A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. Ennyi egybeesés nem lehet a véletlen műve I.
Tisztelt Olvasó!
Lassan már egy hónapja, hogy nekiálltam egy olyan – Kovidos kiskáté című – kiadvány összeállításának, amelytől azt reméltem, hogy célirányosan feltett rövid kérdésekkel és tömör, velős megválaszolásukkal minél többeket el tudok vezetni a megvilágosodás állapotába. Akiket pedig mégsem, azoktól már ott udvariasan elköszöntem volna, ahol először nem tudják követni vagy nem kívánják elfogadni érvelésemet. Minek fárasztanunk egymást?
Ám a könyvecske írása, azaz a logikusan felépülő kérdésekre és igaz válaszokra való makacs törekvésem azzal a váratlan fejleménnyel járt, hogy engem ért egy villámcsapással felérő „aha”-élmény. Kénytelen voltam felhagyni eredeti elképzelésemmel.
Odáig azonban még jó sokat kellett sűrű homályban tapogatóznom. Habár a napról napra egyre gyorsabban és bővebben szaporodó tények mozaikdarabkáiból egyre több beszédes részlet, egyre több cáfolhatatlan részigazság bontakozott ki, a legfontosabb kérdésre csak nem sikerült választ lelnem: Mi lehet az, ami ennyire erősen összeköti és összetartja a szemem előtt kibontakozó, világméretű hadművelet főszereplőit? Mi lehet az a cél, érdek, indíték, amely képes egyazon álcázott hadművelet hamis zászlaja alá terelni a békésebb időkben Davosban összesereglőket; a titkos páholyokba tömörülőket; a hol az Új Világrendről, hol meg a Nagy Újraindításról álmodozókat? Mi tereli hozzájuk a BigTech istentelen hatalmasait, a közösségi és a főáramú média cenzúrázós kedvű óriásait? Mi édesgethette össze a vakcinaüzletre átnyergelt Bill Gates-et a Kínai Kommunista Párttal? A kínai kommunistákat a Rotschild-házzal? S a Rotschildokat egy olyan Orbán-kormánnyal, amely a magyarok függetlenségéért, szabadságáért nemrég még az IMF-et és a Valutalapot is kész volt az országból kitoloncolni? S mi vehette rá büszke demokráciák legfelsőbb szintű vezetőit, hogy – ugyancsak Bill Gates vezénylésével – vakcinaszabadalmaztatókkal és vakcinagyártókkal tömörüljenek egy CEPI nevű közös szervezetbe? S nem utolsó sorban: mi vehette rá nemzetközi (WHO, EMA) és nemzeti egészségügyi intézmények egész sorát arra, hogy zokszó nélkül, felelőtlenül és tevőlegesen részesévé váljanak a Covid-19 fedőnevű hadműveletnek? Főleg, ha ez a hadművet valójában nem más, mint egy bűnszövetségben elkövetett, emberiségellenes, elévülhetetlen bűncselekmény.
Közös szellemiség, egyéni érdek
Ám hogy valóban emberiségellenes bűncselekmény-e, nagyon is bizonyításra szorul. Annál is inkább, mert szinte Isten és becsület ellen való vétek arról a magyar miniszterelnökről efféle világösszeesküvésben való részvételt még csak feltételezni is, aki az elmúlt évtizedek során számtalanszor tett tanúságot arról, hogy képes csinbe menni, akár nagyhatalmi tényezőkkel is ütközni-hadakozni a magyarok igazának megvédéséért.
De még az is bizonyításra vár, hogy ez a Covid-19 fedőnevű hadművelet létezik-e egyáltalán, s nem csupán a képzelet szülötte. Ahhoz, hogy igazi hadműveletnek tekinthessük, rendelkeznie kell mindazokkal az ismérvekkel, amelyek általában a hadműveleteket jellemzik. Nem kerülhetjük meg ezek módszeres számbavételét, de addig nem érdemes a részletekbe bocsátkoznunk, ameddig nem nyerünk helyénvaló választ a legkétségesebb és legnélkülözhetetlenebb elemére. Mi köti össze a világjárvány temérdek szereplőjét? Ha csakugyan bűnszövetség, mi fogja, mi tartja össze őket?
