Mi lennénk Európa megmentői? Milyen gyorsan foszlik szét egy dédelgetett, önhitt álmunk!

Tisztelt Olvasó!

Szépen haladok ígéreteim beteljesítésével, a Megfejtés folytatásának megírásával és a forráslista elkészítésével. Megdobbant azonban a szívem, amikor az imént ezt a hírt olvastam:

„Az Egyesült Királyságban eltörölhetik a vakcina-útlevelet mielőtt alkalmazhatták volna – szombaton közel két millióan tüntettek az oltási igazolvány bevezetése ellen Angliában. Hatalmas társadalmi feszültséget gerjesztett máris a covid 19 vakcina útlevél bevezetése az Egyesült Királyságban, ezért a kormány fontolóra vette azt, hogy megszüntetik a vakcina igazolvány alkalmazását Nagy Britanniában, írta meg szombati lapszámában a The Daily Telegraph.”

Mégiscsak van remény? Mégis van annyi bölcsesség, büszkeség és bátorság messzi London s Anglia polgáraiban, hogy nem tűrik tovább a Covid-önkény, a Covid-fasizmus garázdálkodását?

Ez volt az örömteli része hirtelen támadt érzésemnek.

Volt azonban egy szomorú része is.

Milyen jó volt eddig arra gondolni, hogy mi, magyarok lehetünk, közel a keleti szélekhez, elkorcsosult Európa szabadságának kivívói. Minket akartak demokráciára okítani, holott saját szabadságukért is képtelenek már megküzdeni?! De majd mi megmutatjuk – legfőbb szabadságharcosunk, miniszterelnökünk vezérletével.

S erre most kiderült, hogy mégsem ilyen szép a leányzó fekvése. Másutt már bújnak ki a Covid-igából, s nem is csak nyugaton, hanem keleten is. Szintén friss hír, hogy mivel Romániában egyre kevesebben kérnek a kísérleti oltásból, a kormány a vakcinák egy részének eladását fontolgatja: „Inkább eladjuk, minthogy lejárjanak s tűzbe vessük” – nyilatkozta egy bukaresti „oltásügyi” illetékes.

Nálunk, Magyarországon pedig mit sem lankad a teljes átoltatás és a védettségi kártya erőltetése. S nem hogy milliók, de ezrek is alig gyűlnek össze tiltakozásképpen.

Istenem, milyen gyorsan foszlik szét egy szép, dédelgetett, önhitt álmunk! Milyen gyorsan odavész minapi kemény s konok szabadságküzdelmekben elnyert dicsőségünk! Milyen hamar ki fog derülni, hogy igazából méltatlanok vagyunk mind a bátor, mind a szabadságharcos, mind pedig a demokrata jelzőre! S milyen hamar újra ott fogjuk találni magunkat a „futottak még” leszakadó mezőnyében.

S még csak nem is mutogathatunk másokra, idegeneket téve felelőssé saját hihetetlen együgyűségünkért, megalázkodásunkért és meghunyászkodásunkért...