Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1973)

Ne törjön össze a világ senki kedvéért, és

ebbe az Isten is beleértett, de fordítva,

hogy neki sosem lenne ilyen gondolata sem,

nemhogy szándéka, mert akarata szent üdvösség.

S ebből következve, földi halandónak, bármely

embernek se legyen ilyen törekvése, vágya,

kívánsága, a kicsi átkozódik, a nagy meg

megvalósítani vélhetné, de nagyot téved.

Nem lehet a világot elpusztítani, de a

környezetünket, melyet elődeink építve-

szépítve tettek sokkal lakályosabbá, mint a

múltban bármikor, le lehet rombolni esztelen.

Leginkább abban bízva képzelegnek erről a

megvalósításhoz markukat köpdösők, hogy az

utána következők jobbak lesznek, és csupán

ők lesznek újjáépítők, nekik tejel a föld.

Mondhatnánk Földet is, nagybetűvel, mert a méret

már bolygónyi lett hatékonyságban, kis lépések

tekintetében, ahol rombolás nagy léptékű

leend, minek hatása viszont felmérhetetlen.

Eközben érthetetlenül vannak támogatók

a tömegemberek között, akik jobb életüket

remélik a katasztrófa után, láthatatlan

erő vonzásában leledzenek megtévesztve.

Ki tudja, milyen felelőtlenül összeállított

forgatókönyvek tévesztik meg a hatalmakat,

kicsiket és nagyokat dominóelv-szerűen,

elfogadják ezt a rettegtetést vezérelvnek.

Bár az is igaz, csupán önfeláldozó lehet

a tiltakozás a félelem rendszere ellen,

mert a túlerő csírájában elfojtja, bármily

erős észszerűség alapján figyelmeztetne.

A világ maga azonban ezenközben jól van,

már végzi a válaszadást a teljes rombolást

megelőző, hasonló felfogásból fakadó

természet-kizsákmányoló tevékenységünkre.

Amiből egyikünk sem képes kimaradni, mert

hiába képzeljük, hogy környezetkímélőre

térünk át, ha alapja, feltételrendszere úgy

szennyez tovább, mint a többi szennyező terület.

Megoldásért kiáltunk hát, miközben elhisszük,

hogy csak azok menthetnek meg, akik vágóhídra

hajtanak, ezért meg kell barátkozni azzal a

gondolattal, hogy csak magunkat menthetjük mi meg.

Attól, hogy sokmilliárd embert arra használjon

vezetése, legyen az gazdasági vagy egyéb,

saját elpusztítására még fejlettebb fegyvert

találjon ki és gyártson, arra fordítva hasznot.

Melyet tőlünk vesznek el, a mi szabadságunktól,

minek hiányában kevéssé tudunk józan ész

szerint élni, korlátozva maradékelv szerint,

mert egyébként ennyi ember élete költséges.

Viszont mindenkiben ott van az értelmi szikra,

építő jellegű neveléssel többre jutnánk,

megértve természet és ember lényegét,

a jövőt az isteni terv szerint alakítsuk.

Igen, erre már hivatkoztak a feudális

urak, minek tagadásából jutottunk mai

állapotunkba, így aztán nem tagadni kell a

mát, hanem a Teremtő társává emelkedni.