1764 Nyolc szótag két szótag helyett! Erre ma már nincs idő! Pattogatott kukorica? Nem! – A popcorn terjedő! Szégyellem magam helyetted, amit művelsz, árulás a gyönyörű nyelvünk ellen, s szorgalmas nyelvpusztítás! Lustaságból cseréled le anyanyelved szavait! Tekints körül és szörnyedj el, e divat már hova vitt!

A világ számunkravalóságát a szavaink értelme adja, s felkelti hangulatunkat is, és bajban vagyunk, ha nem találjuk valamire a szavakat, például az élet értelmére. Megtévesztő, ahogy a világleírást egyszerű vagy bonyolult összefüggéseiben szintén a nyelv által kapjuk, világmegismerés elmélet nyelvi megfeleltetés hálójában vergődik. Azért esünk bele szükségszerűen a nyelvi csapdába, mert a valóságból elvont gondolat alakjának tekintjük, szellemi létezőnek, holott önállóság

1763 A propeller, kis barátom, kimondottan mafla szó, miután csak egyszerűen annyit jelent: meghajtó. Vele szemben a légcsavar magyar jelentésű szó, sőt, a propellerre még a vízcsavar szavunk is jó! Folyton magyarázom, hogy az anyanyelvünk kényelme: szavainknak észszerűen, s magyarul van értelme!

Lehet-e egyszerhasználatos eszközzel, avagy eljárással, megoldással boldogulni mai élet mezején, különösen lelki-szellemi értelemben, annak is a közösségi szakán. Már ha van egyáltalán más szak, mert világos, hogy amit nem közre szánunk, az sem nem gondolat, sem nem tett, magányba fullad közlevegő nélkül, és csak ideig-óráig enged teljes önzést. Éppen ezért hosszú időre, több nemzedékre való legyen minden megnyilvánulásunk, arra gondolj, hogy unokádnak is így mutatnád, ne

1762 Ha reszkíroz, kockáztat. (Esetleg veszélyeztet.) Anyanyelvünk hűségesen magyar szóval kényeztet.

A jellemszilárdság kulcsa nyitja teljesítmény zárját, ami nem változatlanságot jelent, nem begubózást valamilyen állapotba, hanem a lélekegység önálló egyetemességét. Kitartásnak kell szorgalommal párosulni, hogy eredményhez jussunk bármilyen tevékenységben, még a begyakorlottság sem lesz elegendő, ha a lelkesedés szikrája nem gyújtja fel tüzed. Nem lehet külön csak élni, és külön munkára szentelni az erőt, teljes életet az élhet, aki élethivatásban tudja magát mérni, mib

1761 Familiáris helyett te családiast mondhatnál. Nagyon megvetem azt, aki idegenszókat használ!

Hogy védekezzünk riogatás ellen, ha egyszer kikerülhetetlen, mindenhol megtalál, hírben megtörténtekről, eljövendőkről, beszámolók serege kering fölöttünk, lecsapjon lelkünkre. Az elviselhetetlenségig fokozza bennünk az érzést, fájdalmat és felháborodást vegyest, nemcsak a lelki békénk van így veszélyeztetve, nyugalmunkat izgalom, sőt irigység válthatja. A cél tehát, hogy kimozduljunk megszokottság és természetesség védelméből, kiessünk hálónk szétszaggatott kötelékei hiá

Kezdjük Ádámnál és Évánál? Nem! Sokkal régebbről kell indulnunk. Ott kell kezdenünk, hogy az élettelen anyag egyszercsak életre kelt. Hogy’ csinálta? Nem tudjuk! Magától kelt életre, vagy teremtették? Ezt sem tudjuk. Talán létezik valaki, egy mindent tudó és mindenható személyiség – nevezzük egyszerűen Istennek –, aki képes ilyesminek a teremtésére, és ő teremtette az életet, ő keltette életre az élettelen anyagot. Nem? Tehát mégis „magától” jött volna létre az élet? Lehet,

1760 Publicitás? – Nyilvánosság. Tudtad, hogy ily egyszerű? Ki magyar szót használhat, de nem teszi, nem épeszű!

Mennyi szépség vesz körül bennünket, annál csak jóság több, mert jónak lenni végtelenül lehet, megszámlálhatatlanul, míg a szépet valami elvileg megszámolható létezőkhöz kötjük. Másként mondva, közelebbről nézve, hozzáállás kérdése az egyik, alkalmazkodás a másik, cselekvés, magatartás következménye lehet jó, s felkínálkozik elismerésre a szép. Érték fűződik a jósághoz, míg a szép csupán érdek nélkül tetszik, valamilyen hasznosságot, valamire-valóságot tartunk jónak, míg

1759 Megszilárdít, hogyha mondom! Mért lenne konszolidál? Az agyad, ha nem dolgozik a fejedben, mit csinál? Majmolod az idegen szót, magyar szót nem keresel. Ezért valahonnan talán komoly jutalmat lesel?!

Siratódallal nem temetünk ma már, énekét viszont mintha egyéni élet helyett az egész emberiség fölött kellene tényleg kántálni, elsorolva benne az összes siratnivalót. Előre, ha egyszer úgy tudjuk, halála után – mit görög szóval jelzett bombák sora okozhat – senki ember nem marad a többit eltemetni, a kép borzalmas: tele a föld hullahegyekkel. És azért kell, figyelmeztetésül, e szertartást így előre elvégezni, hogy rádöbbenjünk, mit vesztenénk, mi történne, ha mégis megtö

Úgy szeretném, de nem tudom, elfelejteni származásodat. Nem tettél rosszat, se jót. Küldtek, vagy magadtól jöttél, stréber-sváb szokás? Senki nem akar emlékezni már, ‒ Mária Terézia hívei halottak tán? ‒ s múltak az évek, annullált lélek, gondoltátok, a magyar. Könny szárad az arcokon, magyar, tiltott kifejezés. Hazádnak híve mind halott, tort ült s ül a nagyvilág, nem volt, s nincs irgalom, másokért nem fájhat szív, kacag a gömböc nagyvilág. Mind jó és nemes lélek, hatalom

1759 A pandémia – már mondtam – világjárvány, semmi más! Ha használod, teszerinted részedről az „nagy dobás”? Elárurlom, nem nagy dobás, közönséges butaság! Kevert nyelven beszélőket kineveti a világ.