1480 Mért nem jó neked a tárgykör ? Miért jobb a tematika ?! Ahol élsz, az Magyarország és nem – mondjuk – Tanganyika...!

Ma már nem vész semmi a múlt ősködébe, mert a tudomány eléri és magyarázattal látja el a legrégebbit is, ha másként nem, feltevés segítségével, ám gond: a magyarázat is az.   Sok gondolati lánc köti gúzsba, hogy igazság lehetne benne, fogalmaink a máról szólnak, már a tegnapikat is át kell alakítani, mert kevesebb tudást tartalmaznak, s így hamisak.   Mennyivel nagyobb tévedést hordoz hát, ha ezer és ezer, vagy akár több tízezer évre visszamenő leleteket kell értelmezni, ezér

1479 Specializálódott . Szakosodott  – mondtam. – Ki használta a fönti szót, okosodott nyomban...

Két évtized nem volt elegendő áttörni a nyilvánvalóság tagadása falát, alaptalan építményt ledönteni, bár helyette viruló virágokból fonódott igazságkoszorú él.   Őshazánk tisztelgő elfogadása olyannak, amilyen és ahol volt, barátkozás a ténnyel, hogy akik itt élünk, sosem mozdultunk el innen, és akik elmentek, máig rokonok lélekben.   Két gyökérzet tehát, ami meghatározó lett, egyik a Kárpát-medence előd népessége, az emberi felemelkedés gazdag bölcsője, másik: műveltségelem

1478 Harmóniát  mond, akinek elméje már pang és eszébe nem jut már a magyar összhang !

fil Mindenkinek lehet oduja, mint a madárnak, hova visszabújhat, visszahúzódhat, amikor viharok dúlnak lelkében, vagy kapcsolatában a világgal, vagy csak valakivel, akit szeret.   Nehéz ilyenkor felszínen maradni, külvilág előtt virulást tettetni, s az a jó, ha hamar elmúlik a baj, mert meggyőzőbbek a szépségek, jóságok, amik körbe vesznek, biztatnak, élők.   De ha hosszabb távra rendezkedik be bennünk a lehangoltság, tényleg jobb visszavonulni, ahogy csak lehet, elvonulni ma

1477 Tószt nak mondja barátom, ki elvesztette eszét. Hisz az jómagyarul szólván, fölköszöntő beszéd!

Kérni nehezebb, kérdezni könnyebb, de hogy mitől, arra a kérdés természete ad feleletet, hogy a válasz valamennyire birtokunkban van, másként nem tudnánk kérdezni, de amit kérünk, nincs.   Nemcsak arról van szó hogy sejtésünk szerepet kap, hiszen eszünk ki akar lépni a tokjából, hanem eleve nyitottak vagyunk a világra,  éppen az eddig megszerzett szellemiek miatt.   Minden mozdulatunknak is elnevezést adunk, nemhogy a minket körülvevő tárgyaknak, állat- és emberszereplőknek,

1476 Ne hülyülj már meg teljesen! Azt mondod, hogy abuzál ?! Magyarul is megmondanád, hogy akkor mit is csinál?   Honnan szedted e szót elő, Ez komolyan érdekel! A magyar szó tán háborgat s piszkál , gyötör , ingerel ??

Lehet elhamarkodottan hűséget fogadni, miben ha nem is megtévesztés működik közre, de nem elegendő tudás, nem jó átlátása helyzetünknek, hanem inkább elhamarkodottság.   Úgy érezzük, szorít valamilyen időhatár, kifutunk a jó időből s lemaradunk aztán, csábítanak utánzásra átlag emberminták, belevágunk, ha ahogy esik, úgy puffan is lesz.   Itt inkább árt, nem segít kívülállóság-tudat, hogy egyedül mi dönthetünk, bőrünkbe nem bújhat bele senki, és oly sok és sokféle a tanács, a

1475 Aszongya, hogy lukratív , de szerintem, csak ugrat! Ilyen ívet nem ismerek, mit jelent a lukrat ?!   Vagy ez idegen szó lenne, s ma már kötelező? Kinek mond ma még valamit a jövedelmező ??

Új és újabb nap hív ébredésre, cselekvésre, a levegő belélegzésre, izmok mozgásra, eszed gondolkodásra, s nem áll meg a folyamat, végtelenség arat, amit nem tudjuk, ki vetett.   S máris benne vagyunk a közepében, világnak, vélnénk, hogy annak, ha az nemcsak a miénk lenne, hanem rajtunk kívül lévő valóság, adósság felénk, mit meg kell adnunk, megismervén, betöltvén.   De nem, többségünk kis nehézségekkel bajlódik, félreértésekkel veszekedik, elmenekül a kihívás elől, méltó ere

1474 A gravitáció sajnos csak nehézkedés t jelent. (Remélem, hogy ez agyadban világosságot teremt!)   Eközben a tömegvonzás kimondja a lényeget! Szabatosság a magyarban könnyíti az életet...

Vannak, akiknek jótékonykodás az életük, különösen úgy számíthatunk ide sokakat, ha a szeretetteljes megnyilvánulást szintén számba vesszük, lényeg, hogy nincs ellentételezés.   Legalábbis nincs kérve, elvárva érte, hanem az adományozó, ajándékozó, szeretőn cselekvő magától, kényszer nélkül ad, s amit kap érte, csak övé, hálás szemek, tudat, hogy jót tett.   A szülőket „hivatalból” ide vehetjük, de nekik kötelességük is önzetlenül tenni a gyermekáldás felnevelését, megváltozi

Ott, messze kint, dermesztő északi szél metszi a levegőt, ott didereg Isten, meztelen. S a szél, ablakra fagyott jégvirág-sóhajomon át, látom, madarak tollát babrálja, reszket bundájuk, védtelen világ remeg, ‒ duruzsol kályhában a tűz ‒, csak nekem jutott jog, nézni, hogy a szenvedés még él. S gőg-részegen, lélekvéreset köpni a tükörben síró ismeretlenre. Ott, messze kint, ott bukdácsol az emlék, térdre rogyva, ott didereg Isten, meztelen. 2020.01.01.