Ne csodálkozzunk, ha nem értjük a mát, tömérdek fejlemény mögöttes mozgató összefüggését, hiszen minden eszköz rendelkezésére áll a főszereplőknek, hogy eldugják a többség elől.   Nem mi vagyunk a célpontjuk, csak a kárvallottjuk, egymástól védik magukat előnyökhöz jutni, s ami nyilvános, gyakorta megtévesztés, nincsen kényszerítő erő igaz megnyilvánulásra.   Bár a történelmet úgy írták meg számunkra, hogy egyöntetű szükségszerűség-folyamnak látszik, megkaparva a felszínt, el

Desclozeaux: La fin de l’été Ősz   Vadgesztenye koppan és gurul, akár őszi széltől hajtva a meleg s a nyár...   Utcát söpör az ősz, levelet arat s néhány, Napból hullott, fáradt sugarat.   Aix-en-Provence, 1981 VIII. 23.

1454 Ha kultivál , akkor termeszt vagy valamit művel . Félreértésben leledzel, ha azt hiszed, kedvel !

Te magad vagy a híd, mely átível életeden, csak te tudod, mennyi érzelem haladt át rajta, ami az örömet és bánatot, szenvedélyt és fájdalmat, sikert és kudarcot kísérte végig.   Évek lennének a pillérei, de korszakok összemosódnak, váltakoztak a személyek a fontosság sorrendjét illetően, s te háttérbe szorítottad magad, szinte önfeláldozásig.   Az számított fő vonalnak környezet szemében, de neked a mellékvonalon is futott nagyot teljesítés igényének kielégítése, hogy légy va

Matisse: Nu bleu II. Nyár   Ruha, itt a forró parton Haszontalan, esztelen. Vetkőzz tovább! – Hiszen árnyad Amúgyis rég meztelen...   Aix-en-Provence, 1981 X. 10.

1453 A komplexum , kis barátom, hidd el, ez nem mese, akármire mondod szendén, annak együttese !

Unos-untalan ismételt hazugságot meg kell cáfolni szintén szüntelen szorgalommal, s ahogy az érvek szaporodnak ellene, úgy apad el a hamis elmélet árja, végül aztán lecseng.   De addig mérgez a métely, ellentmondást ültet nebulók fejébe, akik eztán nem értik a lázadókat, mért hergelik magukat, s nem nyugszanak bele az iskolában tanultakba.   Hát, éppen az ellentmondások miatt, hogy későn erre a tájra szivárgott népek lennének a mi tanítóink, befogadóink, akiket egykor leigázt

Michel Granger: Dessert Narancsteke   Egyszer egy játékos főisten gyerek Narancsa héjával pepecselgetett S faragta belőle a földrészeket.   Mielőtt megette volna a finom, De belül lapuló, szép gerezdeket, Faragványa fölött eltűnődhetett.   Ezalatt éltek a Földön emberek...   Juan-les-Pins, 1981 VIII. 23.

1452 Lusztráció ? – Ne hülyéskedj! Honnan szedted ezt a szót?! Amit mondani akartál, arra magyar szó nem vót??   Fogdoss össze ezer embert s kérdezd tőlük, mit jelent? Hallották-e már ezt a szót, ezt a durván idegent?   Vajon lesz-e ezer között tíz, aki ezt értené? Vagy talán mind , rökönyödve az értelmét kérdené?   87 évet értem meg, s 8 más nyelvet tanultam, de ezt a szót – Isten bizony! – e szót még nem hallottam!!!   Ezért utána se nézek, magyar szóra nem „fordul”. S remé

Mit változtat az emberen, hogy látja a Földet messziről, műholdról fényképezve, gömbalaknak, mi csak feltevés volt sokáig, következtetés kevesek által jól megfigyelt apró jelekből?   Már bizonyos, nincs semmiféle alátámasztás, ami a földön megszokott, természetes, érzett talaj a lábunk alatt, hanem a világűrben lebeg bolygónk, minek magyar neve kifejező.   De talán latin neve is a golyóból jött, s ez arra mutat, hogy a névadás idején már volt valami jó sejtés égitestünk helyz

Michel Grange: La grande lessive   Nagymosás   Kimosták a világot, Csíptetőkön szárad. Belőle a tisztaság Szanaszerte árad.   Megtörtént a nagy csoda, Melyre régen várok: Eltűntek a színek és Velük a határok.   Ám ki mos ki óceánt, Tavakat, egy párat? Nem tudom, de szegény majd Hű, de belefárad...!   Juan-les-Pins. 1981 VIII. 23.

1451 A mjúzikl „gyönyörű” szó, és kérdem: kell-e nekünk? Hisz’ az operett  se magyar, mit annyira szeretünk.   Az egyik a másiktól nem távoleső fogalom. Ha operett nek mondanád, megértenék, fogadom!   Ám, ha musical -nek írod, attól minden ész megáll! Angol írásmód magyarban, megtorlásért kiabál!

Övezetnek mondjuk magyarul a régiót, s ez kicsit idegen tőlünk, megszoktuk az egységet, kitöltjük magunkkal a teret, egyfajták vagyunk, azonos nyelvet beszélünk évezredek óta.   S ezt a földművelésnek köszönhetjük, sikeres műveltségnek, amely mindenkit boldogított itt, egyébként az istenadta népről van szó, ha ezt valaki nem tudná, nem hatalom gyakorlásról.   Épp a nagyúri beavatkozás, hódításnak mondva, osztja fel a nagy egészt egy-egy hadsereg befolyási övezetére, vagyis az

Magyar hivatásról csak az tud, aki vállalja, aki átéli és megszenvedi, mert tartalma nehéz feladat ellenséges erők közt, csupasz bőrűen legyőzni vadállatot, szőröst. A színtiszta igazságig eljutni sem könnyű, mert hazugsággal takart, hogy világunk mily szörnyű, de képviselni azt egyenesen kockázatos, léted veszélyezteted, ha nem vagy alázatos. S hogy érte ki ellen, mi ellen kell így harcolnod, miközben igen kínálgatja magát, légy boldog úgy, hogy nem törődsz felszín alatti tö

Desclozeaux: O temps suspends ton vol!   Idő   Minden idő tovaszáll, Mint ősszel a sok madár. Hova száll? Ó hova száll? Valahol tán összeáll.   Vagy marad külön-külön? S egyszer talán visszajön? Visszajön és áthalad. Akkor majd másnak szalad!   Mert, ha tényleg visszajő Ez, a már elmúlt idő, Nem lesz férfi, nem lesz nő, Ki fölismerné: ez ő!   Addigra mi nem leszünk. Ki törődik mivelünk?! S ez, miután megszűnünk, Olyan mindegy lesz nekünk...!   Aix-en-Provence, 1981 X. 11.