Meglehetősen logikusan vetette fel egyik bírálóm:
Teljesen kizárt dolog, hogy a világ összes, egyébként egymással mély ellentétben álló hatalma, s az azok területén működő egészségügyi intézmények és vállalkozások mind-mind összefogtak volna, hogy a gonosz Gates érdekében kiirtsák az emberiséget.
Végtelenül gazdag, szemérmetlenül pénz- és hataloméhes, ugyanennyire lelketlen, utópiákkal és rögeszmékkel megvert emberek kétségkívül szép számban léteznek széles e világban. De akadhat-e bármi is, ami képes olyan szövetségbe tömöríteni őket, amely már alkalmas egy világra szóló hadműveleti terv fegyelmezett és odaadó támogatására és végrehajtására? S ebbe a szövetségbe ráadásul nem elegendő nekik, lelketlen hasonszőrűeknek tömörülniük, hanem a végrehajthatóság és sikeresség érdekében be kell tudni vonniuk számtalan, jobb sorsa érdemes politikust, egészségügyi intézmények vezetőit, tekintélyes kutatók, orvosok seregét. Akik nem feltétlenül lelkesednek akár egy népirtásért, akár az emberi szabadságjogok megnyirbálásáért.
De akkor mi tudhatta közös nevezőre hozni mindőjüket?
Hosszas kutakodás után két döntő fontosságú tényezőre bukkantam. Az egyik elvi, a másik gyakorlati szempontból járul hozzá a bűnszövetség létezéséhez, működéséhez. Az egyik a közös szellemiséget, a másik az egyéni érdekeket szolgálja. Kiválóan kiegészítik egymást!
Szellemi világuralmi rendszer
Modern korunk felfoghatatlan mennyiségű szellemi és technikai bravúrral rukkolt és rukkol elő, s ez a tény mára gyökeresen megváltoztatta a világról alkotott képünket és a hatalmi viszonyokat. A régi pénzoligarchák és a Big Tech újgazdag, nem kevésbé pénzes urai most már együtt, egymással összefogva igyekeznek a maguk érdekei, világlátása szerint formálni egész bolygónk életét, jövőjét. Jogosultságot éreznek arra, hogy a jónép óhajának megkérdezése nélkül Új Világrendet építsenek, Nagy Újraindításhoz fogjanak.
Az efféle egyszerre hatalmi és utópisztikus törekvések egyáltalán nem újkeletűek. Bankárházak, szabadkőműves páholyok áldatlan ténykedésének következményeit mi, magyarok is számtalanszor megtapasztalhattuk saját bőrünkön. Mára kiderült, hogy ’48-as forradalmunk bukásának legfőbb oka az volt, hogy nem elégedtünk meg a felvilágosodás ösztönözte szabadságjogok követelésével. Biztos, ami biztos, nemzeti függetlenségünket inkább saját pénzre kívántuk alapozni. Mind a Rothschild-ház, mind pedig a neki eladósodott Habsburg-ház óva intett ettől. Voltaképpen a nevezetes Kossuth-bankó, a valóságos függetlenség veszélyesen lázító példája mozgósította ellenünk a világ láthatatlan és látható urait. S ma már az sem szorul bizonyításra, hogy a világháborúk kirobbanását és alakulását, s nyomukban országunk példátlan mértékű megbüntetését, kegyetlen megcsonkítását is különféle háttérhatalmi erők, titkos szabadkőműves társaságok tervezgetése és alkudozása kísérte. Mi ugyan viszonylag csak szerény tényezője voltunk e világfelforgató terveknek és igyekezeteknek, de a bennünket ért őrületes csapások mértéke mégis jól érzékelteti e háttérhatalmi erők valóságformáló képességét.
