aug. 4.

KÉPBE HOZOM ÉDESAPÁT, 2024/II. rész – egyébként az 5. – Tallián Hédi személyes Orbán-értékelője (folytatás)

VIKTORRAL A MAGYAR ÚTON A VILÁGRENDSZERVÁLTÁSBA

Édesapa! Azt mondtad, kíváncsi vagy Viktor tusványosi beszédére. Beavatlak. De előre szólok, bele fogok dumálni a megjegyzéseimmel a téziseibe.

Jól van, egyetlen csimatám, de csak tisztelettel a Miniszterelnök úrról! Azok a lekicsinylő gúnynevek az előző beszélgetésünkkor nem estek jól.

Nekem sem. De akkor most, hogy helyreálljon az egyensúly, sorolok pár becenevet. Így hívjuk mi, viktoriánusok: Doktorminiszterelnökúr, Vezér, Főnök, Főni, Apánk, Apuka…

Igen?

Nem Te! Ő. Én pedig Vezénylő Fejedelemként szoktam emlegetni, Rákóczi után.

Halljam, mit mondott a Vezénylő Fejedelem!

Messzebbről indulok, mert az „amit mond”-nál többről van szó esetében. Üzenete mély átéltséggel válik hitelessé. Valóban élvezi, ami rábízatott, már-már szenvedélyesnek mondanám. Teljesen egyedi. Nem médiakreatúra, persze a közösségi médiát használva jut el hozzánk. De, mint ahogy anno abban a dolgozatban leírtam, az egyes szám első személyt bátran használja, ez (is) adja hitelességét azóta is. Persze mostanra a figyelemfenntartásos szituációs képi jelenlét kiegészíti a mondandót. Meg mátyásosan személyesen is felbukkan mindenhol. A kimagasló szellemi tartalmat kiváló, gördülékeny, tiszta magyar nyelvismerettel fogalmazza és osztja meg velünk. Élmény hallgatni. Önmagát adva önmagát képviseli. Nincs szerepjáték. Európa leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke – mert ott állunk mögötte, mint lándzsa hegye mögött a lándzsatest.

Mi az, hogy közösségi média?

Gyenge pótszere a terített asztal körüli beszélgetéseknek. Valójában ennek kiiktatására létrehozott hatalmi eszköz. És olyan emberek az „ismerőseim” ebben a „közösségben”, akikről azt sem tudom, kik.

Megbuggyantál, gyerekem?

Jogos! Szinte mind megbuggyantunk. Egyébként pedig „fészbuk és társai” ténylegesen a hatalomkoncentrációnak, a tömegember alávetésének eszközei – hogy minél több adatot és metaadatot szívjanak le rólunk, pénzzé téve és ELLENÜNK felhasználva.

Szép kis csavar.

De! Bevallom, én is ezen néztem a beszédét és ezen követem figyelemmel, mit csinál.

Nem nézel híreket?

Nem. Magam igyekszem pár okos és jó baráttal, és persze néhány hasonszőrű ismeretlennel együtt kibányászni, kihalászni az információ-óceánból az igazság felé vezető utat. Ezekkel az okosokkal értelmezzük Viktor gondolatainak árnyalatait, rétegeit is, hogy mit mondhat már…, és mit még nem.

Pont mint a szocializmusban az ellenzék …

De most a nyugat globalo-oligarchái az elnyomók, kifosztók. Tehát, ha Viktor ezt mondja, az akkor ez azt jelenti-e...? Például… Ugye három főbb területet érintett a beszédében – persze az összes összefügg. A nemzetstratégia keretein belül említette, hogy a gyermekeik számában is szaporodó családoknak – mert 2035-re demográfiailag önfenntartóvá kell válnia a nemzetnek, azaz fogyásból át kell váltani megmaradási szintre – saját vagyonnal kell rendelkezni, anyagi függetlenséget elérve. Ez önmagában is jól hangzik, de ha összevetjük a globalo-oligarcháknak azzal a 2030-ra megcélzott tervével, amely szerint „Nem lesz semmid, de boldog leszel!”, akkor még jobb a leányzó fekvése, hiszen értelmet nyer a Miniszterelnök által kitűzött cél. Egyenesen szembe megy a globalistáknak a pusztító, kifosztó kommunistákéhoz hasonlatos, emberiségellenes tervével. Finom jelzésnek lehet tekinteni. Ebben azért a barátaimmal egyetértünk.

De abban is, hogy a magyar „egészségügy”, és benne az önkényeskedő oltásosdi erős antagonizmusban van a kinyilvánított terveivel… Ám erről inkább legközelebb, nehogy fölrobbanjak!

Mert azért azt még elmondanám, Édesapa, hogy most minden, közélet iránt érdeklődő, értelmes ember a tusványosi beszédével foglalkozik. És nem csak itthon. Az érdeklődés iránta nemzetközi téren is fantasztikus. Szerb fizikus, nyugat-afrikai angolai alkotmánybíró fia, skót csapos, és németek sokasága dicséri, vagy kérdez Viktorról, és várja a választ tőlünk, egyszerű magyaroktól. Ebben az érdeklődés-cunamiban itt-ott tudok ugyan válaszolni, de egy hadsereg is kevés lenne, ha igazán hatékonyan szeretnénk kielégíteni az érdeklődésüket. Egyébként készül Viktor beszédének angol feliratos verziója.

„…Isten áldja Orbánt. Lehetetlen küldetés előtt áll. Mondhatom, semmi sem melengetné jobban a szívemet, mint hogy Magyarország békét teremtsen és végre visszahozza a törvényt és rendet abba a szaros sohaországba. Az tényleg történelmi igazságszolgáltatás lenne.”

Tehát, hogy az ötszáz éve nem volt, ám most újra bekövetkező, ráadásul a nyugati világon kívülről, Ázsiából érkező VILÁGRENDSZERVÁLTÁSBAN helyt álljunk, és hogy MEGMARADJUNK szükség van – mondja Viktor a MAGYAR NAGYSTRATÉGIÁRA. Ugyanis a Nyugat szétesése – azaz, Spenglerrel szólva: alkonya – elérkezett. De! Nem kell magunkat egyik oldalhoz sem odakötni! Nem blokkosodunk, nem harcolunk a Kelet ellen, ahogy a Nyugat azt elvárná. Épp ellenkezőleg. Barátokat, partnereket gyűjtünk. ÖNÁLLÓ utat járva. Tehát ennek a Magyar Nagystratégiának a saját tulajdonnal rendelkező, önmagáért felelősséget vállalni képes magyar család az egyik alapköve. És tényleg csak csipegetek, de ami most jön, azt imádni fogod, Édesapa! Le kell vinni az államadósságot harminc százalék közelébe.

Épeszű! Csak az ostoba vesz fel hitelt. Mindig mondtam Édesanyádnak is, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Mennyi most az államadósság?

Hetven százalék körüli, de elég jó a külső-belső eloszlása, és csökkenti a kockázatát a többirányúsága. Tehát a lényeg, hogy minél kisebb az államadósság, annál inkább visszanyerjük a szuverenitásunkat. Sőt! Már mi nyújtunk hitelt más államoknak. Nő a játéktér.

Így van, gyerekem! Emlékszem a rendszerváltáskori, nagy nehezen bevallott 21 Mrd dollárra. A kommunisták verték sunyin-aljasul adósságba a hazát, aztán a Bokros csomaggal végül teljesen alánk vágtak. Akkor vesztettem el minden reményem...

Nem véletlenül liberál-bolsevikozom én szabad szájúan, Édesapa! Ami velünk történt, attól lerúgja az agyam az ékszíjat. Annál is inkább, mert ma már tisztán látom, hogy lehetett volna másképp csinálni. Egy fenegyerek német közgazdász professzort interjúvolok. Általa nyert bennem megerősítést, és vált napnál is világosabbá, hogy lehetséges a bőség a nép számára. Persze, Viktor is tudja, mert amikor arról beszél, hogy mi nem szolgáltató ország leszünk, hanem meg kell maradni TERMELŐ KÖZPONTnak akkor derül ki…

… hogy mennyire épeszű!

Igen, és ez összecseng a professzor tanaival. De nem csak nálunk fektetnek be, már mi is vagányan kifektetünk a körülöttünk lévő régiókban.

Evezz, légy szíves, nemzetközi vizekre is kislányom.

A nemzetközi helyzet igen kényes! Nem most mondta, de imádom ezt a hasonlatát, mert tökéletesen leírja a helyzetet, amiben vagyunk: „Kanyarban előzünk, ónos esőben!” Az önálló magyar út kétségtelenül bátorságot kíván, a Nyugattal azonosulni azonban veszélyt, a lehetőséget viszont a saját fejlődési útvonal kijelölése jelenti. Az európai unióval szemben pedig, ha az USA-ból jobb ajánlattal állnak elő irányunkban, akkor azt, bár óvatosan – közben mosolygott egyet –, de meg kell fontolni.

Vagány!

Az. Úgy tűnik, rászabták ezt a kabátot. Bámulatos, ahogy „elszigetelődve” körberepülte egy hét alatt a bolygót és fogadta az összes nagykutya, ahogy múltkor részleteztem. Azonban, hogy van mit ajánlania kis hazánknak a világ számára, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindenkori lélekszámunknál jóval nagyobb arányban tettük oda magunkat az emberiség javát szolgáló eredménytáblára.

Például az olimpiákon!

Például. De ezt hagyjuk is, mert épp zajlik az olimpia Párizsban. Néha olyan, mint egy rossz szajnai szajha riszálódása, akinek tök fityeg a lába között. Miniszterelnökünknek erre is volt egy szellemes reagálása: hadd mutassa meg minden nemzet, hogy milyen ő. A franciák megmutatták... Szóval, Viktor a lándzsa hegye, s nekünk, magyaroknak van miért a lándzsa testét adnunk. Csak így tudja kivételes politikai tehetségét a nemzet továbbélésének és szabadságának javára kamatoztatni. No meg a világéra, miáltalunk.

Szerintem még volt abban a beszédben bőven, amit részletezhetnél…

Valóban. Sőt! Az öregekről is beszélnem kell még. És a mutogatókról is! Ráadásul e hónapban lennél 82 éves, Édesapa. Mondd Édesanyának, hogy szeretlek benneteket és hiányoztok!

(folytatjuk)

Kapcsolódó írásunk: