Két évtized nem volt elegendő áttörni a nyilvánvalóság tagadása falát, alaptalan építményt ledönteni, bár helyette viruló virágokból fonódott igazságkoszorú él. Őshazánk tisztelgő elfogadása olyannak, amilyen és ahol volt, barátkozás a ténnyel, hogy akik itt élünk, sosem mozdultunk el innen, és akik elmentek, máig rokonok lélekben. Két gyökérzet tehát, ami meghatározó lett, egyik a Kárpát-medence előd népessége, az emberi felemelkedés gazdag bölcsője, másik: műveltségelem

1478 Harmóniát mond, akinek elméje már pang és eszébe nem jut már a magyar összhang !

fil Mindenkinek lehet oduja, mint a madárnak, hova visszabújhat, visszahúzódhat, amikor viharok dúlnak lelkében, vagy kapcsolatában a világgal, vagy csak valakivel, akit szeret. Nehéz ilyenkor felszínen maradni, külvilág előtt virulást tettetni, s az a jó, ha hamar elmúlik a baj, mert meggyőzőbbek a szépségek, jóságok, amik körbe vesznek, biztatnak, élők. De ha hosszabb távra rendezkedik be bennünk a lehangoltság, tényleg jobb visszavonulni, ahogy csak lehet, elvonulni ma

1477 Tószt nak mondja barátom, ki elvesztette eszét. Hisz az jómagyarul szólván, fölköszöntő beszéd!

Kérni nehezebb, kérdezni könnyebb, de hogy mitől, arra a kérdés természete ad feleletet, hogy a válasz valamennyire birtokunkban van, másként nem tudnánk kérdezni, de amit kérünk, nincs. Nemcsak arról van szó hogy sejtésünk szerepet kap, hiszen eszünk ki akar lépni a tokjából, hanem eleve nyitottak vagyunk a világra, éppen az eddig megszerzett szellemiek miatt. Minden mozdulatunknak is elnevezést adunk, nemhogy a minket körülvevő tárgyaknak, állat- és emberszereplőknek,

1476 Ne hülyülj már meg teljesen! Azt mondod, hogy abuzál ?! Magyarul is megmondanád, hogy akkor mit is csinál? Honnan szedted e szót elő, Ez komolyan érdekel! A magyar szó tán háborgat s piszkál , gyötör , ingerel ??

Lehet elhamarkodottan hűséget fogadni, miben ha nem is megtévesztés működik közre, de nem elegendő tudás, nem jó átlátása helyzetünknek, hanem inkább elhamarkodottság. Úgy érezzük, szorít valamilyen időhatár, kifutunk a jó időből s lemaradunk aztán, csábítanak utánzásra átlag emberminták, belevágunk, ha ahogy esik, úgy puffan is lesz. Itt inkább árt, nem segít kívülállóság-tudat, hogy egyedül mi dönthetünk, bőrünkbe nem bújhat bele senki, és oly sok és sokféle a tanács, a

1475 Aszongya, hogy lukratív , de szerintem, csak ugrat! Ilyen ívet nem ismerek, mit jelent a lukrat ?! Vagy ez idegen szó lenne, s ma már kötelező? Kinek mond ma még valamit a jövedelmező ??

Új és újabb nap hív ébredésre, cselekvésre, a levegő belélegzésre, izmok mozgásra, eszed gondolkodásra, s nem áll meg a folyamat, végtelenség arat, amit nem tudjuk, ki vetett. S máris benne vagyunk a közepében, világnak, vélnénk, hogy annak, ha az nemcsak a miénk lenne, hanem rajtunk kívül lévő valóság, adósság felénk, mit meg kell adnunk, megismervén, betöltvén. De nem, többségünk kis nehézségekkel bajlódik, félreértésekkel veszekedik, elmenekül a kihívás elől, méltó ere

1474 A gravitáció sajnos csak nehézkedés t jelent. (Remélem, hogy ez agyadban világosságot teremt!) Eközben a tömegvonzás kimondja a lényeget! Szabatosság a magyarban könnyíti az életet...

Vannak, akiknek jótékonykodás az életük, különösen úgy számíthatunk ide sokakat, ha a szeretetteljes megnyilvánulást szintén számba vesszük, lényeg, hogy nincs ellentételezés. Legalábbis nincs kérve, elvárva érte, hanem az adományozó, ajándékozó, szeretőn cselekvő magától, kényszer nélkül ad, s amit kap érte, csak övé, hálás szemek, tudat, hogy jót tett. A szülőket „hivatalból” ide vehetjük, de nekik kötelességük is önzetlenül tenni a gyermekáldás felnevelését, megváltozi

Ott, messze kint, dermesztő északi szél metszi a levegőt, ott didereg Isten, meztelen. S a szél, ablakra fagyott jégvirág-sóhajomon át, látom, madarak tollát babrálja, reszket bundájuk, védtelen világ remeg, ‒ duruzsol kályhában a tűz ‒, csak nekem jutott jog, nézni, hogy a szenvedés még él. S gőg-részegen, lélekvéreset köpni a tükörben síró ismeretlenre. Ott, messze kint, ott bukdácsol az emlék, térdre rogyva, ott didereg Isten, meztelen. 2020.01.01.

1473 Itt van ez a repertoár (úgy hangzik, mint repedt pohár ...), hogy nincsen rá magyar szavunk? Van, ha csinálni akarunk: daltudásodnak jegyzéke, verstudásod gyűjteménye, szerepeid fejben léte, megjegyzetteknek letéte . Avagy személyes dalkincsed , verskincsed , vagy szerepkincsed . Látod, a szó repertoár , csupán körülírásra vár!

Nem porladunk, nem hamvadunk, márványnál keményebb a lelkünk edzette testünk, fémet meghazudtol rugalmasságunk, ahogy láthatatlan parányok tengerén úszunk, evickélünk, egészségesen. De minden kimaradást, kihagyást megérzünk, ha mesterségesen, akaratlan, vagy szántszándékkal rombolnak, kicsinyítenek bennünket irigyeink, ellenségeink, vagy csak a bárgyú tudatlanok. Mert ártani könnyű, ami eredménynek látszik helytelen célkitűzés esetén, de mindenki megszenvedi aztán, ahogy

1472 Váratlanul, mint a villám, elém bukkant e szó: szimplán ! Csodálom, hogy ezt használod. Az egyszerűen t utálod?!