Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 653.

653.
Megfordítani a túlélés örömét
embertelenség, mert soha nem irányul
arra, aki már nem él, hanem sikeres
életben osztozik, kikkel tovább társul.
Még az idegent is szívben megsiratjuk,
értesülve végzetes elmúlásáról,
és lelki továbbélést remélve néki,
megrendülünk kicsit, állt bár tőlünk távol.
Sokkal fokozottabb érzelmek fűződnek
szülők és gyermekek közt annál, hogy gyanú
merüljön fel viszonyukat illetően,
s erre minden oly megnyilvánulás tanú
köztük, amit nem torzít el semmi külső
beavatkozás, mely háborút szít ember
ember ellen, néha még családon belül
sem engedve menni a dolgokat rendben.
Hiszen egymagában semmire se menne
senki, s akinek a vállára fellépve
nézett ki a tudatlan lét börtönéből
világra, örök hálát érez majd érte.
Nem egymást, hanem életakadályt élünk
túl, szándékos egymásnak ugratás akar
felettünk hatalmat nyerni elferdítve,
mit életünk együttes értelme takar.
Ezért ragaszkodjunk mély, szép elveinkhez,
hogy mindaz isteni magasságból ered,
mi emberré tesz s emberségben megtarthat,
és halálunk után betölti az eget.
Comentarios