Amerika beteg, diszfunkcionális, az elit pedig „fasiszta” diktatúrát épít (IV. rész)

Előzmény:

Amerika beteg, diszfunkcionális, az elit pedig fasiszta diktatúrát épít (III. rész)

Az Előszó az információs háború természetére világít rá, majd pedig tizenhárom részben ismerteti legfontosabb megállapításait. Az első részben az Előszót ismertettük, a második részben az első három fejezetet, a harmadik részben a hetedik fejezetig dolgoztuk fel a tanulmányt, most pedig az alábbiakban jelölt következő három fejezet ismertetése következik:

TARTALOM

VII. A „hazai szélsőségesek” felemelkedése

Néhány héttel azután, hogy 2021. január 6-án Trump támogatói fellázadtak az amerikai Capitoliumban, Robert Grenier, a CIA Terrorelhárítási Központjának korábbi igazgatója cikket írt a The New York Times számára, amelyben azt szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok "átfogó felkelésellenes programot" léptessen életbe a saját állampolgárai ellen.

A felkelés elleni fellépés, ahogy Grenier is tudja, nem egy korlátozott, sebészi beavatkozás, hanem egy egész társadalomra kiterjedő, széleskörű erőfeszítés, amely elkerülhetetlenül járulékos veszteségekkel is jár. Ha csak a legdurvább szélsőségeseket vennénk célba, akik a Capitoliumban megtámadták a rendfenntartó erőket, az nem lenne elég a felkelés legyőzéséhez.

A győzelemhez meg kellene nyerni az őslakosok szívét és elméjét – ebben az esetben a keresztény csoportokét és a vidéki populistákét, akik a sérelmeik miatt radikalizálódtak, és a Bin Laden-féle MAGA-kultusz felkarolásába kezdtek. A kormány szerencséjére van egy szakértői káder, aki rendelkezésre áll, hogy foglalkozzon ezzel a nehéz problémával: olyan emberek, mint Grenier, aki most tanácsadóként dolgozik a magánszektor terrorizmusellenes iparában, ahol a CIA-től való távozása óta dolgozik.

Természetesen Amerikában is vannak erőszakos szélsőségesek, mindig is voltak. Azonban, ha valami, akkor a probléma most kevésbé súlyos, mint az 1960-as és 1970-es években, amikor a politikai erőszak gyakoribb volt. A hazai szélsőségesség új fajtájáról szóló túlzó állításoknak meg is volt a maga értelme.

Ha akarjuk, akkor gyorsan megállapíthatjuk, hogy ez a jelenség annyira veszélyes, hogy már nem lehet kezelni a meglévő törvényekkel, beleértve a hazai terrorizmusról szóló törvényeket is. Ez a megállapítás is az USA által vezetett információs háború terméke, amely arra törekedett, hogy eltörölje a beszéd és a cselekvés közötti különbséget.

"A polgárháborúk nem lövésekkel kezdődnek. Szavakkal kezdődnek" – hirdette Clint Watts 2017-ben, amikor a kongresszus előtt tanúskodott. "Amerika háborúja önmagával már elkezdődött. Most mindannyiunknak cselekednünk kell a közösségi média csataterén, hogy elfojtsuk az információs lázadásokat, amelyek gyorsan erőszakos összecsapásokhoz vezethetnek."

Watts katonai és kormányzati szolgálatot is teljesítő veterán, aki a jelek szerint osztja a kollégái körében elterjedt meggyőződést, miszerint amint az internet belépett a populista szakaszába, és veszélyeztette a berögzült hierarchiákat, komoly veszélyt jelentett a civilizációra. De ez egy félelmetes válasz volt, amelyet a Beltwayen (az Egyesült Államok kormányzati szívének tekinthető zónán) belül széles körben és kétségkívül őszintén osztott hiedelmek tápláltak, amelyek a korábbi CIA-elemző, Martin Gurri "a nyilvánosság lázadásának" nevezett.

Ezek az emberek az őszinte populista ellenreakciókat háborús cselekménynek tekintették. A Watts és mások által bevezetett szabvány szerint, amely hamarosan az elit konszenzusává is vált, a tweeteket és a mémeket – a dezinformáció elsődleges fegyvereit – ezért háborús cselekményekként kell kezelni.

A dezinformáció homályos kategóriájának használata lehetővé tette a biztonsági szakértők számára, hogy a rasszista mémeket összemossák a pittsburghi és a buffalói tömeges lövöldözésekkel és az olyan erőszakos tüntetésekkel, mint amilyen a Capitoliumnál történt.

