VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)


A Wobble-típusú idomok változatait alig tudtam abbahagyni. Legalább tizenöt különböző készült el belőlük, de a sorrendre már nem emlékszem. Ami mindegyiknél azonos, hogy a két kör mindig derékszögben áll egyméshoz. Csak néha távolabb vannak egymástól, tehát nem mindig mennek át egymás középpontján. Nevezzük ezután két gyűrű, vagy két kör típusú idomoknak. Az alábbi képen látható darab magassága alapzat nélkül talán 18 cm és a gyűrűk külső átmérője 12 cm.

Itt kellene néhány szót vesztegetnem az elkészítés módjáról és nehézségeiről, hátha valakinek kedve támad ugyancsak „szobrászkodni”. Előrebocsájtom, hogy ma, a számítógép és a megfelelő program segítségével sokkal könnyebb a tervezés. Ha valaki megtanulja a módját, szinte a végtelenbe nyúlnak a lehetőségei. A háromdimenziós nyomtatóval pedig csupán gombnyomásnyira van a kész idom. Itt azt írom le, ahogy én csináltam ezeket az idomokat, mert ez az út ma is járható minden modern készülék nélkül. Nem árt, ha szerszámgépeket vehetünk igénybe, de a dolog azok nélkül is véghez vihető, csak egy kis többlet munkával jár.




A nehézség már az anyagbeszerzésnél kezdődik. Sőt ez a fő nehézség, vagy akár egyetlen nehézség. Miből lehet ilyesmit csinálni? Attól függetlenül persze, hogy fából, gipszből, agyagból bármikor. PVC-ből, ABS-ből, PS-ből, PMMA-ból. Más műanyagból sokkal, sokkal nehezebb lenne és azok általában jóval drágábbak is.

Kezdjük a PVC-vel (Poli-Vinil-Klorid), a műanyagok között is a leginkább pokolra kívánt fajta. Miért? Mert rengeteg csomagolást csináltak belőle egykor, ami a szemétbe került, azt elégették, ami által klór került a levegőbe, amiből sósav lett az esőben és az aztán le is esett… Mielőtt föltalálták a PET palackokat, az ecet és az étolaj is PVC palackokban volt. Nem csoda hát, hogy ezt az anyagot kitiltották az olyan alkalmazási területekről, amelyeken használat után a szemétbe került. Azonban más területeken, ahol félkészáruból csinálnak belőle ezt meg azt, szinte verhetetlen.




Egyetlen hátránya, hogy nem bírja a meleget. Már 60-70 foknál kezdi bedobni a törülközőt. Nagyon kevesen tudják csak, hogy a létét éppen környezetvédelmi szempontnak köszönheti. A nátronlúg gyártásánál keletkezik a rettentően mérgező vinilklorid (májrák!), amit, hogy ne bántson senkit, polimerizáltak (a rövid molekulákat hosszú szénláncokká fűzték össze). Fűrészpor-szerű anyag lett belőle, amit már ki lehetett dobni a szemétbe, mint ártalmatlan anyagot. Igen ám, de jött a háború – a második –, és fölmerült a kérdés, hogy nem lehetne-e kezdeni valamit az addig szemétre dobott anyagból? Lehetett! Ne felejtsük el, hogy az első világháborúban még nem volt a katonákon valóban vízhatlan anyag, ha zuhogott az eső. Annak köszönhetően, hogy a PVC melléktermékből készül, rendkívül olcsó. Jó tulajdonságaihoz mérten jóval drágábbnak kellene lennie, mint ahogy a hozzá mérhető tulajdonságokkal rendelkező, de nem melléktermék alapú műanyagok drágák is.