Az újdonság s a minőségi ugrás ehhez a korábbi helyzethez képest az, hogy jóformán a semmiből, szinte varázsütésre létrejött egy egészen új fajta szellemvilág, méghozzá káprázatosnál káprázatosabb technikai vívmányokra alapozva. Jószerivel nincs az a földi halandó, aki az olyan digitális csodáknak, mint a világháló, az okostelefon, a közösségi média, a GPS és társaik, ellen tudna állni. Olyan hihetetlenül hasznos, kényelmes, élvezetes szolgáltatásokat nyújtanak, hogy a felhasználók elsöprő többségét még az a tény sem zavarja, hogy cserébe személyes adataik tömkelegét gyűjtik össze, mesterséges intelligenciákkal feldolgozzák, és rendre törvénytelen, sőt közösség- és emberiségellenes célokra hasznosítják.
Sőt, a felhasználók zöme még boldog is attól, hogy a fenekét sem kell felemelnie, mégis kiveheti részét a világ folyásából. Közösségi csoportokhoz csatlakozhat, világhálós vitákhoz szólhat hozzá, kedvére hírekhez juthat és érdekes tartalmakat oszthat meg. Kis senki létére is kíváncsiak rá, személyre szóló termékekkel, műsorokkal, programokkal kínálják, sőt tiltakozásokra, tüntetésekre mozgósítják. Ezért aztán észre sem veszi – vagy ha észreveszi is, nem érdekli –, hogy egy újfajta önkény, egy digitális szellemi világuralom szövi hálóját egyre szorosabbra köréje. Amelynek legfőbb jellemzője, hogy kétségkívül hatalmas és bámulatos teljesítményétől megrészegülve Isten helyére és szerepére ácsingózik. Uralkodni kíván az egész emberiségen, az emberi egyedek egészén. Evégett mesterséges anyagokkal, laboratóriumokban gyártott vírusokkal bombázza testét, tömeges vakcinázásokkal roncsolja teste természetes védelmi rendszerét. Mesterséges lélek- és szellemvírusokkal roncsolja természetes lelki és szellemi ellenállóképességét. Módszeresen roncsolja hagyományos egyedi és közösségi önazonosságát, családi, nemzeti, kulturális, vallási–szellemi kötődéseit.
Ám még ez – ez a megátalkodott, gőgös istenszerep – sem újkeletű. A Big Tech urait ugyanaz a végtelen önteltség, csillapíthatatlan pénzéhség és mohó hatalomvágy fűti, mint a háttérhatalom eddigi teljhatalmú urait. Nem rémhír, hanem maga a rémület: Soros György széles nyilvánosság előtt, egy nagy nézettségű tévécsatornán (CBS, 1998) beszélt arról, hogy ő Istennek gondolja magát. „...én egy Isten vagyok, aki Amerikát és az új világrendet irányítja. (...) Az igazságot megvallva, gyerekkoromtól kezdve erős messianisztikus fantáziákat hordoztam magamban (...)” De számunkra most nem is ez a legkülönösebb és legfontosabb, hanem az, hogy büszke demokráciák örökösen szabadságjogokról fennhéjázó vezetői erre megvonták és megvonják vállukat. Teljesen természetesnek, rendjénvalónak ítélték és ítélik, hogy egy magát Istennek képzelő emberi lény a megszámlálhatatlan milliárdjaival a világ jóformán bármely pontján lefizeti a mások befolyásolására vagy a fennálló rend felforgatására alkalmas embereket és intézményeket.
Ám Soros – és mások – elmezavaros küldetéstudata és teméntelen milliárdja is édeskevés volna bármiféle világrend építéséhez, ha ennek az istentelen világuralomnak a mesterséges szellemi vírusa, a liberalizmusnak hazudott önkényesség nem áradna szét becses bolygónkon szinte ellenállhatatlanul, egyenostobaságokra szoktatva a gondolkodni rest tömegeket. Kihasználva az embernek azt az ősi, mély ösztönét, a közösségi léthez lényegében elengedhetetlen tulajdonságát, amely leginkább a nála nagyobbak, tekintélyesebbek iránti erős bizalomban, jóhiszemű megfelelni vágyódásában, lelkes normakövetésében mutatkozik meg. No meg a helytelen viselkedése esetleges következményeitől való erős, már-már irracionális félelmében, azaz gyávaságában.
