Esetlegesség, véletlenszerűség jellemzi, bizonytalanság, a múlthoz való viszonyunkat, már a közelmúltat is, de méginkább, ha messze szeretnénk vissza látni, igen kevés az adat.   Százéve fényképek még vannak, de kétszáz nincs, mert még nem találták fel, s mit őskorból megtaláltak, ritkább, mint fehér holló, ha teljes képre vágyunk, a leletet erősen ki kell egészíteni.   Képzelettel, tudással arról a korról, máshol, de ugyanabban a rétegben előbukkanók összevetésével, és így i

1465 Tematiká val, barátom, csak a nyelvet rontod. Rövidebb is, magyarabb is, ha tárgykör nek mondod!

Testi egészség jóléthez elengedhetetlen, de ha nem teljes még vagy már testi teljesítmény, hozzá kell igazítani a vágyakat, megy is könnyen, mert nem tehetsz mást szükségszerűség ellen.   „Majd ha felnövök” – mondod gyerekként, de öregként csak a „sárgaföld” marad, ahol „kiegyenesedhetsz”, ezért máshol kell keresni a boldogságot, mint a tökéletesség hajszolása, kívánása.   Tudván, beszámítván, senki nem képes mindarra, amire igen sokan közülünk, zeneművész nem szokott sportba

1464 Mára már – jaj, de jó! – fogalom a konteó ! Elmélet  sem kevés és az összeesküvés . Kotyvasztott össze-szó , szókezdetekből való. Rohanva őrülünk és száguldva vész eszünk. Messze elhagyva elv, s fejlődik a zagyva nyelv...

Meddig marad még velünk az erőszak? – kérdezzük, amikor a múlt bűneire gondolunk, velünk  együtt élő elkövetőkre, akik megúszták a számonkérést, olyan eszmerendszert szolgáltak.   Nem egyéni bűnös hajlamukat élték ki, de talán éppen ezért voltak még kegyetlenebbek, elnyomó államrend fenntartásában részesen egykor, tömegmegfélemlítő hatást értek el.   Rég volt, igaz volt, már alig élnek közülük, és ügyük elavult, ha nem emberiségellenes besorolást kapott, s azért kell felhányt

1463 Kis barátom, a pinty re sem mondod azt, hogy Fink , mért használod a horgany ra e német szót: cink ?!

Vízparton élni sokkal jobb, mint tőle távol, de nem mindegy, hogy tó, folyó vagy tenger, mindegyiknek megvan a maga előnye, bája s feladata, hátrányról nem szokás beszélni, pedig az is van.   A vízközelséget aztán a fürdők is tudják ugyanolyan módon biztosítani érzésben, sőt túlmegy rajta, ha forró a vize, ásványi anyaggal tele, gyógyító hatását kedveljük.   Egyáltalán, a fürdést úgy élvezzük, mintha az lenne eredendő természetes közegünk, bár úszni csak megtanulva tudunk, al

1462 Poszt-traumás stressz ? Szlem poetrí ? Hová lett a magyar? Amit nyelvünk már nem vett be, ez lenne a kanyar ?   De hát ez csak két kis példa nem hinnéd tán el sem... A többihez nézd meg jól és olvasd ezer versem!

Nem tudom, mi lehet „a Napnál világosabb”, de ha mondjuk, biztosan van olyan, e hasonlattal értelmi belátást serkentünk állítás felé, ami mutatja nyelvünk viszonylatképző tényét.   Mert képzelet nehezen jutna ide, egyébként is „a látni vágyó Napba nem tekint”, fényerő- tudományt se keress kifejezéshasználatban, egyszerűen szellemi terület kalandja ez.   „Már megint!” – kiált fel az olvasó, aki elvont világról is mint közönségesen kezeltről tud csak és akar beszámolót, éppen e

1461 Idegenszó mögé bújtál, mint annyiszor, megint. Versikém e szokásodért szid, korhol és megint.   Csillagképekről beszélsz a konstelláció val? Ugye, hogy nem. – Mondd el tehát élő, magyar szóval!   Én mondjam el, mert csak töröd már a magyar nyelvet? Ez például, hogy’ tetszene: kialakult helyzet .

Zaklat a lét, vagy simogat a tudat, hogy élünk?  – van még több árnyalat, ahogy válaszol az ember a tényre, hogy létezik – felelősségteljesen, könnyedén, óvatosan, hálával, keservesen.   És van, akit a téma nem érint meg, elriaszt, hátborzongatónak tartja belegondolni, hogy szempillantás alatt véget érhet, a kezdete, eredete véletlenszerű s beláthatatlan.   Nemcsak egyéni életnek, de egyesek szerint a mindenségnek is, ahol kényszerű értelem első okot keres, ami előttre a semm

1460 Miért nem jó neked e szó: támogat ? Magyar szavakat használnod áldozat? Hogy kerül a magyarba a szponzorál ? Vagy már csak  így  érted meg, hogy mit csinál?!

Apám az volt nekem, mi én ma gyermekeimnek, gondolhatnám joggal, ha évtízezrek hosszú folytonossága lebegne csupán szemem előtt, de jogtalanul, ha a változásokat nézem.   De ebben nem lehetek biztos, hogy van e kettősség, mert a változást a másik oldalon megélők, sőt, jelentők tőlem elzárt hozzáállását a maga nemében ők érzik s tudják kifejezni,.   Nem tudhatjuk, egy-egy példa, minta miként hat és raktározódik el alakja elvont elvi vagy gondolati szinten, közben azonosulva az

1459 Szeparátizmus ? – Mesés! Elkülönüléskedés .

Mi lenne, ha feldöntenénk a homokórát és az mindenki számára ott megállna, élete azon a pontján, leperegni, ahol éppen tart, s attól kezdve végig a jelenben élnénk tovább?    Nem néznénk az apadó–gyarapodó szemeket, csökkenő–növekvő homok kupacot mint időt, nem törődnénk vele, mit hagytunk magunk mögött és ott mit mulasztottunk el, miből maradtunk ki báván.   Előre se nézegetnénk állandóan, – mikor jön már a remélt hét bő esztendő, a szerencse, mi megfordítja felénk a széljár