Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 334.

 334.

A felhasználás szándékától függően

beállított a mesterséges értelem:

létezőnek egyáltalán, vagy hasznunkra

lehető eszköznek, a vita szertelen.

Aki fejlesztésében érdekelt, nem lát

túl a körön, mert csak belülről vizsgálva

lépegethet előre az ügyben, „fölös-

leges külső szempontokat” negligálva.

Van is már eredmény, túlnő az emberen

sok-sok alkalmazás, és örülünk neki,

mert hasznunkra van, lehet, oly gyorsan megold

feladatokat, mit nem tudott még senki.

Csakhogy felhajtás nélkül nem lenne rá pénz

elég, ezért riogatás mellé, hogy egykor majd

lázadó robotok uralkodnak rajtunk,

előtérbe jött az a jövői korrajz,

hogy kizárólagos emberi szerepet

is átvehetnek: mint értelmes utódok

létrehozása, magasabb elvi szinten,

mint ők vannak, s hozzá ők adják a kódot.

Leszállva a földre „égi magasságból”,

szembejön velünk minden tudatlanságunk:

hogy még egy vírus is kétvállra fektethet –

jobb, ha megoldást mindig magunktól várunk.