Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1990)

Sokféle barátság van, s mind kellemes és hasznos,

a legrégebbi a legfontosabb, no nem azért,

mert most is az, hanem azért maradt meg máig, mert

valamikor sokat jelentett, nem feledhető.

A legújabbról még nem tudunk, de bizonyára alakul,

mert nem állunk meg sosem a barátgyűjtésben, nincs

plafon vagy telehas, épp azzal maradunk nyitva

világra, ha képesek vagyunk új ismeretségre.

Mert mi más a barátság, mint egymás közelebbről

megismerése, azaz majdnem oly alaposan,

mint magunkat átlátjuk, s ez meg is magyarázza

barátság hiányát önismeret hiányában.

Viszont benne van, hogy kinyilvánítjuk egymásnak,

amit gondolunk dolgokról, ahogy hozzáállunk

az élet felbukkanó fordulataihoz, s nincs

titkunk egymás előtt, ahogy magunk előtt sincsen.

Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, sem barát-

szerzéssel, sem megtartással, összehangolódás

szükséges, ahhoz pedig nem egyetlen alkalom,

össze kell járni, sokat találkozni, beszélni.

A másik biztosan különbözik tőlünk, nemcsak

egyezik, hozza a maga érdeklődésköre,

avagy munkaköre érdekességeit, viszont

érdekfeszítő az egyéni látásmódja is.

Így fokmérő is lehet, kinek ki a jó barátja,

madarat tolláról, embert barátjáról, de ez

visszafelé is igaz, nemcsak minket emel fel

magához barát, elismeri színvonalunkat.

Nem dönthető el, hogy valamilyen közös munka

esetében mélyül-e el jobban és könnyebben a

barátság, vagy elég hozzá egymás értékének

megbecsülése, közös időtöltés öröme.

Ezért is fájdalmas a barátság felbomlása,

ami legtöbbször egyoldalúan történik, az

egyik fél úgy gondolja, hogy a másik miatt kell

kilépni, nem viseli tovább változás terhét.

S leginkább félreértés van az ilyen ügy mögött,

és eredetileg sem volt az kipróbált barát,

valamilyen vállalás, cél, kihasználás bújt meg

a szoros érintkezés mögött, hamis tartalom.

A barátságban ugyanis nagyfokú szeretet

működik, illetve teszi gördülékennyé a

kapcsolatot, odaadás, kölcsönös segítség,

egymás elviselése nehéz körülmény közt is.

Mind e miatt nélkülözhetetlen számunkra, hogy

legyenek barátaink, rajtuk keresztül megyünk

közelebb az emberekhez elsősorban, legyen

persze emellett megfelelő magánéletünk.