Sütő Gábor: Tudatunk védelme (17) TISZTÁNLÁTÁST A ZAVAROS HELYZETBEN (5/8)

2024. dec. 31.

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

(5/8) Kanyarban ne előzzünk!

Egyre jobban át tudjuk látni, hogy a háttérhatalmi politika látható fő végrehajtói mögött miféle érdekeket és értékeket megtestesítő, a világközvélemény előtt ismeretlen, vagy alig ismert háttérhatalmi társaságok, intézmények, gépezetek, személyek állnak. Nyilvánvalóan el akarják érni, hogy a közigazgatási, társadalmi eljárásaink minél kevesebb személyes kapcsolattal járjanak, az emberek szigetelődjenek el, nehogy képesek legyenek szervezkedni, védekezni az embertelenség felé menetelés ellen. Ahogy a digitális poszt-humán világ, a gépember, vagy embergép megteremtését célzó „Jövő Paktumá"-ból láttuk, fő eszközeik az informatika kényelmi vívmányai, köztük a trónra emelt, mindentudó mobiltelefon, amely 2025-ben már a személyi adatoktól a bankkártyáig, s persze, az istenített DAP rátelepítésével, mindent helyettesít.

A cáfolhatatlan nemzetközi tapasztalatok szerint elég azonban egy kivédhetetlen áramszünet, hiba a világhálón, akkumulátor kimerülése, avagy magának az eszköznek az elvesztése, hekkertámadás, kíberbűnözés, s a tulajdonosa ott áll tehetetlenül, kapcsolatteremtési lehetőség nélkül, üres zsebbel és hassal. Nemcsak a személyazonosságát, magát a „digitális állampolgárságát” sem tudja bizonyítani, nem tudja igazolni még a jogos ott-tartózkodását sem, ahol éppen van. Utcán, közlekedési eszközön, intézményeknél egyaránt ki lesz téve kellemetlen közigazgatási eljárásoknak, éhezni, szomjazni kényszerül, és súlyos károkat kell elszenvednie, ha valaki visszaél az adataival.

Jogosan ki is akad, amikor még be is akarják beszélni neki, hogy, hogy mindezt „a” szoftver, netán „a” névtelen ügyintéző okozta. Közben ugyanis rájött, hogy a tudata alatt ösztönösen kétkedve fogadott digitális állampolgárságot eleve elutasítással kellett volna kezelnie, mert átélve a fentieket, megérti, mit is jelent. Azt, hogy

az informatika kétségtelen előnyei egyre bonyolultabban kezelhetőek, életvitelünkbe avatkozóak, félelmeinket fokozzák, ezért tömeges széleskörű alkalmazásuk szükségtelen és veszélyes is.

Továbbá, hogy állampolgári mivolta egy jottányit sem javult tőle, ellenkezőleg, a látszólag előnynek tűnő mozzanatok a gyakorlatban akadályoztatást, tehetetlenséget eredményeznek. Nem is juthat más következtetésre, mint hogy mindez az immár nem is titokban telepített poszthumán rendszer, benne a digitális alrendszer hibája! Ijesztő, az embert védtelenné tevő eseteket válthat ki,

az pedig egyenesen rémítő, hogy mindezt szándékosan is elő lehet idézni!

Ugye, még a vázlatos körvonalazása is félelmetes! Ezért súlyos mulasztás lenne, ha az elemzésben itt megállnánk. Képzeljük el a káoszt, ha a hiba, áramszünet, stb. valamely szolgáltatói alközpontban történik (a főközpontról nem is beszélve), ahol papíron nincsenek meg a napi munkafeladatokhoz szükséges adatok. Lám, milyen könnyű dolga lesz a háttérhatalomnak, ha úgy dönt, hogy legközelebb már mindenkit feltétlenül be akar oltatni. Ám ne csak rémüldözzünk, hanem lépjünk, lehetőleg minél szélesebb nemzeti egységben. A háttérhatalom által megtévesztetteket, s a megtévedteket ne tekintsük ellenségnek, de az álláspontunk mellett megingathatatlanul tartsunk ki.

Két évszázada kering egy közismert bölcs mondás, amely tévesen Edmund Burke, a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője gondolataként terjedt el, pedig John Stuart Mill angol filozófus a szerzője. Nem is e fura körülmény miatt idézzük, hanem, hogy a feszült zűrzavaros helyzetekben iránytű legyen a fejünkben:

A gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.

Az iránytű pedig máris mutatja, hogy a környező országokhoz, de Németországhoz képest is

már DAP nélkül is élen járunk a biológiai-társadalmi nemlét felé vágtató digitális lét meggondolatlan, kapkodó kiépítésében, aminek további fojtogató hátulütői is lesznek.