Birkakísérlet
Kutatások, kísérletek tucatjai igazolják ennek a nyájmentalitásnak, csordaszellemnek az elképesztő erejét, hatásfokát. Az egyik rejtett kamerás dokumentumfilm a szemünk láttára bizonyítja, hogy gyanútlan földi halandók a legképtelenebb és legértelmetlenebb cselekedek utánzására és követésére is hajlandók, csak hogy ne lógjanak ki a sorból. Egy szemészeti váróban a beavatott személyek egy viszonylag sűrűn ismétlődő hangjelzésre valamennyien mindig felálltak, majd visszaültek. Az újonnan érkezők előbb értetlenül figyelték őket, majd általában már a harmadik hangjelzéstől kezdve maguk is szó nélkül felálltak és leültek. Amidőn akadt egy kíváncsi páciens, aki tudni akarta, miért is kell felállni, a beavatatlanok egyike azt felelte, hogy nem tudja, de már az előtte lévők is ezt csinálták. Ezután a kíváncsi illető már nem érdeklődött tovább, ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy híven kövesse a többieket.
Az eredmény?
Egy olyan szellemi világuralom szinte teljes térnyerése, amelyben módszeres szemfényvesztéssel életünk már-már minden fontos elemét kifordították önmagából. A nemzeti kötődésből kártékony és maradi nacionalizmus lett, a kereszténységből rasszizmus, az önvédelemből fasizmus, a nemi önazonosságból fóbia, a hagyományos családszerkezetből kirekesztés, a szülői felügyeletből a gyerekek emberi jogainak eltiprása, és így tovább. A szellemi világuralom diktálta „politikai korrektség” gátlástalanul felülír minden írt jogot és íratlan szabályt, többségek által kinyilvánított demokratikus akaratot. Új köntösben a régi jakobinus-kommunista szellemiség nyer teret. Amerikában több mint 120 nyugalmazott tábornok és admirális írta alá azt a nyílt levelet, amelyben – azon túl, hogy megkérdőjelezték Joe Biden elnöki alkalmasságát – arra figyelmeztettek, hogy az ottani társadalmi konfliktus „egyrészt a szocializmus és a marxizmus támogatói, másrészt az alkotmányos szabadság támogatói között zajlik”.
A minőségi ugrás a korábbi állapothoz képest a gátlástalanság (a hatalmi cinizmus) leplezetlen mértéktelenségében, s a befolyásolások elképesztő gyorsaságban és hatásfokában mutatkozik meg. Mára, mondhatni, valós idejűvé vált akár egy amerikai elnök megbuktatása is, a demokratikus választási rend felforgatásával, meghekkelésével. Egyetlen mozdulattal megszüntették az USA hivatalos elnökének ama közösségimédiás felületeit, amelyeken keresztül sok millió követőjéhez tudott kapcsolódni. Big Tech vállalatok fejei mérhetetlen pénzük és médiahatalmuk birtokában teljesen helyénvalónak tartják, hogy személyes ítéletükkel és döntésükkel többé-kevésbé taccsra tegyék azt a tekintélyes politikust, akit Amerika népe a saját akaratából maga fölé emelt a négy évvel korábbi választásával. Mint ahogy azt is természetesnek tartják a Big Tech újgazdag világurai, hogy a felhasználóikról gyűjtött személyes adatokat akár oly módon hasznosítják, hogy segítségükkel célirányosan kiválasztják, kit lehet és érdemes tömeges tiltakozásokra, hamis hírverésekre, választási csalásokra (pl. hamis levélszavatokra) rávenni. De ma már a patinás Time magazin sem szégyelli bevallani, hogy a demokraták széleskörű összeesküvést szőttek Amerika elnöke újbóli megválasztásának megakadályozására. Vagy a CNN hírcsatorna igazgatója sem átall eldicsekedni vele, hogyan manipulálták nézőiket – hangolták teljesen tervszerűen és módszeresen – Trump elnök ellen. De hogy hallgatóságának még időszerűbb dolgokról is fennhéjázzon egy keveset, a CNN-főnök azt is elárulta, hogy mivel a koronavírus-téma hamarosan „kifut”, ezért náluk – vagyis az egyik legnézettebb amerikai tévécsatornánál – már arra készülnek, hogy ismét a klíma téma kerül terítékre.
