Czigány Edit: ANGLOMÁNIA – (5) Baby-sitterség
(5) Baby-sitterségEgy hónap beszokás után keresni kezdtünk munkát, mert a vegytiszta magyar családnál nem fogok megtanulni angolul beszélni, a napi 2-3 óra iskolai oktatás mellett.
Akkor dívott és elterjedt volt az „au pair girl” intézménye. Külföldi fiatal lányok elszegődtek angol kisgyermekes családokhoz segíteni a családanyának, de nem cselédmunkát végezni, hanem vinni-hozni a gyereket az óvodába, uzsonnát adni neki, együtt nézni a tévémesét, stb.
Sokáig keresgéltünk, volt ahol „kóserül” kellett volna főzni (még magyarul sem tudtam!); vagy nagyon messze volt a Highgate nevű, családiházas, középosztálybeli kerülettől, ahol laktunk; vagy nem volt szabadnap; vagy keveset fizettek, stb.
Végül találtunk egészen közel egy fiatal házaspárt egy gyerekkel. A férj computermérnök volt, a nő „htb” (háztartásbeli), de szabadidejében – hobbiból – színjátszó-körös.
A kisfiú, Mark, 4-5 éves lehetett, eleven, aranyos kölyök.
Szülei előre figyelmeztettek, hogy eddig minden „au pair girl”-t kikészített, elüldözött.
„Na, engem nem fog!”, gondoltam gőgösen.
Később kiderült, hogy mi volt a módszere a kis hímnemű útonállónak.
Provokált. Elment mellettem és a fenekemre ütött. Nem cirkuszoltam, hiába szerette volna. Levegőnek néztem. Egy-kettőre leszokott a provokálásról – nem lévén értelme. Sőt, annyira értékelte a nyugalmamat, a számára újszerű viselkedésemet, hogy összebarátkoztunk. Esténként engem kért az ágyához mesét olvasni.
Na, voltam én bajban! Mert a gyereknyelv minden nyelvben eltér a hivatalos nyelvhasználattól.
Meglepetésemre még tanulni is lehetett a kölyöktől, olyan ügyesen szemantizált. Pl. nem tudtam egy szónak sem a kiejtését, sem a jelentését. Tőle kérdeztem, ő meg a mondat érthetően mondott részéből kikövetkeztette, hogy a kis, zöld, gömbölyű golyót a mami tegnap főzte ebédre. Így tanultam meg tőle a kelbimbó nevét, sok mással együtt.
A nyelvtanulás kalandos buktatóinak sok története van. Nem lévén többnyelvűség az iskolában, csak angol példamondatokkal magyarázták az újonnan előkerült, még ismeretlen szavakat. Egyik esetben és is küzdöttem az általam nem ismert „széjtön” szó jelentésének megértésével. Mindenféle példamondatba helyezve sem jöttem rá. Egyszer csak az angol tanár megelégelte a szóbeli küzdelmet, és felírta a táblára az „angol” szót: SATAN.
Sátán.
Ilyen gyönyörteli kudarc ritkán fordult elő.
Az angol családhoz visszatérve: sok történet fűződik az együtt töltött időhöz.
A pasi amatőr autóversenyző volt. Ez azt jelentette, hogy néha családilag részt vettünk a vasárnap megrendezett versenyeken. Az üres London utcáin – nem lévén forgalom – már a találkozási „start-helyre” is verseny-sebességgel mentünk. Késésben a gyerek öltözési kapacitása miatt. Olyan gyorsan száguldoztunk, hogy kétszer is meg kellett állni, mert hol a gyerek, hol én kaptam hányingert a sebességtől.
A versenyen másodikok lettünk és egy ezüst serleggel tértünk haza.
Időközben kiderült, hogy válófélben van a házaspár, s ez azt jelentette, hogy maguknak nem szerveztek közös programot, csak a gyerek kedvéért családilag. Színházba engem küldött el a feleség, hogy legyen társasága a férjnek.
Így láttam a Globe színházban valamelyik Shakespeare darabot Laurence Olivierrel.
Következik
(6) Magyar emigráció
Előző részek:
Comentários