NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (47) A HANGZÓ NYELV. Hangsúly
Köztudomású, hogy a magyarban a szó elején van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy ha egy magyar szót – beszédösszefüggéseiből kiragadva – önállóan kiejtünk, akkor az első szótagját nagyobb nyomatékkal képezzük, tehát a hangsúly az első szótagra esik.
Ha azt mondom: Viszont hallásra… – akkor ezt folytatnom kell, ti. hogy mit veszek tudomásul hallásra (amit például látásra nem). A telefonban vagy a rádióban búcsúzáskor így kell hangsúlyozni: Viszonthallásra!
A mondatnak lehet főhangsúlya és több kisebb hangsúlya, de semmiképpen nem hangsúlyos minden szó.
A hangsúlyozásnak részint értelemkiemelő, részint ritmikai szerepe van. A túl kevés nyomaték egyhangúvá teszi a beszédet, a túl sok hangsúly viszont fontoskodás érzetét kelti, és fárasztó: ugyanúgy lankad tőle a figyelem, mint az egyhangú, hangsúlytalan beszédtől.
Különösen zavaró, ha valaki még a hosszabb szavak belsejében is hangsúlyt helyez el, például külön hangsúlyozza az igét és az igekötőt. Pl. ösz-sze-kuszálódott.
(...)
(folytatása következik)
Előző részek:
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)
