Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1991)

Egyszerűen élni nem adatik meg mindenkinek,

ez már inkább állítás, mint kérdés, bonyolultság

lekötöttséget jelent, kitölti az időnket

a sok kényszerű tevékenység erőhulláma.

Olyan erős s nagy, nem lehet kitérni előle,

aztán már valamennyire kedvünket is leljük

benne, de lehetségesnek látszik többre jutni

kevesebb munkával, kisebb ráfordításunkkal.

Mert így most éppen a fontosabbakról tereli

el a figyelmünk állandó felszínes elfoglaltság,

ismétlődések sorozata történik egyre,

unatkozik az okosabbja, lustít a többség.

Az önállóság rovására megy a képesség-

egyoldalúság, pedig elérhető lenne a

világelsajátítás és abból fakadt eszköz-

állomány mindenki számára könnyen.

Igaz, ehhez a hozzáállást is meg kellene

változtatni az oktatásban, hogy a tudomány

minden vívmánya naprakészen rendelkezésre

álljon, ne tudománytörténetet tanítsanak.

Ahogy a gondolkodás története helyett is

jobb lenne a mélyre hatoló kutatási és

érvelési módszert elsajátítani már a

gyerekkortól kezdve, s ráépíteni a jövőt.

Ehhez azonban meg kellene változtatni a

nevelési elveket, a tanári kiképzést

a tudósokra bízni, ám nehéz egyezségre

jutni a tananyagban, de nem a vallás miatt.

Hanem a múlt maradványaival küzdünk még e

téren, gyarmati múltat is mondhatnék, mert annak

hatásait ott is nyögjük, ahol nem említik,

egy-egy országon belül szintén történt elnyomás.

Egyenlőtlen kapcsolatnak is mondják országok

s országrészek kirablását, hátrányos helyzetük

fenntartását, s valamiképpen minden háború

innen ered, azaz ha még van, akkor az is.

Egyszerűbb élet gazdagabb lenne tehát, többet

törődnénk magunkkal, testi s lelki egészséggel,

egymással is őszintébbek lehetnénk, és lenne

igazi társadalomtudomány a javunkra.