Czigány Edit: ANGLOMÁNIA – (9) Kirándulások
(9) KirándulásokTermészetesen a közismert, divatos látnivalókat is megnéztem a hosszú hónapok alatt. Greenwichben a nyugati időszámítás kezdőpontját, a „meantime”-számítást az obszervatóriumban. A Towerban az angol történelem véres fejezeteinek színtereit. A hollók tényleg ott tanyáznak a várfalak között – a legenda szerint ez Anglia uralkodó szerepének biztosítéka.
Persze Stonehenge őskori megalitikus kőkörét is, a Salisbury fennsíkon. Sok legenda fűződik a céljához: vélik őskori temetőnek, gyógyulási helynek, csillagászati pontnak, ahol a téli napfordulót ünnepelték. A legjobb koncert-termekkel vetekszik az akusztikája, de zarándokhelynek is tartották.
A Népek összebékülésének eszméje hatotta át az ősöket – a feltételezések szerint –, már akkor is.
Enyhülés.
Közben a korabeli Európában is hasonló szelek fújdogáltak. Közeledik az „Enyhülés”, a „Glasznoszty” ideje. Persze jóval később valósul meg kifigurázó vicc formájában.
Reagan és Brezsnyev – a barátkozás jegyében – titkárnőt cserélnek.
Egy hónap múlva Reagan felhívja Maryt, a titkárnőjét, hogy érzi magát Moszkvában.
„Tűrhetően, egész jól. Ugyan meg kellett növesztenem a hajam, és kontyot hordani, a körmömet nem szabad lakkozni, és hosszú szoknyát kell viselnem.”
Ugyanezt megteszi Brezsnyev is, egy hónap után felhívja Natasát Washingtonban. „Hogy érzi magát?" – Szörnyen!!! Le kellett vágatnom a hajam és konty helyett rövid frizurát hordok, lakkoznom kell a körmöm, valamint naponta levágnak 5 cm-t a szoknyámból.
„Natasa, mi ebben a szörnyű?"
„De, Főnök! Lassan kilóg a tököm, meg a géppuska!”
A hazaút gyönyörű időben történt. Ekkorra kitiltották Londonból a természetes anyagokkal való fűtést, mert a rendőrök már gázálarcban álltak az utcán, a posztjukon.
Csak elektromos műtüzet engedélyeztek a kandallókban is. Tisztává vált a levegő, roskadoztak a rododendronok a kertekben, gyönyörű zöld volt a gyep, amit a tenger felől állandóan érkező felhők jótékonyan meg-meglocsoltak.
A Csatorna egy kicsit viharos volt, de minden baj nélkül haza értem.
Itthon várt rám egy falusi gimnázium a poros Alföldön (Tiszaföldváron), ahol állást vállaltunk a férjemmel – korábban telefonon megtanácskozva az ajánlatokat, és eldöntve a választást.
Sokan megkérdezték tőlem később itthon, hogy nem akartam-e kint maradni?
Egyszerű válaszom: Nem! Magyar emigráns nem lennék sehol.
Részletes válaszom: Én rendpárti, merev, szűrőkkel rendelkező, migránsellenes kövület vagyok. De ezt tudom magamról, és már nem szövetkezem link, „ahogy lesz úgy lesz" hobókkal. Szeretek térben, HATÁROK közt élni. Nem vonz a VÉGTELEN SEMMI!!!
Nekem KELL a határolt tér. Engem megtartanak a határok. Nekem szükségem van saját házra, saját kerítésre, saját falura, saját városra, saját országra, saját HAZÁRA!
(vége)
Előző részek:
