Az egy és a sok, a rész és az egész életünk meghatározó viszonyának látszik, egyéni, személyi befolyás viszont az összességre csak kivételes eset, felhatalmazás kérdése. Olyan, mintha mindenkinek megadatna számba vétele, belőle is származna a közösség és annak ereje, terméke létrehozása, nélkülözhetetlenséget látunk magunk iránt. De a valóságban szerepünk korlátozottabb, jellege inkább az ellenkezője, elszenvedjük, nem kezdeményezzük a kapcsolódást világunk ezernyi dolgáh

Minden délután iszom egy kávét Ugyanabban a csészében Ugyanannyit, ugyanannyi tejjel A hőfok is ugyanaz Én is majdnem ugyanaz vagyok A kávén nem változtatok A kávé sem rajtam Így telnek délutánjaim Legalábbis az a fél óra amíg az utolsó kortyot otthagyva felállok oldalamra felcsatolom a kardot az előszobában csizmát húzok a legény fejemre helyezi a csákót állam alatt becsatolom és kilépek a kapun Akkor hirtelen minden megváltozik A lőpor szag a vér illatával keveredik A tromb

1677 Koncepció: elképzelés, de néha csak fogalom. Saját szóval egyszerűen fogamzatnak mondhatom.

Hogyan ajánlatos az egyensúlyt gyakorolni, hogy milyen tényezőket kell kiegyenlítenünk, a legnagyobb kérdések egyike lehetne, ha nem lenne már egyoldalúan kisajátítva. Azaz a kérdést sem merjük feltenni viszolygás nélkül, visszariadva a nagyot hibázástól, legalábbis lelkiismeretfurdalásunk lesz, ha valóban őszintén állunk hozzá az ügyhöz. Hogy ne kerülgessem, mint macska a forró kását, arról van szó, hogy milyen irányban tekintsünk rá, merről merre történjen az életrendbe

1676 Még egyszer e szép szó pregnáns, ám most túl a szótáron, saját eszem után menve, úgy, ahogyan énlátom: bevésődő, beivódó, megértést kényszerítő. A megjegyzést nagy erejű hévvel elősegítő.

Nehéz elképzelni a mindennapokat kétszáz, négyszáz vagy ezer évvel ezelőtt, leírások nem pótolják az átélés élményét, így abban nem lehet részünk időutazás hiányában. Viszont ily kíváncsiságunk szomszédaink felé könnyen kielégíthető átruccanva oda, s távolibb országok, más földrészek népe hogyan él, már helyszínre utazva tanulmányozható. Mennek is sokan, de legtöbb csak azt nézi, amit mutatnak neki a helyiek, kirakat lett a világ, a hirdetésekben látottat keresik, nagy ké

1675 Eme szóval nehogy megbánts, elmondom, hogy mi a pregnáns. Ki a szótárába tekint, ezt kapja a szótár szerint: súlyos, nyomós, sokatmondó, találó és ékesszóló. Jellegzetes és jelentős, beszédes, erős és velős, határozott, szembeötlő, tömör, szabatos, jellemző. Ráadásul – hogy ne nyaggass – nesze neked még a magvas. S így a szótár, mely alapos: terhes is, vagy állapotos. Ezt látván, szerinted nem gáncs, magyar szövegben a pregnáns??

Ha elkötelezted magad, attól még szabad vagy, ha döntésed megalapozott tudásra épül, mit igen nehéz elérni a mai világban, ezért a legtöbb ember nem próbálkozik vele. Ezt a nehézséget kell tehát legyőzni előbb, főként ha akitől tanulhatnál, nem szakértő, de honnan jöhetsz rá, hogy kire szabad hallgatni saját vagy mások tapasztalatát mondók közül? Ezt a vizsgálatot az élet rendje végzi el, hiszen a te képességedet meghaladja egy bizonyos korig, de hogy meddig vagy kiskorú,

1674 Ambivalens? – Rém egyszerű, de magyarul: kétértelmű. Idegen szó van, mint a nyű. Használatuk nem kényszerű!

Nemcsak az egyenes beszéd lett nagy hiánycikk a közéletben, hanem a szándékok elrejtése is magasfokú, – megtévesztésünk érthetetlen, ha véleményünk amúgy nem nyom semmit a latba. Amiről nem tudhatunk, az viszont rólunk szólna, ha birtokába jutnánk, no nem az igazságnak, mert lehetőségek felvázolása még nem az, hanem törekvés-kinyilvánítás megtörténne. Tájékoztatásunk valójában nem nekünk szól, ámde rá adott válaszunkon keresztül másik félnek, legyen az partner vagy ellens

1673 Virtigli?!? – Na ne hülyéskedj! Honnan került ez elő? Hiszen ettől – ha tréfa is – megáll ész, agy és velő!! Szótárban néztem utána – azt hittem, nincs is ilyen, hogy e rosszálombeli szó, szilárd valóság legyen! – Aszongya, hogy tősgyökeres, vagy igazi is lehet. Szerintem ez a szó olyan, mit a fene megehet...!

Ha magadban keresed a mindenség nagy titkát, megtalálod, ha mindenségben a magadét, a mindenséget sem találod meg, nemhogy annak valamijét, hacsak nem te vagy az a keresett. A magadon belüli mindenség végtelenség, a rajtad kívüli véges elérést enged neked, bár folytatólagos vagy, átlapolt időt élsz meg tudatosan, a külvilág sosem volt birtokod. Annak te vagy a tulajdona, porszemléttel a csillagközi közegben, nagy tehetetlenséggel terhes bolygófelszínen, látszólagos különb

Apró hülyeségek (de nem csak) és egyéb „Tündérkirálynő légy a párom, szállj le, szállj le pilleszárnyon.” Tündérkirálynő megszólal: „Fene a gusztusodat. – Legalább szitakötőt választottál volna magadnak!” Megfejtendő (németlecke): Túl az Ó/tárnics Fényképen öt nő. Egy közülük fölöltözötten, a többi négy teljesen meztelen. A kép alatti szöveg: Egyenruha. Ez a móka kétszer is sántít, mert ha a szöveg azt jelenti: egyen van ruha, akkor külön kellene írni: Egyen ruha.

1672 Úgy terjed a portfólió, mint kutya fülén a rüh. Ettől rajtam töbszörösen eluralkodik a düh! Nemcsak idegen, de ma már megdöbbentőn mást jelent, mint ami a szótár lapján húsz éve még megjelent. Senki nem érti e szót, és ki használja, hatökör! Hiszen a mai értelme egyszerűen hatáskör! Hogyha mást értesz alatta (mert még tíz más fogalom), miért nem magyarul mondod, ezt én föl nem foghatom!! Őrizd meg a méltóságod! Ne alázd meg magadat! Ha van magyar szó, ne használj

Az emberek, az emberek, nagyon szeretik, ha vezetik őket, különösen lelki utakon, egyéb mintát is követnek, minthogy maguk taposnának ösvényt ismeretlen vad tájakon. Mert nekünk az minden rákövetkező pillanat, ha nem a megszokás medrében múlik ideje, nem ismerősen mosolyog az útjelző oszlop, édesanya intelme, iskolai tanulmány. Még jó, hogy áttör azon a sötét felhőburkon egyéniség-napunk sugárzó ereje, és azt teszi, amihez kedve van, amit tehetsége diktál, néha sosemvolta