1707 Predesztinál? – Csak kijelöl, előre meghatároz. Gondolod, az idegen szó előkelő hatást hoz?

1706 Az etalon, mintapéldány, s alapmérték is lehet. Magyar szóban az a jó, hogy Azt magyarul értheted!

1705 A nóvum csupán újdonság. Kimondani lusta vagy? Vagy tenálad gyakran már csak idegenül jár az agy?!

1704 Rivalizál? – Na ne mondjad! A vetélkedik nem jó? Tán nem elég előkelő, csak paraszti, magyar szó?!

Május utolsó vasárnapja a Gyereknap. Gondolkodtunk már azon, a gyerek szavunk vajon honnan ered? Van-e köze például a gyere szóhoz? Talán mert ez az, amit legtöbbször mondunk gyerekeinknek első éveikben? „Gyere, gyere már!” Vagy inkább a JáR gyökkel, a járással függ össze? JáRjunk utána! Az etimológiai szótár szerint a gyerek „ismeretlen eredetű” – és ezen már meg se lepődünk! Miért is lenne magyar eredetű, miközben egyébként teljesen logikus magyarázat létezik erre a szóra…

1703 Abszolútnak a teljesen teljességgel megfelel, hogy te miért is használod, magyarázd meg, mondjad el. Más értelmű jelentését keresd ki a szótárból, ám azoknak használata kioson a divatból...

„Én azt gondolom, hogy...” * Jaj, de jó, hogy így kezdted a mondatod! E kezdet kétséget aztán nem hagyott, hogy ami jön, csak a te gondolatod. Ez engem már előre is meghatott! Így a szöveg a szomszédé nem lehet, kijelentésed ennek nem hagy helyet. Több mondatodat is ezzel kezdjed majd, félreértés tehát ne okozzon bajt. (Kérdem, ha a cipőfűződet kötöd, önmagadban e kezdetet elnyögöd: „Én azt csinálom, hogy...” s aztán folytatod? Kételkedni önmagadat nem hagyod! Má

1702 Ominózusra legalább egytucat jó szavunk van. Nem tudom, hogy miért vagy a magyar szókkal haragban?! Négyet mondok: baljóslatú, vészes, átkos, aggasztó, ám a többit fölsorolni számomra most fárasztó!

1701 Az intenzív erőteljes és még nyolc más fogalom. Nézz utána a szótárban és meglepődsz, fogadom! Hogy kiválaszd a magyar szót, az a legjobb alkalom!

1700 Ím, az ezerhétszázadik versem. Megmondtam én néha durván, nyersen, hogy ne használd az idegen szókat, hiszen találsz magyarokat s jókat. Ám hogyha az tán rosszabb is lenne, mégis örömödet leled benne, mert szöveged egységesen magyar, benne az idegen szó csak zavar! Szóátvétel: feneketlen katlan, s a hanyatlás megállíthatatlan! Ha nem elég szigorú az elved, szókeverékké zagyvul a nyelved! A mi nyelvünk gyönyörű és ősi. Ezért a nyelvvédő harcod hősi! Ne csak arra hallgass,

1699 Ne csodáld, hogy haragos a hangom, mért használod e bamba szót: random? Áll mögötted valaki és nógat, hogy találomra vegyél át szókat? És könnyebb a lelkednek, ha angol? Ki az, aki idegenre hangol?

1698 Neuralgia? – Barátom, érthetőbben idegzsába. Idegen szó néha olyan, mintha macska lenne zsákba’! Neuralgikust – ha kérded – (nekem ez sem hangzik szépen), azt mondanám hamarjában, hogy rém kényesen érzékeny.

1697 Lám, a szimbiózis nem is jelent mást: szoros együttélést, összefonódást. Egymásrautaltság az élet terén. Egy példát mondok csak: gomba és növény.

1696 Professzionálódik? – Hogy oda ne rohanjak! – Az, hogy szakszerűsödik, nem jó a kis agyadnak? Eszed idegenül jár; gondolatod sem magyar, s nem kérded, az idegen a magyarban mit akar?!

Nemrég írtam meg ezt a kis „magyarleckét”, Jött is a Csikón az „Apró hülyeségek” cím alatt. Aztán elkezdtem foglalkozni a dologgal. Egyrészt kiderült, hogy ez nem csak kis terület „tájszólása”, hanem a megkülönböztető, zárt ë hangot az ország nagy részén használják, például Erdélyben is. Másrészt az is kiderült, hogy kevés kivétellel, azonos módon használják. Számomra ez a helyes magyar nyelv (Baranyából származom). És ez értékes „szín” a nyelvünkben, amely teljesen el fog t