Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 749.

749.

Megdöbbentőnél megdöbbentőbbek lettek

a tudományos felfedezések – már ha

érti egyáltalán a régit ismerő

és értő, s nem analfabéta-árva,

kinek nem tudásanyja tudomány, s apja

se technika-újdonság: haszonélvező

ugyan, mert száguld gépkocsijával, bámul

órákig mozgó alakokra: képernyő

az istene, de a matematika már

messze áll tőle, nemhogy a részecsketan,

s a kamera tűéles képe élvezet,

nem hasznosítható új ismeretre van.

Forrása sem kérdőjeles hatalomból

fakasztott történelem-szemléletének,

még ha árulkodó jelek akadnak is,

nem bicsaklik hamissá a kórusének.

Sőt a gyökértelenség nyer alapozást,

nagy területeket vastagon lefedni,

nem baj, ha az értelem elárulása

vasbeton szilárdságú érveket nyerni.

Mert olyan világot vetítenek vissza

a régmúltba, amilyen maga a jelen,

és ugyanolyan hatalmi viszonyokkal,

hol az idő csak urat és szolgát terem.

Tudós és tudatlan ugyanolyan függő,

ugyanonnan kapja sajátos adagját

őt kábulatban tartó készítményeknek,

mint legszínvonalasabb kutatás rangját.

Már csak az a kérdés maradt megfejtendő,

áll-e valaki e válsághelyzet mögött,

vagy rendszerszintűvé vált tehetetlenség

tagad el istentörvényt mindenek fölött.