyerekek oltatása elleni petíció aláírását kérjük Önöktől, egy ilyen alig perceket igénylő, ám annál sorsdöntőbb cselekvésre legfeljebb ha századannyian mozdulnak. Hogy is van ez? Az Önök kényelme minden, a gyerekeink egészsége semmi?

A továbbiakban, tisztelt Olvasók, csak nagyon elvétve fogunk válaszolni védettségi igazolványos kérdéseikre. Csakis akkor, ha olyan új fejleményekkel találkoznunk, amelyek tisztán kínálják a lehetséges jó megoldásokat, s ezekről mihamarább, jó szívvel igyekszünk tájékoztatást adni Önöknek.

Addig pedig tegyék ugyanazt, amit mi is: tájékozódunk, töprengünk, próbálkozunk. Alább csokorba gyűjtöttük számos írásunkat, amelyek elolvasását igen ajánljuk. S igyekezzenek minél inkább erőt venni szellemi restségükön csakúgy, mint félelmeiken, tehetetlenségeiken.

Tiltakozzanak, cselekedjenek.

Ha a mostani életnél jobbat szeretnének.

(Szilaj Csikó, VDGy)

Ajánlott olvasmány