A nyílt beszéd katasztrofális hatásait hirdették és az ettől való félelemnek kellett igazolnia a vészhelyzet állandó fenntartásához szükséges eljárásokat.

Ez a szemlélet a Pentagon, a hírszerző közösség és Biden elnök teljes támogatását élvezte, akik mindannyian – jegyzi meg Glenn Greenwald – kijelentették, hogy "az amerikai nemzetbiztonságot fenyegető legsúlyosabb veszélyt" nem Oroszország, az ISIS, Kína, Irán vagy Észak-Korea jelenti, hanem "'általában a hazai szélsőségesek – és különösen a szélsőjobboldali fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok".

A Biden-kormányzat folyamatosan bővítette a belföldi terrorizmus és a szélsőségesség elleni programokat. 2021 februárjában a DHS tisztviselői bejelentették, hogy további finanszírozást kaptak a "belföldi terrorizmus megelőzésére" irányuló minisztériumi szintű erőfeszítések fokozására, beleértve a dezinformáció online terjedése elleni kezdeményezést, amely egy látszólag a szovjet kézikönyvből kölcsönzött megközelítést használ, az úgynevezett "attitűdök (szemléletek) elleni oltóanyagot". (Az illetőnek kis adagokban megmutatják az álláspontjával ellentétes érveket, aminek hatására nemcsak meggyőzésre kerül, de immunisabbá válik a későbbi más jellegű befolyásolási kísérletekre is. – a szerk.)

VIII. Az NGO Borg

2018 novemberében a Harvard Kennedy School Shorenstein Center on Media Politics and Public Policy tanulmányt tett közzé A dezinformáció elleni küzdelem az Egyesült Államokban – Tájképelemzés címmel. A tanulmány átfogó jellegű, de szerzői különösen a filantrópok által finanszírozott nonprofit szervezetek központi szerepére és a médiával való kapcsolatukra összpontosítanak. A Shorenstein Center kulcsfontosságú csomópontja a dokumentum által leírt komplexumnak, ami a szerzők megfigyeléseihez bennfentes nézőpontot ad.

"E tájképelemzés során nyilvánvalóvá vált, hogy az újságírás megmentésért küzdő legfontosabb szószólók között nem vállalatok, platformok vagy az amerikai kormányzat, hanem alapítványok és filantrópok vannak, akik a szabad sajtó és az egészséges társadalom alapjának elvesztésétől tartanak. ... Mivel a mérvadó szereplők – a kormány és a tartalmakat terjesztő felületek – egyike sem lépett fel a probléma elég gyors megoldására, a feladat a szerkesztőségek, egyetemek és alapítványok közös erőfeszítéseire hárult, hogy megjelöljék, mi hiteles és mi nem."

Az újságírás megmentéséhez, magának a demokráciának a megmentéséhez az amerikaiaknak az alapítványokra és a filantrópokra kell számítania – olyan emberekre, mint az eBay alapítója, Pierre Omidyar, a Nyílt Társadalom Alapítványok Soros Györgyje és az internetes vállalkozó és a Demokrata Párt adománygyűjtője, Reid Hoffman.

Más szóval, az amerikaiakat arra kérték, hogy támaszkodjanak a magán milliárdosokra, akik dollármilliárdokat pumpálnak civil szervezetekbe – amelyeken keresztül befolyásolni fogják az amerikai politikai folyamatokat.

Nincs okunk megkérdőjelezni e civil szervezetek munkatársainak motivációit, akiknek többsége kétségtelenül teljesen őszinte meggyőződéssel vallotta, hogy munkájukkal az "egészséges társadalom alapjait" állítják helyre. De bizonyos megállapításokat tehetünk e munka természetéről.

Először is ezeket az embereket, a milliárdos filantrópokoknak alávetett helyzetben, de amerikaiak százmilliói fölé helyezve egyfajta új információs papságként irányítanának és oktatnának bennünket az igazságra és a hazugságra, a búza és a pelyva általuk irányított szétválasztásával.

Másodszor, ez a megbízatás és a mögötte álló hatalmas finanszírozás új munkahelyek ezreit nyitotta meg az információs szabályozók előtt egy olyan pillanatban, amikor a hagyományos újságírás összeomlóban volt. Harmadszor, az első két pont az NGO munkatársainak közvetlen önérdekét tökéletesen összhangba hozta az amerikai kormánypárt és a biztonsági állam imperatívuszával.

