Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 486.

486.
Sosemvolt diadalmak ellen nehéz most
utólag védekezni, mert messziről jött
ember azt mond, amit akar, átszerkesztett
múltban az irat megrendelője győzött,
avagy felmenője, és a köbe vésett
királylista végén az ő neve díszlik.
Mert a régi világ nem a harcra termett,
elkerülendő volt, ami igen pusztít,
hanem minden a jó életet szolgálta,
mindenkiét, nem merült fel a kivétel,
mert csak összességnek volt módja túlélni.
Úgy járt mindenkinek, mint levegővétel,
a közösen karbantartott életvilág,
abból egyéni szorgalommal merített,
pontosan tudva, mennyit kaphat belőle,
s lélekgyarapodás táplálta a hitet.
Aztán a változás egyként lett kárunkra
és javunkra, mert csak olyat erőltetett
felesleges fényűzés szolgálatában,
mi megterhelte a jövő-egyenleget.
Közben józanul mentettük a menthetőt,
jelképekben őriztük az igazságot,
erkölcsi színpadon játszva követelményt,
tovább éltettünk emberi gazdagságot.
Ma nagyobb feladat minden háborúnál
megállítani egyirányú áramlást,
mi kiüresít törékeny valóságot,
visszavenni elvesztett bűntelen varázst.
Comments