1585 A lokális csupán helyi . Túl bonyolult lenne? Igen, ha már idegenhú- ron pendül az elme...

A közismert és köztudott nem mindig azonos a logikussal vagy tényszerűvel, még annyira sem az igazsággal, amire a legegyszerűbb bizonyíték, hogy helyét, idejét nem vitatjuk   a történelmi eseményeknek, – mert most nem a a természeti jelenségekről van szó, sem nem a velünk megesettekről, bár ez sem mindig tiszta, miként volt, ki volt az „ismeretlen elkövető”.   Ami tehát előfordul, hogy nem derül ki, de ilyet a történelemből is ismerünk, viszont megbékülünk vele, de nem kutatj

Sorban álltak a bolt előtt A tolakodókat kérlelhetetlenül félrelökték (éberségük egy percre sem lankadt) Az okoskodókat kénytelenek voltak elviselni (inkább egymásnak engedték őket) Elöl, egy idősebb asszony rózsafűzért morzsolt a zsebében Hátrébb egy negyven év körüli nő a kislánya hátát dörzsölgette, az hozzá bújt Sokan halkan, morogva társalogtak Általában mindenki suttogva beszélgetett Ha valaki az aktuális hírekkel hozakodott elő azt alaposan körbejárták, megvitatták maj

1584 Inspiratív nak mondod, mert lustaságod rettentő! Csöpp kis gondolkodás után azt mondhatnád: serkentő .

Hogy mi az az egy l [el], ami a halhatatlant a hallhatatlantól megkülönbözteti, úgy véljük, mindenki tudja, de közelebbről megtekintve elbizonytalanodunk, hiány, vagy többlet-e az.   Ne legyen anyagi léte a hallhatónak, és akkor lehetséges a halhatatlanság, de az akkor miféle létezés, szellemi a válasz, akkor viszont többről van szó, mert igen kötetlen.   És felmerül, hogy egyáltalán megszületett-e világra, ide a földre, aki testetlen, kevés fogódzónk van, hiszen mi testünkbe

1583 Ki magyarul ír és beszél, magyar szóra köteles! A rémséges autentikus : eredeti , hiteles !

Nem mindegy, kinek a szertartása, mert vallási közösségeké más-és-más lehet, de nemzeti rítusnak van egysége mert kialakult régen, újat hozzátenni nehéz, bár nem lehetetlen.   Vallásosnak istentagadás lehet eltérni a megszokott képi és jelentéstani rendtől, de arra nincs is szavunk, mert példa nélküli, hogy egész népre vonatkozót máséval keverjük.   Vagy ha mégis van ilyen gyakorlat a környező országok esetében, szerves kapcsolat lehet hátterében, korábbi egység, mint Szent K

Olyannyira meggyőzőnek tűnik, hogy javaslom tűzön-vízen át terjeszteni. ( ‒ a Szerk.) Melyik a legősibb nyelv? Van, aki azt mondja, hogy a magyar a legősibb nyelv. Erre jön a finnugrász és azt mondja, ez hülye elv! Merthogy minden mai nyelvnek éppen úgy volt őse is, s ezért, hogy a magyar ősibb, mint állítás, rém hamis! Erre én csak azt mondhatom, íme itt az élettan, melyben e fönti vitára mindent döntő példa van. A tengerben úszik cápa, amely szinte azonos azz

Káprázatos tengeri lény     (Nem mese!) Porcelánként csillog, fénylik feketén, fehéren, tíz tonnányi áramvonal a tenger vizében. Csodálatos bálnaféle a kardszárnyú delfín. Amit eddig tudunk róla, tán csupán a felszín. Gyakran kisebb csoportokban szeli a kék tengert, és, bár furcsa, úgy tűnik, hogy  szereti az embert... Sokszor lepődtek meg akik csónakban utaztak, hogy e varázsos lényektől ajándékot kaptak! Amit éppen zsákmányoltak  – mi lenne jó falat –, 

1582 Képes vagy használni e szót: periódizálni ?!? Magyar-érzet a fejedből már nem fog kiszállni...   Messze repült, s ahogy vígan a magasban szárnyal, nyelved idegent kutatva, sőt, idegent már nyal...   Így hát a korokra bontás eszetbe sem juthat és a szakaszosítás is rém messzire futhat...

Ki vagy mi döntse el a vitát, katasztrófa-e, vagy csak szükséges velejárója mai élet viszonylatainak az általános műveltség csökkenése és nyelvi kifejezőkészségé.   Mert ugyan miért kellene fejben tartani azt a sok mindent, amit elérhetünk számítógép segítségével, sőt még többet is, mint bármelyik tudós, akinek nincs fejében egész lexikon.   De éppen itt van a lényeg, hogy mire van szükség, az csak onnan tudható, hogy mi van használatban, mert fontos s bonyolult összefüggések

E gy hóbortos ember nehezen talál magának elfoglaltságot a napok forgatagában. A kiruccanás egy örökkévalóság, szenvedés, önsértő provokáció. Időnként mégis menni kell, parkolni, pénzérmét keresni, jegyet venni az inaszakadt futásban. Mindig ugyanaz a börtönséta, nyikorgó talicskázás, harc a beragadó tragédiás kerekekkel. Másoknak ez a szabadság, a báliszezon, amikor teleszórhatják a bevásárlókocsit mindenféle vacakkal, közben égnek áll a hajuk az idegesítően monoton zenére,

1581 A kontextus , kis barátom – hányszor mondjam el neked – összefüggés ! – Az idegen hányszor fut még el veled?!

Én, te, ő, mi, ti, ők, van-e több személyes névmás? Nincs, de kellene, mert az „ők és én” [1] mindegyre itt tombol bennem, a világ alakjában, hogy nem tudok tőle szabadulni, velem azonosként.   Az „én és ők” [2] lenne próbálkozásom ellene, de be kell látnom, gyenge vagyok egész erejét feltartóztatni, kibújhatok előle néha, és bármily kis hatásom rájuk megbecsülendő.   A „ti és én” valamivel könnyebb eset, hiszen nagyjából ismerlek benneteket, akikkel épp kapcsolatot tartok,

1580 Szarkasztikus ? – Idegen szó, s ha nyelvünkbe épül, illik oda, mint eleje a kasztikus  nélkül!   Maró , gúnyos , epés , csípős   – sorolja a szótár. – Hidd el, hogy a nyelvkedvelő tőled magyar szót vár...!