

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1848)
Ismétlem magam, de ismétlés a tudás anyja, sőt, hasonló a hasonlónak örül, ám az nem azonosság, vegyük észre, mert ebben áll minden haladás, ha van az egyáltalán esetünkben. Hogy a hasonlított eltér mintájától kissé, amit a magyar nyelv árnyalatai jól meg is ragadnak, sőt, ha ellentétességről van szó, a szó megfordításával jelzi nyelvérzékünk. Példákat most nem keresek, tele van vele a nemzeti nyelvészet, más kérdés, hogy ilyesmit a nyelvek fölötti nyelvészet nem ismer el
dombi52
febr. 14.


Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (1565)
1565 Eklektikus ? – Hű, de jó! Ragyogó bujócska szó. Pedig csak – s most ne nevess – kevert stílusú, vegyes . Idegenszó mögé bújtál, mint annyiszor, már megint. Versikém e szokásodért megszid, korhol és megint!
dombi52
febr. 13.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1847)
A független gondolkodás épp hogy nem független a függelmeinktől, melyeknek meghatározó a befolyása ránk, különösen ha tudunk róluk, de a még ismeretleneket is kutatnunk kell. Azaz függünk a valóságtól, s ennek csak része a tények serege, és valószínűleg a nagyobb rész az anyagiaké, mint a szellemi tények pusztán gondolkozással elsajátított része. Az anyagi oldal befogadásához kell az érzékelés is, valóságadagolást végez, aztán kétfelől rögzíti az eredményt bennünk, úgy al
dombi52
febr. 13.


Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (1564)
1564 Most bohóckodsz? – Hogy jut e szó: memoriter eszedbe? Szegény nyelvünknek csontjáról már a húst is leszedve! Magyar még a gondolatod, vagy már tövig idegen? Kívülről nézed a nyelvet, idegenül, ridegen! Mi azt mondtuk, hogy betéve , kívülről , vagy könyv nélkül . A memoriter t meghallva didereg a magyar fül! Őrizd meg a méltóságod! Ne alázd meg magadat! Ha van magyar szó, ne használj vadidegen szavakat!
dombi52
febr. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1846)
Biztatják egymást a vidékiek, legalább a betevő egy részét termeljük meg, falatokat, melyek biztos táplálóbbak lesznek, mint amit az üzletekben kapni, csak hozzá kellene fogni. Ez kétszeresen nehéz annak, akit a kakasszó is zavar, kényelmes neki a megmosott zöldség, nem végez napon sosem izzasztó munkát, és állatok trágyájának szaga igen taszítja. Nem is ért hozzá, hogyan és mit kell tenni, s mikor, ha reggeltől estig dolgozik valahol, oda utazni kell naponta kétszer, mer
dombi52
febr. 12.


Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (1563)
1563 Vokalista ? – Tudom, megvetsz, ha azt mondom, énekes . És belátom, hogy ez a szó sok esetben nem helyes. Ám hátrébb az együttesben a hangszert játszók között, háttérdalnok nak mondhatnánk, és e szó beköltözött...
dombi52
febr. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1845)
Úgy éled a szellem, ahogy emelkedik a Nap, egyre magasabbra hág, hogy fejünk fölé lépjen, az ész is egyre több területet bevilágít, de marad még ismeretlenből földön és égen. Van párhuzam abban, ahogy egyénileg élünk és évente lélekben és testben gyarapodunk, s ahogy megismert világ nekünk kedves arcára mind barátságosabb arckifejezést pakolunk. S amint lépésenkénti előkészület után már visszavonhatatlanul minden zöldbe robban, egy-egy ember tavaszra ugyanúgy kivirágzik,
dombi52
febr. 11.


CSENDKÍVÁNÓ (Deli Mihálytól)
Éppen kinéztem az ablakon amikor megláttam, hogy jössz a kerítés mentén és megállsz a kapunál Elhúztam a függönyt, intettem, hogy nyitva Mosolyogva sétáltál végig a kerten Kézfogásod a régi Barátom! Letetted a táskád A diófa alá telepedtünk Illatos barackpálinkával koccintottunk Lappangó betegségeinken nevettünk egyet Az aktualitásokat lazán félresöpörtük És hosszan lehunyva szemünket, némán kinyújtózkodtunk Nem olyan volt ez a pillanat mint egy tisztás a dzsungel közepén han
dombi52
febr. 10.


Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (1562)
1562 Effektíve ? – Jaj de szép szó, melytől minden nyelvújító forog a sírjában! Pedig nem kell messze menned, hogy értelmét megismerjed, csupán: valójában !
dombi52
febr. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1844)
Ez a tavasz nem kopogtat, berúgja az ajtót, korábban jön, mint megszoktuk, kell neki a hajbók, mert ugyanolyan fényes és forró, mint régente, s e szokatlan időpont mindnyájunkat meglepte. Voltak már erre utaló jelek, de májusban, nem márciusban részesültünk éghajlat-jussban, kapkodva fogadjuk ezt a merész örökséget, tavaszi munkánk gyorsul, máris körmünkre égett. Ugyanakkor sosem tudhatjuk, mikor jön vissza a hideg és fagy, amikor megsemmisül virágzó gyümölcsfa termés tek
dombi52
febr. 10.


Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (1561)
1561 Ne uraljon téged e szó: neuralgikus . Ideg-fájdalommal járó. Te csak eddig fuss!
dombi52
febr. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1843)
A nagy történelmi alakok- s alakzatokkal az a gond, hogy keveset tudunk róluk, és az is csak utólagos bemutatás, beállítás és értékelés eredménye, szükségszerűn téves. Leginkább azok az apró mozzanatok fognak hiányozni belőle, melyek akkori korban lényeges összetevők voltak, nem kell sorolni, ismerjük mai magunkat, mily feltételek közt élünk. Hasonlók régen is voltak, mármint feltételi jelleggel, de egészen mások, mint ma, gondoljunk például az elektromos áram szerepére,
dombi52
febr. 9.


Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (1560)
1560 A relatív : viszonylagos . Hányszor kell még mondanom?! Csúnyán tunya fölfogásod egyenesen borzalom!
dombi52
febr. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1842)
Ha az Olimposzon furcsaságokat műveltek emberi szemmel tekintve az istenek, mai félisteneket is ebben az összefüggésben kell értékelni, jódolgukban elment az eszük. A párhuzamhoz megvan mindkét feltétel, hiszen átlag halandókhoz képest az isteni lét oly távol volt akkor is, mint ahogy milliárdosok most élnek, virulnak, mérhetetlen gyarapodnak. Istenek közt nem volt ritka a később már bűnnek számító cselekedet, viszony, felforgatva az elemi kapcsolatokat házastársak között
dombi52
febr. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1841)
A világ közepe mindig ott van, ahol élünk, ott kellene legyen, életterünk közepében, sosem vágyakoznánk el onnan máshová, hiszen már mindenütt laknak, megtelt a Föld emberekkel. Más volt a helyzet, mikor a jégkorszakban kisebb terület nyújtott életlehetőséget hideg és fagy miatt, menedékekben húzta meg magát az akkori ember, s túléltek kisebb létszámban. Fejükben, kezükben őrizték az időjárás korábbi kedvező, melegebb idején szerzett ismereteket, képességeket, s valószínű
dombi52
febr. 7.
