Magyarán szólva: a koronavírus-járvány „kitörése”, „tombolása” valójában nem attól függ, hogy mit csinál a vírus, hanem attól, hogy éppen mit kívánnak tenni vele a világ urai.
Ha nem szeretnénk oda eljutni, hogy az egész emberiség – s benne természetesen mi magunk is – füttyszóra álljunk s üljünk, nem takaríthatjuk meg legalább a legelemibb összefüggések megfigyelését, kibogozását.
Nem a klímaveszély az igazi csapás, hanem az ürügyén beindított, az emberek megtévesztésére, megfélemlítésre szolgáló hadművelet.
Nem a koronavírus-járvány az igazi csapás, hanem az ürügyén beindított, az emberek megtévesztésére, megfélemlítésre szolgáló hadművelet.
S ugyanígy:
Nem a kiberbűnözés lesz az igazi csapás, hanem az ürügyén kilátásba helyezett, újabb nagyszabású hadművelet, amellyel megint a gyanútlan, jóhiszemű emberiséget fogják kellőképpen megrémiszteni, meghunyászkodásra, önfeladásra, szótlan igazodásra bírni.
Ha Jacques Attali, a francia államelnök, François Mitterrand tanácsadója azt nyilatkozta 1981-ben, hogy „A jövőben a népesség csökkentésének módját kell keresni”, akkor tekintsük ezt többnek felesleges szócséplésnél. Ha ehhez hozzáteszi, hogy „A túlnépesedés haszontalan és gazdaságilag túl költséges”; s hogy az öregekkel kell kezdeni, „mert amint meghaladják a 60-65 évet többet fogyasztanak, mint amennyit termelnek, és ez sokba kerül a társadalomnak”; de még azt is hogy „az eutanáziának minden esetben a jövőbeni társadalmaink alapvető eszközének kell lennie”; sőt még arról is nyíltan beszél, hogy „találunk vagy előidézünk valamit, egy bizonyos embereket megcélzó járványt, valódi gazdasági válságot vagy sem, vírust, amely az öregeket sújtja vagy a túlsúlyos embereket, a gyengéket”; akkor bizony már nem ostoba és felelőtlen laposföldhit a szavait komolyan venni, nem rémhírterjesztés a hozzá hasonlók sötét, embertelen szándékaira, hidegvérű hatalomtechnikáira figyelmeztetni. Főleg akkor nem, amikor múltbéli rémisztő jóslataik saját jelenünkben riasztó valósságá válnak. „Megadják magukat a félelemnek, és a hülyék hinni fognak benne és engedik magukat kezelni. Meggyőzzük őket arról, hogy a kezelés megvan és ez a kezelés jelent megoldást. Az idióták kiválasztása ezután gondoskodik magáról: maguk mennek a vágásra.”
(Zárójelben jegyezzük meg: akadnak „tényellenőrök”, akik hamisnak, kitalációnak ítélik ezt az Attalinak tulajdonított nyilatkozatot, s úgy vélik, hogy a forrásként megjelölt könyvben valójában csak ez a két gondolat származik tőle: 1/ Amint az emberek meghaladják a 60-65 évet, többet fogyasztanak, mint amennyit termelnek, és ez sokba kerül a társadalomnak. 2/ Sokkal jobb, ha az emberi gép hirtelen leáll, mint amikor fokozatosan romlik. – Nos, én meg úgy vélem, hogy aki ezeket a nézeteket nyilvánosan hirdeti, az a háttérhatalmi hálózat tagjaként igyekszik is ennek megfelelően cselekedni. Lehet, hogy nem pont így beszélt, de biztosak lehetünk benne, hogy tőle telhetően igyekszik pontosan így cselekedni.)
Hadműveleti előkészületek
Vajon tekinthető-e puszta véletlennek, hogy az elmúlt évtizedekben sorra törtek ki a „veszedelmesnél veszedelmesebb” influenza-járványok, H1N1 és társaik? Ezek azonban minden hírverés, kormány- és médiakampányos rémisztgetés ellenére sem bizonyultak elég ijesztőnek ahhoz, hogy az emberek tömegével kívánták volna beoltatni magukat. De még ennél is valószínűbb, hogy ezek mind csak az előkészületi hadmozdulatai voltak az akkor már tervbe vett „következőnek”, egy sokkal átütőbb, „fenyegetőbb” világjárványnak. „Tehát nekünk... fel kell készülnünk a következőre – figyelmeztetett Bill Gates, a hírhedt emberbarát, a pár év év múlva az egész világot megrázó pandémia kulcsfigurája, sejtelmes mosollyal arcán. – „Az, tudod... azt mondanám... ööö... ezúttal majd felkelti az emberek figyelmét” – jósolta meg egy tévéinterjúban már akkor, amikor közönséges emberek még a hírét sem hallhatták a Covid-19-nek, vagy bármiféle koronavírusnak. Ahhoz azonban, hogy ez a tervbe vett kovidos hadművelet csakugyan kellőképpen figyelemre méltó legyen – vagyis hát megtörténjék az „idióták” terv szerinti kiválasztódása, önkéntes vágóhídra-vonulása –, még szükség volt néhány elmaradhatatlan lépésre.
Ki kellett kísérletezni a megfelelő vakcinákat.
Szabadalmaztatni kellett őket.
Meg kellett szervezni a gyártásukat.
Meg kellett tervezni a leendő járvány kitörésének, kezelésének, eljárásrendjének módját.
Meg kellett találni, ki kellett kísérletezni a megfelelő vírust.
Meg kellett tervezni az elszabadulását.
Rémületbe kellett ejteni a világot.
Vészhelyzetet kellett hirdetni.
Covid-diktatúrát kellett teremteni.
A legmagasabb fokozatra kellett kapcsolni az oltáskampányt. El kellett és el kell hitetni az emberiséggel, hogy csakis úgy szabadulhat meg a „halálos” vírustól, s csakis úgy nyerheti vissza méltó életét, régi szabadságát, ha beoltatja magát. Nem egyszer, nem kétszer, hanem innentől fogva legalább féléves vagy éves rendszerességgel.
Azt, hogy mindezen lépések megvalósítása egy hadműveleti terv pontosságával, a szerepek és a szereplők tökéletes időzítésével és összehangolásával történt meg, ma már cáfolhatatlan dokumentumok egész sora bizonyítja. E dolgozat végén seregnyi forrás (elérhetőség) várja azok érdeklődését, akikhez eddig csak a fősodratú járvány- és oltáspropaganda töménysége és harsánysága miatt nem jutottak el azok a többnyire alternatív médiákban megjelent hírek, tudósítások, beszélgetések, amelyek minden iménti állításom megalapozottságát többszörösen is igazolják.
Már ezek alapján s eddigi felismeréseink birtokában is erősen sejthető, hogy a koronavírusra és a járványra csakis a félelem légkörének megteremtése miatt volt és van szükség. A félelem légköre pedig a bármiféle vészhelyzet bevezethetősége, az oltáskampány végrehajthatósága és – miként bizonyítani kívánom – az emberiség megregulázhatósága végett oly kívánatos.
Mint ismeretes, alig néhány hónappal az első koronás „vészhelyzet” bevezetése előtt Bill Gates járványszimulációt szervezett New Yorkban, s ezen ijesztően sok, kerek 60 millió halálesetet prognosztizáltak...
Miután pedig a kovidos világuralmi hadművelet már sínre került, Klaus Schwab, a tekintélyes Világgazdasági Fórum alapítója és vezetője arra figyelmeztetett, hogy „Fel kell készülnie egy dühösebb világra”, s hogy ez a járványügyi vészhelyzet milyen kiváló alkalmat teremt arra, hogy végre megkezdjék a „Great Reset”, azaz a nagy újraindítás tervének megvalósítását. Nem mennék most bele, hogy ez a korábbi, megszokott világrendünknek milyen újabb felforgatásával járna, arra viszont módfelett érdemes odafigyelnünk, hogy a szellemi világuralomban megfogant bűnszövetség milyen újabb hadművelettel készül megszorongatni bennünket. Milyen fenyegetéssel és milyen jóslással igyekszik most éppen Klaus Schwab rémisztgetni a csúcstechnikáknak tökéletesen kiszolgáltatott emberiséget. Alighanem még a kovidos megszorításoknál is fájdalmasabban érintene bennünket, ha „kiberbűnözők” valóban tönkretennék világhálós kapcsolatainkat, számítógépes, okostelefonos eszközeinket, számítógép vezérelte szolgáltatásainkat, infrastruktúráinkat – azaz mostanra szinte már teljesen digitalizált életünket. Kicsit hosszabb idézet következik a szellemi világuralom egy legfőbb szószólójától, de érdemes jelentőséget tulajdonítanunk minden szavának. Már persze csak akkor, ha megelégeltük, hogy igazi demokrácia helyett sorozatos rendkívüli állapotokban, vészhelyzetekben, lelketlen megszorításokban kell élnünk.
A digitális szolgáltatásokra és infrastruktúrára való rászorultságunk exponenciálisan megnőtt a most létrehozott példátlan összeköttetésünk következtében. Az otthonról történő, széleskörű munkavégzési megoldások adaptálásától, a „felhő” szolgáltatások használatáig – e-gazdaság, e-egészségügy, e-oktatás... Több „tech”- vezető jelezte, hogy két hónapon belül olyan fejlesztéseket értünk el a digitális átalakulásban, ami másképp két, talán három, talán még több évig tartott volna. Ez a paradigmaváltás a digitálisra, a kiberbiztonság feladatát mint globális közjót még kifejezettebbé tette. (...) A kiberbűnözők szintén gyorsak voltak, hogy kihasználják a megnövekedett kiszolgáltatottságot és használatot. A Világgazdasági Fórum a közelmúltban kiadott egy Covid-19 kockázati felmérést, hogy legnagyobb aggodalmának tárgya a világ vállalatainak számára a kibertámadások megszaporodása. Hiába tudjuk ezt valamennyien, mégsem fordítunk kellő figyelmet egy átfogó kibertámadás ijesztő forgatókönyvére, pedig az energiaellátás, a közlekedés, a kórházi ellátás, a teljes társadalmunk leállását okozná. A covid-19 válságra apró zavarként tekintenénk egy ilyen nagyszabású kibertámadáshoz képest.
Mit tesz Isten, alig vetettem szavaimat számítógépembe, máris egy birodalomrengető kibertámadástól lett hangos a média világa:
„Meghackelték az USA fő olajvezetékét, kitört a benzinpánik! Benzinhiány van az Egyesült Államok keleti partján, amióta egy orosz kötődésűnek tartott hackercsoport betört az ország legnagyobb kőolajvezetéke, a Colonial Pipeline rendszerébe: a hackerek módszerei disztópikus jövőképet vetítenek előre.”
Persze, ki más lehetne az elkövető, mint egy nyilván beazonosítatlan és beazonosíthatlan, ám a hatáskeltés – vagyis a félelem felkorbácsolása – kedvéért feltétlenül „orosz kötődésű” csoport.
Egyszerű földi halandó számára egy kiberbűnöző éppen annyira láthatatlan és félelmetes, mint egy koronavírus. De egy klímavészhelyzet is hasonlóképpen megfoghatatlan és hasonlóképpen félelmetes. A szellemi világuralom nem fegyveres rendfenntartókat küld a nyakunkra, nem hurcol el bennünket börtönökbe, koncentrációs táborokba, hanem olyan láthatatlan ellenségekkel vesz körül minket, amelyektől ugyanolyan félelemérzetünk, igazodási vágyunk, megfelelési kényszerünk támadhat. S ki előbb, ki utóbb keserűen rádöbben, hogy ez bizony valóban maga a zsarnokság. Szerencsére még nem a nyílt, totális diktatúráké, de már hamisítatlanul az. „(...) hol zsarnokság van, ott van / jelenvalóan mindenekben, / ahogy rég istened sem; / tányérban és pohárban, / az ott van az orrban, szájban, / hidegben és homályban, szabadban és szobádban”.
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, 1950.
Kovidvalóság, 2021.
Következik:
II.
Laza bűn- és színtársulás
– Szerepek és szereplők –
Kapcsolódó írásaink:
Varga Domokos György: KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY: ÚJ TÖRÉSVONAL. Kettészakadó társadalmak, családok. Tisztelt Olvasó!
Комментарии