Vajon mikor jutott eszébe, és kinek, hogy az embereket pásztorolni kell, mint a nyájat és a csordát, kondás és gulyás módon terelgetve őket s megőrizni emberi vadállatoktól? A kérdés végében lehet a válasz, amikor „az ember úgy elaljasult, hogy ... ölt”, egyáltalán, mert előtte nem, s azóta sem vagyunk képesek, hacsak rá nem kényszerülünk embertelen okból. Mert testvér fogalmunk egészen ki volt terjedve, minden emberre, akivel találkoztunk, kiről értesültünk, hogy létezik

1758 Nem jó neked a széttördel? Miért jobb a fragmentál? E fogalomra te már csak idegenszót találtál? Szomorú, ha tényleg így van, ámde megrökönyítő ha használod, mert azt hiszed, te csak így vagy a „menő”!

Az összekacsintók és kirekesztők korszakát éljük, de már nem az egyéni alkalmazkodás, gátlástalan ügyeskedés terén, hanem nagyban, világszinten, nemzetek és államok színpadán. Melynek ácsolóira is érvényes a régi mondás, nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját, a tűz körül ülők melegednek, és akiket nem engednek oda, fázni fognak. De valahol a két szín összefügg, magas szintet emlegetnek, amin és akin intézni lehet az összesség érdekfolyását, és befolyását a részegysége

(rövid út / hosszú út) Nem értették egymást Egyre dühösebben mondták, mutogatták De hiába A kíváncsiság is elfáradt Az ártatlan bizalom vérvörösre vált Biztos, ami biztos: öltek Nahát! Ezt értette mindenki Talán ezzel kellett volna kezdeni A fölösleges hercehurcán átlépni A közös szándékokra rögtön rátalálni Ugyanazt érthetően megtenni (a bilit jobbra/balra billenteni) (eufemisztikus variáció) Mily szépen összebarátkoztak Gyarapodtak, várost alapítottak Köröttük kószálók

Ma nem közismert, de a 70 éve közreadott történet szerint 1941-ben Toscana-ban, egy olasz téglagyári munkás hazafelé mentében az útszéli árokban megpillantott egy sérült kutyát. Megsajnálta, hazavitte és meggyógyította. Felépülése után Fido naponta követte gazdáját a buszmegállóig, s figyelte, hogyan megy munkába, délután pedig szintén elé ment, amikor a busz hazahozta a munkából. Két éven át mindez naponta így zajlott. 1943-ban bombatalálat érte a téglagyárat, az olasz is él

1757 Idegenszó használata csúnya betegség! A talentum, kis barátom, nálunk: tehetség.

A nyugalom sok területen megvalósulhat, benned, s körülötted, ha elárasztod vele a környezetedet, szeretteidet, barátokat, akik ezért szeretnek, de még szomszédokat is. Kulcsa az egyensúlyteremtés lehet, nehézség esetén megoldáseszközök felsorolása gondolatban, hogy inkább alkalmazás sorrendje legyen kérdés, részletekre terelődjön elménk. Abban egyébként is otthonosabban mozgunk, míg a nagy egészben sokkal bizonytalanabbul, így beszélgetéskor is efelé kell elmozdulni, mon

1756 Partikulárisnak mondod? Nem vagy részeges?! Ha józanul beszélsz, akkor ez csak részleges!

Nem minden téma hever az utcán, sőt, az a jó, ha ott kevesen hevernek, sem balesetben nem kerültek földre, sem a hajléktalanság miatt, békebelinek mondott viszonyokat szeretünk. De hogy aztán több van-e földön és egen, mintsem azt bölcselmünk álmodni képes, nagyban tőlünk függ, rajtunk múlik, egyik embernek elég az adott, másik viszont felemelkedne a csillagokig. Átlagnak mondani a képzeletszegényt igen helytelen azonban, mert nem erről van szó mostan, a való világ megíté

1755 Curiositás? – Na ne mondd! C-vel, s-sel írva?!! Mondd, fiacskám, mi van már az agyadból kinyírva? Mert az bizony szerintem már tisztázásra szorul, hogy e szón kívűl a többit mért mondod magyarul???

Nehezen nyugszol meg, ha erős törekvésed van, hogy sikerül-e elérned, izgalommal várod a fejleményeket, izgatottságod már-már vakká tesz, vagy hitetlenné inkább, kiben-miben bízhatsz. Sokáig dédelgetted, vagy lehet, hirtelen tört rád a felismerés, mire, merrefelé kell most erőd kifejtened, vágyad engedned bontakozni, hogy tiéd legyen, általad, érted, mi megtetszett. Megigézett szinte, megpendítette lelkedet, és igyekeztél megbizonyosodni, nem tévedés, tényleg kell neked,

Jópofák vagyunk Mondanom se kell, hogy… S ekkor jön a közhely szelleme, s mondom, amiről azt mondtam, mondanom se kellene… Hol vagyunk mi ettől…?! Civilizáció az, ha már mindenki civillé vált. Az olyan társadalomban nem találhatnánk katonát… Nevek és mondások „Vedel, mint a gödény”! – mondják, s „Iszik, mint egy kefekötő”! Mindeközben van egy rovar, melynek neve szitakötő. Tűnődöm, hogy mért nem lett a gödény neve kefekötő...? (Nem láttam még kefekötőt, pláne

Gyere, sétáljunk egy kicsit Még nem is sejted, de itt fél óra múlva egy busz belehajt a tömegbe Fékhiba, nem terrortámadás Bár a hat halott és a tizenkét sebesült szempontjából mindegy Ne kérdezd, honnan tudom Nem oly misztikus, ahogy gondolod Érzékenység / véletlenül jöttem rá Ennek ellenére nem tudom megakadályozni Figyelmeztetni sem tudom őket Te sem szólhatsz, nem hinnék el, kinevetnének Sőt, boszorkánysággal vádolnának Még jó, hogy nem bűnrészességgel Ha nekem is ott kén

1754 Mondd, teljesen meghülyültél? Össze-vissza beszélsz! Hiszen a kémia vegytan, a kémikus vegyész!

- Himnusz és Szózat olyan nemzeti imádságunk, melyben megnyugszik a lelkünk, szellemi nagyságot érzékel, él át minden körülmény között, telve szívünk szeretettel hazánk s örök népe iránt. Történelmi összefüggésekre utal egyik, magátólértetődő kötelességre másik, értékelést és biztatást tartalmaz mindkettő, jó és rossz sors-vállalást legszentebb közösséggel. Hogy emelt fővel élhetünk az emberiség nagy családja kötelékében, alkotva azt kezdet kezdetétől és kiérdemelve tudá