1838 A fikció nem valóság csak kitalált valami. Ámde kitaláció-nak, nekem ne merd mondani! A -ció végű szavakat nem kell gyarapítani! (S nem elég az idegen szót félig magyarítani!)

1837 Tudhatnád, az alternatív egyszerűen: más! (Amit a szótárban találsz – bár nem becsapás –, de a szóhasználatban ma dúl a változás.) Az alternatíva pedig, más lehetőség. Vagy ami egyebek között választható még. Ez a két szó nem kell nekünk! Az agyadba ródd: használtuktól átvált a gondolkodásmód!!!

Olyan a műveltségünk, mint a párolgó tenger, kilép önmagából, felszáll és sokakhoz eljut, messzebb, mint ameddig a történeti szem ellát, mert sokkal hosszabb időt ölel át, mint gondolnánk. És mint felhőből az eső, más vízre, sziklára és termékeny talajra hullik, áldást hoz rájuk, akik befogadják, odavitték, közvetítik, egyaránt magas színvonalon képesek élni. És felfoghatatlanul gyorsabban szaporodnak, mert a termékenység megokosodás függvénye valójában, nem elemi ösztön,

1836 A merkantil nagyon mafla és csak ritkán használt szó, hisz magyarul egyszerűen üzletinek mondható. Ám néha más összefüggés- ben fertőz meg szöveget, ott akár még haszonelvű, haszonleső is lehet.

Hogyan szentelhetnéd meg jobban a napot, mikor születtél, mint hogy megünnepled ama szentnek a névünnepét, akiről az a nap nevezetes, a naptár, az évkör neked kitüntetett helye. Bár ez az összefüggés ilyen pofonegyszerű, de közben szentséget hordozó, nincs köztudatban már, a fejlettnek mondottak nem ünneplik saját névnapukat, világnappal akarják pótolni. A kettő majdnem ugyanaz, csakhogy a szentség régi korokat is megidéz, fájdalmas vértanúság, bátor kiállás a hitrendszer

1835 Sajnálom, hogy elért téged az idegenszó-járvány. Az invenció, barátom, egyszerűen találmány! Idegenül jár az eszed, idegenből merítsz szót, ami úgy illik nyelvünkbe, mintha mézbe szórnál sót!!

A nyomtatott áramkör lehet szemléletesebb, mint a vezetékek gubancos hálózata, ha közösségünk legfontosabb döntéséről szólva hasonlatot keresek, hogy kifejezzem vele. Egyrészt a rendszerezettség szilárd állapotát, másrészt a változtathatóság korlátait, mert lelki-szellemi összefonódásunk egymással s a valósággal sokkal erősebb, mint gondolnánk. A világ maga lesz a változatlan alaplap, mire meglátásaink törvényeit nyomtatjuk, nem a levegőben lógó drótok ezek tehát, kimozdí

1834 Realitás? – Na ne tréfálj! A valóság túl magyar? Iszonyún előkelőtlen? Ízlésedhez túl fanyar? Nyelvezeted színvonalához nem ér föl ez a szó? Oda csakis valamilyen szép, idegen szó való?! Ha szorgalmasan használod az idegen szavakat, önmegbecstelenítésre kárhoztatod magadat!

Ezernyi hamis riasztás már megtévesztő lett, nem a törékeny kismadárról van szó, akiből ijedtében kiszakadt a téves jelzés és már nem vették komolyan, ha igazi bajt mutatott, hanem a sok veszélyes kezdeményezésről, mi az új, mindent elsöprő világháborúnak, a harmadiknak a kapuja, már nyakunkba vettük, megállíthatatlanul haladunk a vesztünkbe. A szakértők naponta sorolják nekünk, hogy mi minden történt ilyen jelleggel, és csak azok lélekjelenlétének köszönhetjük, hogy akk

A VASÚTI SINEK A VÉGTELENBEN… (párhuzamos események – két történet) (a – a pillanat rabsága/szabadsága) Rögzített kamera vette az eseményt A vonat teljes sebességgel közeledett A férfi fölugrott a töltésre és a sínre feküdt A fékezett kerekek szikrát vetettek A vas bedarálta a testet A TV-ben (a „nyugalom megzavarása miatt”) már csak elhomályosított képeket mutattak (Noha a következő tudósításban egy szétbombázott falu házai tűntek föl premier plánban a füstölgő romok előt

1833 „Idegsejtek csomópontja” (aszongyák), a szinapszis. De te mást értesz rajta. Mondd meg nekem, hogy mit is?

A birtokomban lévő mesterséges értelem termékét olvashatod most épp e lapon, mert ez az embertermészet saját megnyilvánulása, s nem jöhet máshonnét, mint mesterteljesítményből. Ennek forrása nem az élettelen természet tehát, akkor sem, mikor Istennek tulajdonítjuk, és akkor sem, ha valakik az összes emberre hagyatkoznak az értelem kidolgozójaként. Beláthatatlan ez, de ha már gazdája vagyunk, forrásaként is tekinthetünk magunkra joggal, hiszen rajtunk, embereken kívül ninc

1832 Soká tiltakoztam, de hát be kell látnom mára: az emberi hülyeségnek tényleg nincs határa! Képes vagy a bacon szóra és azt mondod béken?! (Nem tudtam – mikor hallottam –, hogy ki és mit bé-ken??) Angolból veszel át olyat, ami enyhén ronda, mert lusta vagy kimondani, hogy húsos szalonna! Úgy jó tehát, hogy az ember sok hosszú szót elvet, s idegenből vesz rövidet? Imádom ez elvet!!!

Önellátásra ma már kevés a lehetőség, öngyógyításra csak részlegesen, megelőzést kell gyakorolni, ami nagy önfegyelmet kíván, élelmet termelni teljeskörűen nem lehet. Régebben csak a fűszereket, ipari termékeket vásárolták boltban kistermelők, no meg könyveket, sokszor csak egyetlen Bibliát, de a gyári munkások régóta minden(v)evők. Mégis felütötte fejét a divat, hogy kertben, sőt erkélyen is ültethetsz, majd szedhetsz friss ezt-azt a konyhád számára, de annak nehézségét

Ez is szélmalom-harc (mint a zárt e hang írásban történő, „időnkénti megjelenítése” ‒ és sajnos az idegen szavak használatának szorgalmas megugatása is), de talán nem olyan reménytelen, hiszen bizonyos mértékig kényelemre, lustaságra uszítás, ami abból állna, hogy elhagyunk kettőből egy betűt... (...és fütyülünk rá, hogy zagyva helyesírásunk őrei megpukkadnak tőle vagy sem...) Bátorító fölszólítás rendteremtésre! Helyesírásunk rendetlen,