A beígért még nagyobb kényelem bilincsnek bizonyulhat. A „Jövő Paktuma” éppen efféle rendszerre szándékozik építeni az emberiség jövőjét. Akár ennek nyomása alatt született nálunk a digitális állampolgársági terv, akár nem, a szellemét tökéletesen követi. A DAP bevezetésén dolgozók gyanútlanul vagy tudatosan úgy állítják be, hogy e lépéssel „a kanyarban előzünk”. Ugyanis még nagyhatalmak sem vezették be, így még olyanok sem nagyon vannak, akiket megkísérelhetnénk megelőzni a kanyarban. Jobb lenne mások tapasztalataiból tanulnunk. Meg aztán, ki ne tudná, veszélyes a kanyarban előzni! A serénykedők is tudják! Ezért, akik ezt idegen érdekek nyomása alatt, elsietve, átgondolatlanul, de tudatosan teszik, maguk is veszélyesek. Önmagukra is!

A szervezők figyelmét nem kerülhette volna el többek között az a lényeges társadalmi körülmény, amely eleve kétessé teszi a DAP-ot.

A lakosság jelentős részének nincs és nem is lesz mobiltelefonja, internetes hozzáférése, avagy nem tudja kezelni az egyre bonyolultabbá váló készüléket. Ők hátrányba kerülnek, ami fokozza a meglévő és a statisztika szerint növekvő társadalmi egyenlőtlenséget. Olyanok is bőven vannak, akik már most sem akarják ezt a „haladást”. A DAP-éllovasok egyszerűen kiírnák a társadalomból mindnyájukat?

E hajszoló törekvésekkel szemben, a szervezőkkel együtt idézzük fel, hogy az írás minden formája őrzi adatainkat, szavainkat, szabályainkat, tetteinket, történetünket, kultúránkat, minden ismeretanyagunkat. Biztosak lehetünk benne, hogy a jövőben is elvégzi, naprakészen, kitartóan, és még hitelt érdemlőbben is, mint más eljárás, hiszen évezredek óta ezt teszi. Biztonságosan, bármikor elérhetően. Az írás az emberiség talán legnagyobb vívmánya, értéke, amelyet közkincsként kell őriznie, s gazdagítania. Az olvasás élményét is, amiről a DAP-al párhuzamosan tudatosan leszoktatnak bennünket, győzködvén, hogy „az interneten elérhető minden, azonnal és rövidebb formában is”. Ez az agyondicsért „rövidebb forma” (absztraktnak is mondják) a másik nagy hiba.

Emlékezzünk arra is, hogy az elmúlt években is voltak közösen átélt pillanataink, amikor egyesek mintha a kanyarban előzés gondolatával játszottak volna, s amikor alaptalanul a „legek” (leggyorsabb, legelső, a legátoltottabb, nagyhatalom ebben, vagy abban, stb.) országává akartunk válni. E világméretűvé felpumpált esetben ki is alakult sikeres állampolgári ellenállás, de a súlyos következmények miatt az akkori buzgólkodók elleni végítéletnek megfogalmazása még folyamatban van. A világ számos országában azonban már jogilag is eléggé előrehaladott, és láthatólag nem áll szándékában kímélni, s legalább megnevezi a vele leginkább átoltott felelősöket. Félelmetes volt, amikor az országot két táborra osztották, s a pro-t és a kontrát élesen szembefordították egymással, sőt megjelentek „a másik” tábort fenyegető, majd ellenségnek nevező polgárháborús hangok. Történelmi figyelmeztetés volt ez nemzetünknek, remélhetőleg az egymással szembefordulást tudatosan vagy öntudatlanul vezénylő személyeknek, szerveknek is. A DAP-vezényszavakat hallva, nekünk sem véletlenül jutott eszünkbe.

Mindezt ismerve, óvatosan azzal a kanyarban előzéssel. A szocializmusban dívott viccre sem árt emlékezni. Szándéka a nevettetés, ám ha nem gondoljuk át, miről is van szó, óvatlanul belekezdhetünk az elkerülhetetlenül tragikus előzésbe. Mielőtt érintettjeink elolvasnák e viccet, javallott hát figyelmesen elmélyülniük az előző bekezdésben említett történelmi figyelmeztetésben. Azt pedig tekintsék feladatuknak, hogy emlékeztessék rá a háttérhatalmasokat is:

‒ Lehet-e a Trabanttal száztízzel előzni a kanyarban?

‒ Lehet. De csak egyszer!