Mit érez a Fa, amikor vihar gyötri? És mit érez, amikor madár röppen az ágára? És mit, amikor fűrészelik? Mit tavasszal, amikor nyújtózkodik, gyarapszik? Mit nyár közepén, csendes délután? Mit síró-nevető langyos esőben? Mit szerelmes téli álmában? Mi mást, mint Te, meg én?! Hová futnánk? Hová nélküle? Megvár? Vagy moccanatlan útja van? Nem több és nem kevesebb ő sem Épp, mint mi Minden fa a helyén van A fáknak helyük van Futhatunk bármerre Nincs menekvés: vissza! Mit érez eg

1671 A praktika fogás, fortély, mesterkedés, csel, ármány. E választék a magyarban, lám, milyen jó találmány!

A jelképekhez való viszonyunk tisztázatlan, mert ugyan az időszerűek szentsége adott, de a régmúltból ittmaradottak bizonytalan állapotban várnak sorsukra, így, avagy amúgy. Vannak szinte teljesen elfeledettek, mert a használatukra nem volt már szükség, megváltozott a világ, ilyenek a nemesi címerek és a „kutyabőr”, előjogot, birtokot másként kell igazolni, felhatalmazást nyújtó szertartás sem ismeri már a bíborköpeny adományát a hadvezérnek, a király kezében nincs jogar,

1670 Ha likvidál, folyékonyít, legalábbis szószerint. Jobb, hogyha magyar szót használsz, a józan ész arra int! Mert hiszen a jelentése csupa átvitt értelem, kiirt, avagy negsemmisít- ként használják, szertelen.

Kell-e magyarázni, leírni hitünk alapját, vagy a hit éppenhogy átlendít ilyen hiányán, eredményt hoz-e ésszerűség alkalmazása mindennapi ember életreménykedésében? Mi más a hit, mint kisebb-nagyobb lendületforrás, összekötni széthullani akaró időnket akadályoktól megakaszthatatlan folyammá, s hogy összeálljon menete értelmes egésszé? Bizalom hordoz tenyerén eleinte minket, ama érzelmi magasságba törekszünk aztán visszaemelkedni tudatos életünk során, kételykizárással tere

A KÁVÉHÁZBÓL HAZA (az örök első napok emlékére) Ült a kávéház teraszán, lassan eregette a füstöt Időnként belekortyolt a kávéjába Bámészkodott Járókelők futólag rápillantottak, és tovább Köztes állapotban volt Bent a kávéházban, egy sarokban négy erősen felhatalmazott entellektüel a világ, a közélet és életművük struktúráját elemezték szinkronizálták, szendén természetes gőggel démonizálták Ilyen ez a délelőtt, gondolta Ismerték egymást, de nem barátkoztak Mi a fenét keres

1669 Tán, ha franciául beszélsz, az avanzsál szép. Ám magyarul szebb lenne ám így, hogy előlép!

Ezerszer ismételjük, mégsem alkalmazzuk, hogy a múlt, különösen az ősi idők, nem olyan, mint amit magátólértetődőn lehetne ma felhasználni, kezelni közvetlen életünkben. Nem azért, mert ők másféle emberek voltak, mint mi, hanem mert a körülményeik, viszonyaik és róla elképzeléseik voltak egészen mások, figyelembe véve emberi képességünket. Ez igen szerteágazó és különlegesen másféle válaszokat jelent kihívásokra, mint ahogy mi elképzelnénk magunkat abban a helyzetben, ráa

1668 Révet akart építeni ami végül komp lett... Ha magyarul mondod, akkor teljes, ami komplett!

Sorsfordító napokat emlegetnek számunkra, akik szívesen megváltoztatnák az életünk, a leszélesebb mértékű befolyásolóktól rejtett közeliekig, kiknek napja már letűnt. Leáldozott, mert jól tudjuk, nem kell hinni nekik, amire hivatkoznak vagy hamis kitaláltság okként, vagy sosem teljesíthető cél, csak azért hangoztatják, vakként ne lássuk, mennyire álság. A nyílt reklámok bűne legfeljebb a nagy túlzás, ragyogással vesznek körbe eladandó árut, meg hogy olyasmit tukmálnak rán

1667 Bár a specifikáció csupán fölsorolás, gyakran sokkal többet jelent, kell a körülírás. Például, ha tevezgetünk egy új készüléket, jelent követelményeket soroló jegyzéket.

Bizonyára jó, ha ismersz okos embereket, de nemcsak azért, mert beszélgetve velük, kaphatsz tőlük sok új vagy jó ismeretet, mint tapasztalt társak szintén hasznos módon eligazíthatnak, hanem mert akkor is kapcsolatban maradsz velük, mivel látó-, jobban mondva gondolatkörödbe kerültek, amikor nincs közvetlen érintkezés, de mégis „rajtuk függ” figyelmed, belecsimpaszkodsz agyműködésükbe, s megszólal tudásuk benned. De ehhez tényleg odaadón kell viszonyulni, odafordulva ráha

1666 Konfekció, de furcsa szó! S fertőzi a jelent, mert azt talán nem is tudtad, hogy készruhát jelent. Idegenszó használata nemhogy előkelő, arra utal, hogy fejedben nincsen elég velő...

Belső érték nélkül nincsen külső érték, hiába keresed a világ végéig elmenve, időtlen időkig, földön és égen, ami megnyilatkozik, lélektől van, lelked elérje, teljesen betöltse. Testetlenségről beszélünk test templomában élve, végtelen elvontságról, mely ezért örökkévaló, így a lényege, hogy nem vagy egyedül, társak vagyunk ebben a létben minden eddig, most s jövőben élő emberrel, s eme bizonyosság azonos forrású, az értelem világossága fényesíti bennünk, minden porcikánk

1665 A kollekció , barátom, mi más, ha nem gyűjtemény ? A magyartalanságodra ébreszt e kis költemény.