Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1306.

1306.

Enyhén szólva sem vagyunk elég következetesek

annak használatában, hogy ellenkező tapasztalat

hiányában ezt-azt nem kell tenni, gondolni,

helyette túlnyomó esetben megelégszünk mások

véleményével arról, amiről ők sem győződhettek

meg személyesen, ők is kapták az ötletet.

Legfőbb ilyen épp az, mi életünket érinti, és

így halálunkat, merthogy erre minden egyes ember

sajátmagát illetően csak következtetni tud más

emberek példáján keresztül, ami nemcsak

erős figyelmeztetés, mennyire fegyelmezetten

kell vigyázni rá, de életszentségre is utal.

Mert éppen a halál utáni élet dolgában

csupán ilyen módon lehet eligazodni

valamennyire, ahol szokásossal ellentétes

eset csak egyetlenegyszer, egy vallásalapítónál

fordult elő, reményt adva híveinek túlvilági

szereplésre, s annak jó oldaláért küzdenek.

Mások másféle vallása belenyugvást hirdet

megsemmisülésbe, amit némelyik már az

evilági létben elérhetőnek mondja, javasolja,

módozatát közvetíti, s annak megtapasztalását

csupán hinni lehet, mert az önmegfigyelésben

kizárólag magunkra vagyunk hagyatva.

Ugyan a következtető eljárás mellé a mintaadás

és átvétel segítsége rendelkezésre áll és

hasznosnak látszik, de erről nincs biztos

tudásunk, csupán közölni tudjuk érzésvilágunkat,

eszméinket, elég kis hatékonysággal, ami

a hangok beszédét vagy leírását illeti.

Előjön még a saját nyelv gond is, hogy nemcsak

befagyott élmény szorul belénk, de kifejezésével

sem érjük el a tökéletes azonosságot, csak

hümmögnek a többiek, hogy mi annyira

izgalmas nekünk, viszont igen sok előadásmód,

alakzat sikere innen van, kocsi előzi a lovat.

Azaz bízunk a költőben, befogadunk művészektől

élményt, mert legalább ő végiggondolta, megformázta,

valósággá tette, aminek mi még csak közelébe

sem jutnánk ő nélkülük, ám baj lett abból,

hogy több téren is csak így tudunk tájékozódni

manapság, különösen a tudomány által.

Mert amikor hiányzik a saját tapasztalat, de az van

másnak, kénytelen-kelletlen arra kell hagyatkoznunk,

ami még örömet adó eljárás is, mert nemcsak

hasznot várhatunk tőle, de élményforrás tudásunk

növelése, viszont itt kellene észnél lenni,

mert még szándékos csalás is fennforoghat.

Hiszen beütött ide is az időnként nem nemes

és igazságos gazdasági verseny, azaz nem

a jobbat előtérbe állító eredménnyel, épp

a tapasztalathiányunkat kihasználva lehet

minket félrevezetni, ahol végzetes, amikor

megszűnik az ellenőrzésünk lehetősége.