VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„Nem a sötétség legyőzése a feladatom, hanem a világosság ragyogtatása.” – Levél Covid-vitánkhoz

(Bolyki Lászlót nem kértem fel hozzászólásra. Csupán azért ajánlottam becses figyelmébe törésvonalas hosszú elmélkedésemet, mert könyvei ritka jó olvasmányélményeim közé tartoznak; s egyebek között éppen a NEM ÉN értelmezéséről, jelentőségéről is sokat megtudtam belőlük. Válaszát azonban annyira őszintének és értékesnek találtam, hogy megkértem, hadd ismertethessem meg a Szilaj Csikó olvasóival is. Még ha kérésem végére ezt kellett is odabiggyesztenem: „Én ugyan nem tudom utadat követni, mert nekem, ha már 'látok', ha tetszik, ha nem, kutakodnom és szólnom kell, de ettől még örülök ennek a szemléletnek, hangnak is." Szívből köszönöm e magánlevél szerzőjének a közléshez való hozzájárulását! – a Szerk.)



Kedves Dombi!


Végre sikerült rendesen átolvasnom az írásodat, és mindenekelőtt nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem. Szeretem, ahogy gondolkodsz, érvelsz, fogalmazol. Persze, mondhatnánk, hogy “Naná, hiszen ez a mesterséged!”, de sajnos rengeteg író-gondolkodót ismerek, aki bár művelt, intelligens, ám az érzelmi intelligencia hiánya miatt képtelenek megszólítani.

Szeretnék most a fő mondanivalódra reagálni. Az számomra is több mint érdekes, hogy új törésvonal jött létre a magyar társadalom kollektív tudatán. Fura, hogy szinte fölfrissítő hatása van annak, hogy nem a megszokott jobbbal, népiurbánus, vidékfőváros stb. törésvonal mentén folynak a viták. Ugyanakkor számomra ez a téma, amit fölvetettél, egy kissé frusztráló. Ugyanis lassan egy éve, hogy olyan ismerőseim, akiket tisztelek és szeretek, folyamatosan próbálnak bevonni ebbe a vitába, én meg egyáltalán nem szeretnék részt venni benne. (Amit Te írtál, azt nem ide sorolom, mivel Te egyszerűen csak megosztottad velem a gondolataidat.) Sok olyan ismerősömön veszem észre, akik behatóan foglalkoznak a témával (ugyanakkor nincs orvosi végzettségük), hogy mára szinte az identitásuk alapjává vált a pandémiával kapcsolatos kérdések boncolgatása, hangoztatása.

Folyamatosan kapom tőlük a hivatalos álláspontokkal ellentétes tartalmú írásokat, YouTube-on megtalálható előadásokat, melyeket hol egy szingapúri, hol egy osztrák, hol egy olasz orvosprofesszor jegyez, és amelyekből két alapvető dolog jön le számomra: az egyik, hogy az orvostudomány jelenleg hivatalos álláspontjával szemben foglal állást, valamint hogy egy büdös szót sem értek belőle, mert sem a hivatalos, sem pedig az alternatív orvostudományi állásfoglalásokhoz nem értek, minthogy zenész vagyok.

Amikor megérkezett a Covid, vele együtt pedig a karantén, éppen Amerikából érkeztem haza egy hosszabb turnéról, ahol akkor mint utóbb kiderült már javában tombolt ellenőrizetlenül a járvány, és mi pont a gócpontokban koncerteztünk (Seattle, Washington, New York). Hála Istennek, nem hoztam haza. Egy kollégám viszont később megfertőződött, és egy hét alatt bele is halt a betegségbe. Ezek után a zenekari munka hosszú időre teljesen leállt, csak kisebb kamaraegyüttesekkel játszottunk, azt is csak online közönség előtt. Mindezek ellenére nekem az egész időszak egy csodálatos közösségi élmény volt. Egy pillanatra sem éreztem, hogy hiányzik a “régi életem”, ahogy a rengeteg koncert, utazás sem hiányzott. Az elején kicsit prüszköltem az Úr Istennek, hogy most akkor miből fogunk megélni, de ő a maga gyengéd módján a szívemre beszélt, hogy ne nyavalyogjak, mert a nagyszüleim, a szüleim mind sokkal nehezebb időszakokon mentek át minden baj nélkül, és hogy éppen az ilyen időszakokban tud megmutatkozni a belé vetett hit ereje és minősége. Így hát hátradőltem, és “élveztem az utazást”. Az Úr pedig valóban gondoskodott rólunk, bár már több mint egy éve alig van munkám. Én pedig elmerülhettem a Vele való közösség szépségeiben, a családi együttlétek melegében, és sokaknak segíthettem, mint lelki gondozó. Nekem elsősorban ezt jelentette ez az időszak.

Ugyanakkor engem is foglalkoztatott, hogy vajon szándékosan eresztették rá a világra ezt a ragályt, vagy laboratórium-szökevényről van szó, esetleg a természet intézte így a dolgokat. Rengeteg cikket, írást olvastam el, és több orvos barátommal beszélgettem, egyikük ezt mondta nekem nyár elején: “Hidd el, Laci, nem tudja senki. A hivatalos álláspont is sántít, mert az orvosilag definiálható elemeket átszövik a közéleti, üzleti és politikai szempontok, de az annak ellenében fölállított elméletek sem reálisak. Idő kell hozzá, és ki fog derülni minden. Vagy ha nem fog kiderülni, akkor én sem fogom tudni megfejteni a teljes igazságot.” Arra jutottam, hogy nekem, egyszerű muzsikusnak nincs esélyem itt és most megérteni, mi folyik körülöttünk. A magam részéről teljességgel elképzelhetőnek tartom valamennyi verziót, a hivatalos állásponttól kezdve a legerősebb “konteókig”. Tényleg így van! De nincs se időm, se tudásom, se kedvem beleásni magam a témába, ugyanis nem ez a dolgom az életben.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy ez az alaphelyzet azért már ismerős nekem, mert szinte folyamatosan része volt az elmúlt 10-15 évemnek. Több kollégám évek óta hangoztatja, hogy csak a paleo étrend elfogadható, és hogy ha glutént eszem, akkor végem van. Egy ideig belementem a vitákba (pl. amikor azt állította, hogy a skizofrénia kialakulása is a glutén fogyasztásnak köszönhető), de egy pont után leálltam, nem volt rá se időm, se kedvem, hogy vitatkozzak. Aztán egy másik ismerősöm az összes védőoltás káros hatásairól akart meggyőzni, és hogy nehogy beadják azokat a gyerekeimnek. Beszélt a nehézfémek szervezetbe juttatásáról, a gyógyszerlobbi erejéről és a hivatalos álláspontok tarthatatlanságáról. Ezt is abbahagytam.