Valójában a kémkedés és a hadviselés világából átvett fogalom – a dezinformáció – bekerült az akadémiai és nonprofit terekbe, ahol áltudománnyá nőtte ki magát, amelyet a pártpolitikai hadviselés eszközeként használtak fel.

Gyakorlatilag egyik napról a másikra az Obama elnök által kezdeményezett, a dezinformáció legyőzésére irányuló, "az egész társadalomra kiterjedő" nemzeti mozgósítás a szakértők és szabályozók egy teljesen új osztályának létrehozásához és hitelesítéséhez vezetett.

A modern "tényellenőrző" iparág például, amely egy jól megalapozott tudományos területnek adja ki magát, valójában a Demokrata Párt megfelelési tisztjeinek tisztán pártkáderekből álló csapata.

Vezető szervezetét, a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózatot 2015-ben hozta létre a Poynter Intézet, a dezinformációellenes komplexum egyik központi csomópontja.

Mostanában bárhová nézünk, mindenhol van egy dezinformációs szakértő. Megtalálhatók minden nagyobb médiakiadványnál, minden kormányzati ágban és akadémiai tanszékeken, a kábeltévék hírműsoraiban, és természetesen a civil szervezeteket is ilyen személyzettel látják el. A dezinformáció elleni mozgósításból, módszertanának költségvetéséből elég pénz származik ahhoz, hogy új szervezeteket finanszírozzanak, és meggyőzzék a már működő szervezeteket, mint például a Rágalmazásellenes Ligát, hogy az új szlogeneket vegyék át, és beszálljanak a jelenleg folyó műveletekbe.

Hogyan lehetséges, hogy ennyi ember válhatott hirtelen szakértővé egy olyan területen, mint a "dezinformáció", amelyet 2014-ben 10 000 emberből 1 sem tudott meghatározni? Azért mert a dezinformációs szakértelem ideológiai orientációt jelent, nem pedig technikai, szakmai jellegű tudást.

Bizonyítékként elég csak Harry herceg és Meghan Markle pályaívét végigjárni, akik a sikertelen podcast-műsorvezetőkből az Aspen Intézet információs zavarokkal foglalkozó bizottságának tagjává váltak. Az ilyen kezdeményezések a Trump és a Brexit utáni években valósággal virágoztak.

De ez persze messze túlmutatott a hírességeken. Mike Benz volt külügyminisztériumi tisztviselő szerint a 2020-as választások előtt a DHS "az egész társadalomra kiterjedő" konszenzus megteremtése érdekében a "kétségeket ébresztő" online politikai vélemények cenzúrájával kapcsolatban "dezinformációs" konferenciákat szervezett, hogy összehozza a technológiai vállalatokat, a civil társadalmi csoportokat és a hírmédiát.

A cél az volt, hogy minden résztvevő „konszenzust” alakítson ki (természetesen a DHS ösztökélésével) a közösségi média cenzúrázási politikájának kiterjesztéséről.

Ebben a „konszenzusban” persze az is szerepet játszott, hogy sok partner állami pénzeket kap támogatások vagy szerződések révén és az ellenkezést megfogalmazó szervezetek pedig féltek a kormányzati szabályozással járó megtorlásoktól.

Egy DHS feljegyzés, amelyet először Lee Fang újságíró hozott nyilvánosságra, leírja a DHS egyik tisztviselőjének megjegyzését:

"egy belső stratégiai megbeszélés során tisztáztuk, hogy az ügynökségnek egy harmadik félhez tartozó nonprofit szervezeteket kellene felhasználnia az információk kiértékelőjeként, hogy elkerülje a kormányzati propaganda látszatát".

Nem szokatlan, hogy egy kormányzati ügynökség magáncégekkel és civil társadalmi csoportokkal akar együttműködni, de ebben az esetben az eredmény az volt, hogy

megtörte a szervezetek függetlenségét, amelyeknek kritikusan kellett volna vizsgálniuk a kormány erőfeszítéseit.

Azok az intézmények, amelyek azt állítják, hogy a kormányzati hatalom őrkutyáiként működnek, a konszenzusgyártás eszközeiként adták ki magukat.

Talán nem véletlen, hogy azok a területek, amelyek a legagresszívabban éltették a dezinformáció elleni háborút és nagyobb cenzúrát követeltek – a terrorizmus elleni küzdelem, az újságírás, a járvány terén –, az elmúlt években látványos kudarcot vallottak. Az új információs szabályozóknak nem sikerült meggyőzniük az oltásszkeptikusokat, nem sikerült meggyőzniük a MAGA-rajongókat arról, hogy a 2020-as választás legitim volt, vagy megakadályozniuk a nyilvánosságot abban, hogy a COVID-19 világjárvány eredetére rákérdezzen, pedig minden tettükkel kétségbeesetten próbálták ezt elérni.

Sikerült azonban egy vadul jövedelmező, az egész társadalmat átfogó erőfeszítést galvanizálniuk, ami több ezer új karriert és egy megújult égi megbízatást biztosított azon „intézményesülteknek”, akik a populizmusban a civilizáció végét látták.

IX. COVID-19

2020-ra a dezinformációs gépezet az amerikai társadalom egyik legerősebb tényezőjévé nőtte ki magát.

Aztán a COVID-19 világjárvány üzemanyagot öntött a motorjába.

A külföldi fenyegetések elleni küzdelem és a belföldi szélsőségesek elrettentése mellett a "halálos dezinformáció" cenzúrázása is sürgőssé vált. Hogy csak egy példát említsünk,

a Google cenzúráját, amely a YouTube-hoz hasonló leányvállalati oldalakra vonatkozott: a "problémás információk" és "minden olyan információ eltávolítására szólított fel, amely ellentétes volt az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaival".

Ez a kategória a folyamatosan változó narratíva különböző pontjain magában foglalta volna a maszkok viselését, az utazási tilalom bevezetését, azt, hogy a vírus erősen fertőző, és azt, hogy a vírus laboratóriumból származhat.

Biden elnök nyilvánosan azzal vádolta a közösségi médiavállalatokat, hogy "embereket ölnek" azzal, hogy nem cenzúrázzák eléggé az oltóanyaggal kapcsolatos dezinformációt.

A Fehér Ház új hatáskörét és a technológiai vállalatokon belüli közvetlen csatornáit felhasználva elkezdte elküldeni azoknak a személyeknek a listáit, akiket ki akart tiltani.

Például Alex Berenson újságírót kirúgták a Twitterről, miután tweetelte, hogy az mRNS vakcinák "nem állítják meg a fertőzést.

Vagy a fertőzés terjedését". Mint kiderült, ez egy igaz állítás volt. Az akkori egészségügyi hatóságok vagy félretájékoztatták, vagy hazudtak arról, hogy a vakcinák képesek megakadályozni a vírus terjedését.

Valójában az egészségügyi hatóságok és a politikai tisztviselők állításai ellenére az oltóanyagért felelős szakemberek mindvégig tudták ezt.

Egy 2020 decemberében tartott ülés jegyzőkönyvében Dr. Patrick Moore, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság tanácsadója kijelentette:

"A Pfizer a mai napon semmilyen bizonyítékot nem mutatott be adataiban arra vonatkozóan, hogy a vakcina bármilyen hatással lenne a vírushordozásra vagy a vírusürítésre, ami a nyájimmunitás alapvető alapja".

Az elvileg disztópikus, a világjárványra adott válasz a gyakorlatban is totalitárius volt. Az Egyesült Államokban a DHS 2021-ben készített egy videót, amelyben arra biztatta a "gyerekeket, hogy jelentse fel saját családtagjait a Facebookon 'dezinformáció' miatt, ha azok megkérdőjelezik az amerikai kormány Covid-19-ről szóló narratíváit".

"Mind a világjárvány, mind a választásokkal kapcsolatos dezinformáció miatt egyre több az olyan, a szélsőségességgel foglalkozó szakértők által 'sebezhető személy', akik radikalizálódhatnak" – figyelmeztetett Elizabeth Neumann, a belbiztonsági minisztérium korábbi terrorizmusellenes és fenyegetéscsökkentési helyettes államtitkára a Capitoliumi zavargások egyéves évfordulóján.

Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője és a globális szakértői osztály capo di tutti capija a világjárványban lehetőséget látott a "Nagy Újraindításra", amely előmozdíthatja a bolygószintű információs ellenőrzés ügyét: "A koronavírus-járvány megfékezése olyan globális felügyeleti hálózatot tesz szükségessé, amely képes az új járványok felbukkanásakor azonnal azonosítani azokat."

Rövidesen folytatjuk…

Kapcsolódó írások: