VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A GYŰLÖLET MŰVÉSZETE (9.) Íme a „winner” művészet


Íme a „winner” művészet: Nagy Kriszta Tereskova az agresszív gender-feminizmus énekes-festőművésze, fanatikus nőgyűlölő, a klasszikus, örök nőt, Madách Éváját üldözi. Íme két dalszövege. A Dióskalács, és az a bizonyos Illatos kezdetű:




Lálálálálálálálálá....

Rád vár már a dióskalács Rád vár már a dióskalács Hiába vár, hiába vár Rád vár már a dióskalács

Neked sütöttem délután, Ne tétovázz, kapd be már babám

Rád vár már a dióskalács Rád vár már a dióskalács Hiáb, hiáb, hiába vár Rád vár már a dióskalács Hiáb, hiáb, hiába vár Rád vár már a dióskalács Hiába vár, hiába vár

Neked sütöttem délután Ne tétovázz, kapd be már babám

A faszomnak kell a dióskalács Nahát, nahát, nahát, nahát

A faszomnak kell a dióskalács Nahát, nahát, nahát, nahát

A faszomnak kell a dióskalács Ne mondj nekem ilyet babám

A faszomnak kell a dióskalács Ne mondj nekem ilyet babám

Neked sütöttem délután, Ha nem eszed meg ezt kapd be már babám

Most már nekem se kell a dióskalács Nahát, nahát, nahát, nahát

Most már nekem se kell a dióskalács Nahát, nahát, nahát, nahát

A faszomnak kell a dióskalács A faszomnak kell a dióskalács





Fényes Adolf a „Szegény emberek” képsorozat alkotójának Mákoskalács című remekműve adta az ötletet a művészettörténetileg képzett, a festészet képbeszédét perfektül értő Tereskovának. Egy csendélet: az élettelen tárgyak emberekről beszélnek, érezzük a jelenlétét egy jóasszonynak, aki a mákoskalácsot sütötte. A gyűlöletcélpont a fenti dalszövegben az igazi asszony, ki képes összetartani a családot, aki nélkül nem lenne élet. A Sziget Fesztiválon e dalt tizenéves kislányok hallgatják, és nem értik, hogy ez politikai propaganda, és a dal mérgező szemlélete életük részévé lesz, és soha, soha nem fognak dióskalácsot sütő jóasszonnyá, boldog édesanyává válni.

A dal videóklippjén az énekesnő háta mögött, a falon Nagy Magyarország képe Turul madárral: propaganda. Most, midőn a szélsőbaloldali álértelmiség az országvezetést – a migránskérdésben tanúsított határozott álláspontja miatt – gyűlöletpropagandával vádolja, vegyük észre, hogy milyen szívós gyűlöletművészeti propagandatűz alatt állunk a rendszerváltás óta. Ez a gyűlöletművészet mindenütt jelen van, a reklámhoz hasonlóan legfontosabb eszköze a tudatalattira ható, folytonos ismételgetés, mely feltételes reflexeket alakít ki a célközönségben, ipari módszerekkel dolgozik. Az elmúlt két évszázad felforgató tévtanai fajok és osztályok kibékíthetetlen háborúját hirdették, kiegyezés és osztálybéke helyett.

A szélsőséges leegyszerűsítés: Rosenberg A XX. Század mítosza című könyvében „árja fajról” ír a harmincas években, midőn még a „faj” kifejezésre nem is létezhetett egzakt meghatározás, hiszen a DNS molekula szerkezetének megismeréséért Kirk és Watson 1953-ban kapott Nobel-díjat.

Leegyszerűsítés: Karl Marx csak két osztály létezéséről beszél, de már a régi indiaiak is négy + egy kaszttal modellezték az emberi társadalmat, úgy, hogy a kasztoknak (varna) jól megkülönböztethető mentális beállítottsága és viselkedéskultúrája van. A marxizmust nem lehetett ráhúzni a valóságra, ezt az is bizonyítja, hogy már kezdetben „fából vaskarika” segédkategóriákat kellett bevezetniük, mint: kulák, munkásarisztokrata, kispolgár, lumpenproletár... A kulturális marxisták jól tudták, hogy a marxizmus nem életszerű, ezért annak a haditervén dolgoztak, hogyan lehet a valóságot az elmélethez faragni. Kiirtott, tönkretett életű milliók, csak forgácsok voltunk a nagy építkezésen? A marxista gyűlöletművészetnek kulcsszerepe volt ebben az új embertípus kiforgácsolásában. A gyűlöletművészet soha sem ösztönös dühkitörés, mindig célszerű stratégia van mögötte. Az embertípus-faragás módszereiről álljon itt néhány sor az „emberiség legnagyobb gondolkodójától”, V. I. Lenintől:


„Hogyan szervezzük meg a versenyt?………

Maguk a kommunák, a falu és a város kis sejtjei dolgozzák ki és próbálják ki a gyakorlatban a gazdagok, a tolvajok és a munkakerülők gyakorlati nyilvántartásának és ellenőrzésének ezer meg ezer formáját és módozatát. A változatosság e téren az életrevalóság biztosítéka, a siker záloga, hogy elérjük a közös egységes célt: hogy megtisztítsuk az orosz földet minden kártékony féregtől, a bolháktól – a tolvajoktól, a poloskáktól – a gazdagoktól és egyebektől. Az egyik helyen börtönbe dugnak majd egy sereg gazdagot, tucatnyi tolvajt, fél tucat olyan munkást, aki kibújik a munka alól… Más helyen arra fogják kényszeríteni őket, hogy az árnyékszékeket tisztogassák. A harmadik helyen börtönbüntetésük kitöltése után sárga lapot kapnak, hogy megjavulásukig, mint ártalmas emberek az egész nép szeme előtt legyenek. A negyedik helyen megtizedelik a munkakerülőket, ott a helyszínen. Az ötödiken – különböző eszközök kombinációját találják majd ki, például a gazdagok, a burzsoá értelmiségiek, a tolvajok és a huligánok megjavítható elemeit feltételesen szabadlábra helyezik, hogy ezzel érjék el gyors megjavulásukat. Minél változatosabbak lesznek a módszerek, annál jobbak, annál gazdagabbak lesznek tapasztalataink, annál biztosabb és gyorsabb lesz a szocializmus sikere, annál könnyebben alakítja ki a gyakorlat – mert hiszen csak a gyakorlat tudja kialakítani –, a harc legjobb módszereit és eszközeit.”



(folytatjuk)


Korábbi részek:


MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu