VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!

Hosszan eltöprenghetnénk most közösen azon, hogy miért. De azt hiszem, ez az a kérdés, amelyre kinek-kinek ildomosabb saját magának választ találnia. Miért jó (vagy nem jó) neki, hogy szinte gomba mód születnek az értékesebbnél értékesebb kis szellemi ékkövek, mégsem kíváncsi rájuk? Pedig ez az önmagából kiforduló-kivetkező világ a követhetetlen zűrzavarban és fülsiketítő médiazajban csak kiizzadja szép csendben a maga igazgyöngyeit – mégsem kíváncsi rájuk úgyszólván senki. Na jó, mondjuk, egy tucatnyian, de csak nagyon elvétve többen. Pedig szinte már mozdulni sem kell értük: egy-két kattintás, s már ott is vagyunk, méregethetjük, szemlélgethetjük, csodálgathatjuk. Bezzeg az oltástémában megnyilatkozó okos rabbira csak Szilaj Csikós oldalunkon – az imént néztem meg – már több mint 135 ezer kattintás volt „kíváncsi”!

Igaz, ma egész kül- és belföldön szinte mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogyan is kellene viszonyulnia ehhez a járvány- és oltásfelforduláshoz. De ettől még kár azt hinni, hogy ez így van jól: csak a közvetlenül a bőrünkre menő jelenségekkel, létkérdésekkel, fizikális és egzisztenciális ügyekkel van törődnivalónk, s a lelkünk, szellemünk napi felüdítését, megfürdetését pedig bátran elhanyagolhatjuk.

Hogy mennyire nem egy üdvös renyheség ez, elegendőnek vélem – nagyívű, tudományos bizonyítások helyett – egy személyes tapasztalattal és egy baráti véleménnyel alátámasztani.

Immáron több hónapja fut itt a Szilaj Csikón két sorozat, az egyik Darai Lajosé, a másik Deli Mihályé. Az előbbi egy versbe, strófákba szedett különleges napló (Naplóbölcsességeim), az utóbbi pedig ugyancsak egy naplóból kiszemezgetett haiku-füzér, amely mostanság jelent meg nyomtatásban, egy tenyérbe kívánkozó, szép kis kötetben (Szentenciák. Deli Mihály naplójából, Fahéj kiadó, 2021). Jellemző módon – hisz éppen erről elmélkedem e jegyzetemben – nem került bolti forgalomba. Tehát ez csakugyan nem a reklám helye, inkább csak egy szelíd nógatásé, tisztelt Olvasó.

Nos, kezdetben hetesével tettem fel őket a szerkesztőségi oldalra, határidőztem őket, s így összességében gyorsabban is végeztem velük, meg egy hétig nem kellett rájuk néznem. Foglalkozhattam az sürgetőbb, leginkább kovidos aktualitásokkal. Ámde hamarosan erős hiányérzetem támadt. Mert nem csupán gondom nem volt velük, hanem a találkozásukkal, bíbelődésükkel járó öröm is elmaradt. Ezért ma már csakis egyesével teszem fel őket. Minden áldott nap reggel. Olyasformán hatnak szellememre és lelkemre, mint előtte a reggeli tornám testemre és lelkemre: felpezsdítenek. Gyengéden adagolt emelkedettséggel indítják napom. Mintha megmosnám arcomat pár csepp üdítő szellem- és lélekharmatban.

A csodálatos felismerés izgalmában hamar meg is írtam ezt Szilaj Csikós munkatársaimnak, intőleg hozzátéve: „Persze ehhez nem elég kinek-kinek magához venni őket, hanem bizalommal át kell adnod magad nekik. Nem minden harmatcsepp ugyanolyan találó és ugyanannyira fennkölt, de kellő tisztelettel befogadva, mindegyik képes a mélyedig hatolni, ha hagyod. Próbáld ki! Minden reggel csak egy csepp!”

Erre érkezett válaszul egyik munkatársunktól – egy derék orvostól – az alábbi lelkes, sőt lelkendező levél:

(...) A reggeli készülődésnek, szellemi frissülésnek régóta ismerős módját ismertem fel rögvest, mikor olvastam Dombi ma reggeli elmélkedését. Jobb időkben imának, reggeli imának neveztük ezt az elmélkedést, melyre a jó atyák, barátok, szülők oktattak s vezettek minket. Aki hallgatott rájuk, s maga is igyekezett követni ezt a szent (= Istenhez kötő, kapcsoló) gyakorlatot, az legalább annyi aranyat lelhet, mint a korán kelő a közmondásunkban. Feje megemelkedik, elméje tisztul, lelke erőt kap és szívében elköteleződik... Boldoggá tettél ma reggelre soraiddal!

Szeretettel, András


***


Öt Szilaj Csikós szerzőnk itteni munkásságát kívánom a tisztelt Nagyérdemű figyelmébe – vagy nagyszerű professzor urunk, Bogár László szavaival élve: megértő kegyeibe – ajánlani. Öt teljesen különböző s szinte teljesen egyedi világ, amelyekbe már csak ezért is érdemes alámerülni, búvárkodni. Meg azért is, mert munkásságuk különleges színei, ízei igazán megérdemelnének egy kis fősodratú figyelmet. Nem dolgom azonban, hogy bárki olvasónak is lyukat beszéljek a hasába, ezért mindegyikükről igyekszem röviden és velősen szólni.