Jogi és ténybeli tapasztalatok – itt se keressük a logikát!

Tisztelt, igazságát kereső, oltott vagy oltatlan, helyesebben: védett vagy nem védett Olvasó!

Az év végi roham, és a minket sem kerülő fertőzés, ekként némi gyengeség után jelentkeznénk hosszabb szünet után. Ezúttal – a közbeni események okán – viszont nem a jogtudomány elméleti útvesztőiből, hanem „hús-vér” tapasztalatok nyomán és által.

Onnan indulunk, hogy rossz közérzet tette szükségessé egy házi (gyógyszertárban vásárolt) gyorsteszt elvégzését, amiből aztán kettő próbálkozás lett, mindkettő negatív. Csillapodni nem akaró tüneteink eredményezték a bejelentkezést egy „hivatalos” tesztre, mondván, jobb a bizonyosság. A marcona hivatalos tesztelő ugyanazt a dobozkát bontotta, mint mi két ízben a megelőző két napban. Ismerjük Einstein mondását („Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen”) – melynek a minduntalan oltatásra is igaznak kell lennie –, nem is vártunk pozitív eredményt; nem vagyunk őrültek. Negatívat jelzett – kétséget kizáró egyértelműséggel – mire marcona „gumikesztyűsünk” mondotta vala: „AZ BIZONY POZITÍV”!

Jeleztük némi bizonytalansággal, hogy negatívnak látszik. „Nem, az pozitív!” Jó. Legyen! Oltatlanként egy kártya kedvéért elnézünk egy kis elnézést. Az utókornak szabad egy képet a csíkokról és azok hiányától?! Csíííz!

A PCR eme „kancsítós füllentés” nyomán elmaradt, de jobb is, hisz tudjuk az amerikai CDC-től, annak covid, influenza egyre megy – alma vagy körte, mindegy csak gyümölcs…, illetve valamiféle aminósav, netán fehérjedarabka legyen! A különbség csak annyi, hogy előbbiekből legalább pálinka készíthető, utóbbiakból eddigi tudásunk szerint nem.

Nem az iménti felütés humorossága mondatja, de ne várja a kedves olvasó, hogy ezek után rendet vágjunk az állandóan változó, és következetlenül alkalmazott jogi szabályozás útvesztőjében! Tán nem is lehet.

Tisztelettel tennék egy közbevetést: az ünnepek alatt – mea culpa – távol tartván magam mindenféle jogi és a legújabb hobbimnak számító immunológiai kérdések tanulmányozásától, szabadidőmet (köszönhetően nehány kiváló ajándékba kapott, valamint már meglévő könyvnek) a Kádár-rendszer jogi és politikai működésének szenteltem. Nos, a nevezetes 32 esztendőben a rendszer névadója a minisztertanács élén eltöltött kétszeri, összesen pár esztendőtől eltekintve, mint MSZMP első, majd főtitkár minimum át kellett telefonáljon a pártszékházból a minisztertanács aktuális elnökének az Országházba, hogy mi s hogyan történjék magyarhonban! A jelen rendkívüli jogrendben a magyar miniszterelnöknek erre nincs szüksége – hacsak a kormányülésen nem keletkezik többség vele szemben, de hát Kádár is a PB és a KB nevében járt el első, majd főtitkárként. Vagyis mostanság a magyar miniszterelnök nagyobb és közvetlenebb hatalommal bír, mint Kádár elvtárs bírt regnálása 32 esztendejének a 80 %-ában. A kórházi covid-halottak, az oltáshalottak majdani jelképes újratemetésén – megőszülvén – kíváncsian fogjuk hallgatni a majdani ifjakat, hogy kit és hogyan kell agyagba döngölni. Eddig a közbevetés.

A közbevetéssel arra kívántunk utalni, hogy a jogalkotás következetlen követhetetlensége miatt a jogalkalmazás is követhetetlenül következetlen. Remélem még követhető…

És indulhat a káosz. A hivatalos (!) pozitív (?) teszt nyomán következik a jelentkezés a háziorvosnál, aki jelent – na nem házmesterként. A jelentésből normális ügymenetben karanténhatározat, majd – oltatlanként – automatikusan kispostázott kártya kell szülessen. A munkahely sír, ha még van a 15 napos betegszabadságból, mert akkor fizet. Ha nincs már belőle, akkor táppénz, és a munkáltató fellélegzik – oltatlan esetében duplán, amint azt alább láthatjuk.

Ha 100 %-ot szeretnénk, akkor irány az üzemorvos (foglalkozásegészségügyi orvos), de azt ne várjuk, hogy ő oltatlan személy esetében „elvállalja”, hogy a megfertőződés a munka elvégzésével függ össze, mert akkor az a munkáltató felelőssége lenne – és a 100 %-os táppénzt a munkáltatónak kellene „elbótolnia” a TB-vel.

Most tessenek figyelni! Mi a helyzet, ha oltott a megfertőződött?

Ilyenkor – tapasztalataink szerint – jár a 100 %-os táppénz. Mit is jelent ez? Azt, hogy a megfertőződés a munka elvégzésével függ össze, azaz lényegében a munkáltató felelőssége! Na de oltottan? Kérem….!

Miért is a káosz? Négy elemből tevődik össze a rendszer, ami négy eljárást is magában foglal.

i./ A hivatalos tesztelés

ii./ Határozat a karanténról

iii./ Jogosultság a kártyára, és annak automatikus kipostázása

iv./ A táppénz körüli anomáliák

Eddig tapasztalataink szerint – csak sejtjük az okokat – oltatlanok esetében a ii. ponttól lefelé legalább egy, de gyakran három lépés, három eljárás kimarad. Ez utóbbira magyarázat: elspórolják a karanténra kötelezést is akár, mert akkor nem kap az illető automatikusan védettségi kártyát, azaz csináltasson tesztet 10 ezer jó magyar forintért utóbb, a táppénzt meg intézze magának annak a fentiek szerinti minden felelősségi kérdésével. De! Azért a statisztikában, és vele az esti híradóban azért darabra ott van! Még ha negatív is az a pozitív!

A Tisztelt Olvasó itt és most még bizonyosan nem érzi a leírtak súlyát, de alább meg fog világosodni a kérdés.

Újabb közbevetés: ha bőrgőzös mámoromban kirúgom a kocsmafal egy tégláját, még nem dől össze a kocsma. Ha „egymondatos jogszabályokat” hozok és alkotok a rendkívüli jogrendben, még sem a jogrendszer egészének, sem a munkajognak a koherenciája nem feslik fel.

Márpedig az oltásra kötelezés és munkáltatói felelősség szempontjából ott a beismerő vallomás!

Ha oltottan való megfertőződés esetén – jelen tapasztalatunk szerint – 100 %-os táppénz jár, az nagyon lesarkítva azt jelenti, hogy a megfertőződés (oltás ide vagy oda) a munkáltató magatartására vezethető vissza, az ő felelőssége! Akkor, kérem, mi van olyankor, ha még kötelez is a munkáltató vagy az állami foglalkoztató az oltás felvételére?!

Márpedig történetünk főhőse állami foglalkoztatott – aki a pozitív negatív, vagy, ha úgy tetszik negatív pozitív tesztet produkálta –, miként karanténjának letelte után megkapta a foglalkoztatói felhívást az oltás felvételének az igazolására. A foglalkoztatói jogkör gyakorlójának aláírása nélkül!

Ami annyit tesz, hogy az okirat joghatás kiváltására nem alkalmas, illetőleg az illető – jogász lévén, ekként egyet s mást tudván – a felelősség kérdésével is tisztában, nem véltelenül nem írta alá.

Tisztelt Olvasó!

A munkakvédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. 54. § (2) bekezdése alapján a munkáltatónak rendelkeznie kell ún. kockázatértékeléssel, azaz, s amelyben „köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.”

És innen következnének a szigorú jogi tanácsok. Akinek nem kenyere az anekdotázás, az nyugodtan kezdheti innen is az olvasást.

Bármire csak akkor reagáljon, ha írásos, a jogkör gyakorlója által aláírt és szabályosan átvett dokumentumot kapott arról, hogy igazolja az oltás felvételét – legyen munkavállaló vagy állami foglalkoztatott!

Írásban tájékoztassa a munkáltatót a munkavédelmi tv. idézett rendelkezéséről, és írásban az alábbi kérdéseket tegye fel a munkáltatónak vagy az állami foglalkoztatónak, és kérje azokra az írásos választ! (A kérdéseket a fizetési nélküli szabadság alatt is bármikor felteheti!)

1./ A munkavédelemről szóló nevezetett tv. nevezett paragrafusa alapján munkakörömet érintően készített-e a munkáltató a munkaköröm ellátásából eredő lehetséges veszélyforrásokról, és egészségkárosító körülményekről és ártalmakról kockázatértékelést?

2./ A nevezett kockázatértékelésben a munkáltató a munkaköröm és beosztásom tekintetében kitért-e mindazon veszélyforrásokra, és egészségi kockázatokra, melyek indokolttá teszik az oltás felvételére való kötelezésemet?

3./ A munkáltató a foglalkozás-egészségügyi orvosi hálózat és rendszer által teljeskörű tudomással kell bírjon az egészségi állapotomról. Az egészségi állapotom és a munkaköröm egészségi kockázatai ismeretében mi indokolja az oltásra való kötelezésemet? A kockázatértékelés kitér-e erre?

4./ A munkáltató egészségi állapotom és munkaköröm veszélyforrásai ismeretében a rendelkezésre álló oltóanyagok közül, melyik felvételére kötelez?

5./ A munkáltató a munkaköröm egészségkárosító esetleges veszélyforrásai, és egészségi állapotom pontos ismeretében kérem tájékoztasson a felvételre kötelezett oltóanyag pontos biokémiai összetételéről!

6./ Kérem, hogy a munkáltató tájékoztasson, hogy a felvenni kötelezett oltóanyagnak mi a pontos hatásmechanizmusa, és a munkaköröm és egészségi állapotom ismeretében miért ezen hatásmechanizmusú oltóanyag felvétele az indokolt esetemben?

7./ Egészségi állapotom, és munkaköröm egészségügyi kockázatai ismeretében kérem a munkáltatót, hogy tájékoztasson a felvételre kötelezett oltóanyag esetleges általános, illetőleg kifejezetten engem érintő egyedi mellékhatásairól!

(8./ Mi indokolja, hogy közvetlenül a Covid-19 betegségen való átesésemet követően a munkáltató az oltás felvételére kötelez? A betegségen való átesés utáni közvetlen oltás-felvételnek milyen egészségügyi kockázatai vannak? A kockázatértékelés kitér-e minderre?)

A 8./ pontot a vázolt konkrét eset indokolja.

Tisztelt Olvasó!

Mindeme kérdések megválaszolása azért fontos, mert a munkaviszony természetéből adódóan ez kötelessége a munkáltatónak. Ha nem tesz eleget a tájékoztatásnak és a kérdések megválaszolásának, azzal jogot sért, és a saját jogsértő magatartására alapítja az esetleges fizetési nélküli szabadság elrendelését, ami nem állhat meg egy munkaügyi perben.

A kérdések megválaszolása pedig felelősségi kérdés is egyben. Emlékezzünk a 100%-os táppénzre oltottak esetében! Az maga a beismerés.