Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1976)

Ha régen voltál fiatal, bárhogy éltél, mégis

sok élményed van, nem is akármilyenek, neked

főként kedvesek, vagy elszomorítók, de mindig

volt tanulság, üresjáratra most nem emlékszünk.

Micsoda élet volt, mikor alig fáradtunk el,

sokkal gyorsabban dolgoztunk, mint öregen, nagyobb

terheket elbírtunk, és gyorsan kipihentük a

nehéz napot, este még sportolni is volt kedvünk.

A kudarc olyan volt, mint a szúnyogcsípés, kicsit

fájt, vakargattuk, takargattuk magunk előtt is,

aztán gyorsan elmúlt, nem soká törődtünk vele,

ezernyi lehetőség nyílott, és próbálkoztunk.

Újra és újra megtettük, amihez kedvünk volt,

elmentünk valamely célért a világ végére

is, nem okozott gondot az éjszakázás, sokat

kibírtunk, és ezt fel is használtuk igen sokszor.

A világ is másabb volt, biztonságosabb, bárha

korlátosabb, nehéz volt hozzájutni igazán

menő dolgokhoz, de valahogy megoldottuk, hogy

meglegyen, kevesebbel beértük, mint manapság.

Mert ma is vannak fiatalok, s úgy látszik, mintha

sokkal jobban élnének, könnyebb nekik, megkapnak

mindent, amire rámutatnak, kényelmesebben

élnek, okosabbak, de eszközökkel érik el.

Mi fejben számoltunk legtöbbnyire, ők géppel, ha

egyáltalán szükség van rá, mert minden készen van

és úgy jutnak hozzá, nem nekik kell összeszedni

a tudást, valakik már megtették azt helyettük.

Persze sokkal gyorsabban változik minden, mint a

régibb időkben, de annak is volt előnye, hogy

egy eszköz kiszolgált egy emberöltőt, sőt meg is

lehetett örökölni, ma egyszerhasználatos.

Ez a mai szolgáltató világ azzal is jár,

hogy kézügyesség kialakítása háttérbe

szorul, pedig egyre több minden van, amihez nem

lehet szerelőt hívni, mégiscsak szükség van ránk.

És bizonyára úgy élnek, többnyire maguk közt

a mai fiatalok is, hogy lesz mit mesélni

az unokáiknak, ha lesznek még olyanok és nem

megy ki a divatból az emberi utódnemzés.