VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Pécsi Sándor: A SZÉTSZAGGATOTT

A szétszaggatás ősképe eleitől fogva bennünk él. Szétszabdalt istenek, héroszok, nemzetek, birodalmak, szétszabdalt lelkek, családok, hitek hullámverése múltunk. Kronosz, Zeusz atyja, saját apját, Uránuszt, sarlóval heréli ki. A foggal született táltos gyerek fölserdülvén táltos-betegségbe esik, az alsó világba elragadtatik, szétszaggatják a sötétség istenei, megszámolják csontjait, van-e fölös, mert csak akkor alkalmas a tudományra, ha megjelölték a levegőégbéli hatalmasságok. Ott a jel, visszamehet népéhez, gyógyíthat, taníthat, énekelhet, dobolhat, táncolhat; méltó, hogy segítse közösségét a megmaradásban. Van beavatott spirituális vezetőnk, és összetartunk, tán túlélhetjük a dögvészt és a zord telet. Oziriszt testvére, Széth vagdalja darabokra. Istentörténelem véres, mint az emberé, de Ozirisz történetében ott az újjászületés, Ízisz megmenti, a szomorúságon átdereng a reménység. 2002-ben, márciusban írtam ezt a verset Széthről, balsejtelmeim voltak, és áprilisban sajnos kiderült, Széth újra időt nyert, hogy tovább vagdalja testünket:



SZÉTH

Sötét nép voltunk: emberevők

Testvérem hozott ki minket a gonoszságból

Szántani, vetni tanított, játszani hárfán

Mérni a csillagok szerkesztette időt

Testvérem szép, én torzszülött vagyok

Istenember testvérpár: nővérünk és ő

Kormányozták a szépek boldog birodalmát

Hetvenkét torz cimborámmal

Kecskebőr tömlőkből vedelünk kikötőkben

Szidjuk a kormányost, régen jobb világ volt

Taszítsuk le! Minek nekünk az égi rend?

De istenemberhez nyúlni ki mer?

Vére átok, egy isten tekintetét

A torz elbírni képtelen

Cselt eszeltem: nem kell