Lassacskán elmaradtak apa szavai Látta, mint utánzom és jobbítom mozdulatait Ahogy gyengült, úgy erősödtem Már keveset beszéltünk, ha mégis, annak súlya volt Kerültük a városi locsogást Rajtam kívül senki sem értette volna, amit mondott: „Ne vasald a fát” / „Mosd a vizet” / „Nap hozza-viszi”… Vonzani kezdett a szavain és a locsogáson túli világ (vagy bennem volt valami taszítás?) Amikor egy reggel elé álltam, szelíden mosolygott: „Nincs szabadság, csak repülés és vonzás” Megö

1850 Ki oktrojál, ráerőltet, a faktor meg tényező. Idegenszókkal hencegőt rögtön látod, ím: ez ő!

Ahogy a súlytalanság állapotát sem kellett elképzelnie senkinek, mert mindenki átélte pólyás és karon ülő korában, gondtalanság sem rébusz, miden szülő igyekezett átadni. Azon voltak, hogy átéljük az élet csodáját, s ma is bizonyára, mert aki alkalmatlan rá, megteheti, hogy nem vállal gyereket, magát is megfosztva ezzel igen nagy élménytől, nem vitás. Belefeledkezés az élet örömeibe indítja a szerelmes, a házas, a családi életet, édes közös életkezdés mehet át bővülő kör

1849 Tojást kölcsönkérni – ha van –, a szomszédba miért mennél? Idegenszót szövegedbe – hogyha nem kell –, miért tennél? Ezért számomra a dolog rettentően meghökkentő, hogyha komponistát mondasz és nem azt, hogy zeneszerző!!

Hogy ugyanoly szívós-e az erkölcs, mint az élet, nem szoktuk mérlegelni, nem jut eszünkbe ez így, sőt, külön-külön szereplőnek látjuk létezés menetében, külön pályán futva, más jelleggel. Az élet olyan erőteljes, mint a tűz, amíg van lehetősége, gyúanyaga, csak pislákol, majd lángra kap, mindent elborít, diadalmasan égeti idejét, valami eredményt hozva. Ha ember szolgálatba állíttatott, meleget ad, vagy perzsel, lakályosságot, főtt ételt, s gőzzel áramot termel újabban,

1848 Ha rövid szavakat használsz, úgy juthatsz több időhöz. Az intervallum például, magyarul csupáncsak köz. Igaz, azt is megsúghatom, hogy legtöbbször időköz.

Hogyan élünk, élnek ma az emberek, hogy megtudd, tényleg utazni kell, távolabb lakókörzettől, megláss különbségeket, mert csak abból láthatod meg a lényegi egyezést az emberségünkben. Vissza is fordít az ilyen tapasztalat a saját kis életedet másként látni, már itthon, eddig észre sem vett jellemzőket kiemelni, mintha most fedeznéd fel először, ami mindennapos. Például a beszélgetés ténye, otthon olyan megszokott, amikor köszönéssel kezdődik a találkozáskor megejtett néhá

Sajnálom a Tiszára szavazókat „Elég volt a jólétből, most jöjjön végre változás!” Ezért lettél véresszájú, Orbán-gyűlölő Tiszás! Ne félj, már jön – gyors léptekkel s lesz itt olyan változás (győzhetsz majd belegebedni), hamarosan, kispajtás! És ott ülsz majd bamba képpel a haverjaid között, s tűnődsz, hogy a tiszás maszlag fejedbe hogy’ költözözött? Hisz időnként marhaságot majdnem mindenki csinál, de EKKORÁT?! – Ettől még majd a te eszed is megáll!!! Jól átvertek,

1847 (Ha árnyék vagy, árkon bokron hangtalanul suhansz.) Idegenebbül kevés szó hangzik, mint a nüansz. Pedighát csak árnyalatot, vagy fikarcnyit jelent. Kevertszavú magyar nyelvvel ne fertőzd a jelent!

Hogy mondanád magyarul az asztráltestet, mire a lélekvándorlás-tanod alapozod, hogy az halálunkkor eltávozik belőlünk és olyan élő emberhez csatlakozik, kivel egyezik. Ha csak érzelmileg, mert nincs másra igénye, az jó, mert hamar talál olyat, ha értelmileg is azonosulni akar gondolatvilágával, akkor sokáig keresheti, mire rátalál. Akkor tehát több ilyen létezhet egy emberben, kérdezem joggal, hiszen eddig úgy tudtam, mert azt hirdette ez a tan, hogy születendő magzatban

– AZ ÖT ELEM TISZTÍTÁSA Ó! Á! Hú! Föld, tűz, víz, lég, ég tisztulj, tisztuljál! Ó! Á! Hú! Föld, tűz, víz, lég, ég tisztulj, tisztuljál! Ó! Á! Hú! Föld, tűz, víz, lég, ég tisztulj, tisztuljál! Ó! Á! Hú! Föld, tűz, víz, lég, ég tisztulj, tisztuljál! Föld, ó, tisztulj, tisztulj, Tűz, ó, tisztulj, tisztulj, Víz, ó, tisztulj, tisztulj, Lég, ó, tisztulj, tisztulj, Ég, ó, tisztulj, tisztuljál! Ó! Á! Hú! Föld, tűz, víz, lég, ég tisztulj, tisztuljál! Ó! Á! Hú! Föld, tű

1846 Szép szó lenne a relatív, ha nem lenne idegen. Magyar szót használj helyette, azt ajánlom melegen. Rátaláltál? – Káprázatos! Igen, a szó: viszonylagos!

A gyermekeinket annyira féltjük, hogy szinte mindent megtiltanánk nekik, persze minden rosszat, ami velünk megtörtént, mert azt gondoljuk, hogy meg tudjuk óvni őket a bajtól, ha közbeszólunk. Hogy ne tedd ezt, ne tedd azt, maradj ki a balhéból, ne menj oda, ne keveredj bele, ne izgasson fel, amiből majd hamar kiábrándulsz, felejtsd el a szerencsét, ne higgy megtévesztő dajkamesékben! Csak a munka, a szorgalom hozza az eredményt, légy kitartó, ne hagyd abba, mibe belekezdt

1845 Prognózis? – Előrejelzés. Prófécia csak: jóslat. Szegény magyar szó mindig csak idegen mögött lóthat...

Növekedés és gyarapodás életünk kulcsa lett, mintha megnyitna minden kaput boldogsághoz, sőt a legfontosabb célkitűzés, hogy alá kell rendelni neki mindent, még az életünket is. Mert ez az élet törvényként mutatja többletét minden aratáskor, állatszaporodáskor, így szembe menni látszik a valósággal, aki nem fogadja el, tehát túlnyomó többség igen. És közelről megnézve a folyamatot, szintén azt látjuk, hogy miként lesz a magból csíra és majd egyre nagyobb növény, megnő a t