VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE II. Laza bűn- és színtársulás


Laza bűn- és színtársulás

– Szerepek és szereplők –



Első pillantásra kétségkívül túl soknak tűnik az ellentmondás. Ha tetten érhető is egy régi-új világuralmi szellemiség léte, mi a bizonyíték arra, hogy egy olyan bűnszövetség, jól szervezett, titkos szellemi agytröszt is létezik, amely nélkül nem lehetséges megtervezni és levezényelni egy olyan világra szóló, álcázott hadműveletet, mint amilyennek koronavírus-járványunkat feltételezzük. S ha létezik is efféle – mondjuk, különösen rangos szabadkőműves páholyként, tele a világ legbefolyásosabb embereivel –, akkor sem hihető, hogy minden ország meghatározó politikusai, egészségügyi vezetői, kutatói, orvosai, újságírói egytől-egyig benne legyenek egy efféle titkos szövetségben.

Nos, aki ilyesféle bűnszövetséget keres, az aligha fogja megtalálni. Aki egyetlen közös, csoportképző érdeket, indítékot, eszmét, vonzó vagy kényszerítő tényezőt keres, sosem fog nyomára bukkanni. Az a valami ugyanis, ami a kovidos világjárvány minden szerepét és szereplőjét összefogja, valójában nem több mint egy laza bűn- és színtársulás. Éppen az hozhatta össze és az tarthatja egyben, hogy van elég laza ahhoz, hogy mindenki megtalálja benne azt az érdekének és indítékának megfelelő elemet, amely miatt számára kívánatosnak tűnik a benne való részvétel. Sőt, ennek a vonásának, „laza társulás”-jellegének mivoltából a résztvevőknek – mint hamarosan látni fogjuk – még arra is lehetőségük nyílik, hogy igazolják önmaguk (azaz lelkiismeretük) számára szerepvállalásuk észszerű, sőt erkölcsös voltát. Ebből pedig az következik, hogy saját együttműködésüket nem valamiféle bűnszövetségben, de még csak nem is alkalmi bűntársulásban való részvételként fogják fel, s ezért nem látták különösebb akadályát a beszállásnak, és ugyanezért nem látják szükségét a kiszállásnak. Még akkor sem, ha a hadművelet beindulása óta egyre-másra derülnek ki olyan részletek, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy nem egy szokásos – természetes kialakulású és lefolyású – világjárvánnyal állunk szemben, hanem inkább egy kapitális színjátékkal.

Ennek a globális színjátéknak a forgatókönyve azonban – a kötelezően előadandó, eljátszandó betéteken túl – meglehetősen nagy önállóságot hagy a szereplőknek. Ezért aztán a ráosztott vagy maga választotta szerepek eljátszásán túl mindenki megtalálhatja a maga számítását, erejéhez, ügyességéhez mérten élve a világfelfordulás kínálta lehetőségekkel. Magyarán szólva: mindenki sütögetheti a maga pecsenyéjét.

Persze minél hatalmasabb és számosabb erők gyülekeznek egy ilyen társulásban, nemcsak a beszállás várható hozama növekszik meredeken, hanem a kívül maradás is egyre kockázatosabbá válik. A meghökkentő végeredmény pedig egy világot behálózó bűn- és színtársulat. Ezt a hálózatot pedig a velejéig áthatja az a világuralmi eszme, amely alkalmas arra, hogy a szereplők elaltathassák lelkiismeretüket, meglelhessék benne az önigazoláshoz szükséges részigazságukat.


  • Hiszen csakugyan nagyobb megterhelés a több ember a földnek, s a robotizáció és a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése miatt csakugyan feleslegesnek tűnik ennyi emberi lény a Földre.