1739 Azt kérdem én, hogy te hogyan viszonyulsz a magyar nyelvhez, ha azt mondod szimpatizál, és nem azt, hogy rokonszenvez?!

Sokféle barátság van, s mind kellemes és hasznos, a legrégebbi a legfontosabb, no nem azért, mert most is az, hanem azért maradt meg máig, mert valamikor sokat jelentett, nem feledhető. A legújabbról még nem tudunk, de bizonyára alakul, mert nem állunk meg sosem a barátgyűjtésben, nincs plafon vagy telehas, épp azzal maradunk nyitva világra, ha képesek vagyunk új ismeretségre. Mert mi más a barátság, mint egymás közelebbről megismerése, azaz majdnem oly alaposan, mint mag

1738 Hogy juthat eszedbe ilyen szó: invenciózusság ??? (Feje fölött összecsapja kezeit e szép világ...!) Az agyacskád kérődzve már csak idegen szókon rág? Ily szó nem telik ki tőle, mint a találákonyság? Pedig tovább is mehetne, hogyha nem lágyult meg még, és kibukhatna belőle lám, a leleményesség!

Észrevetted, mennyire csak saját tapasztalatod szerint szoktál értékelni dolgokat? – beállítódsz valamikor valahogy, megtörtént alapján, és úgy érzed, az általánosan igaz, nem hátrálsz. Nem vonulsz vissza álláspontodból, mikor másik valaki mond valamit másként, nem mérlegelsz, nem ingat meg véleményedben, jórészt meg sem hallod, a további indoklás részéről nem érdekel. És ez így van jól valameddig, ne kapkodj rögtön ellenvélemény után, ha van sajátod, azt kell úgy megform

1737 Barátom, a kapacitás is rém fölösleges szó! Ha használod, a versikém szid, ócsárol s meg is ró! (Nem tudjuk, hogy ki -a -citás és azt sem, hogy mit is kap-?) Valamilyen képességként jó, magyar értelmet kap.

Az élet nyertesei vagyunk, vitathatatlan, hiszen az értelem-csíra szárba szökkent bennünk, de nem volt egyszerű, soká tettünk érte sokat, többet, mint élővilág-alkotó társak. De az alapokat nekik köszönhetjük, majdhogy- nem kőből rakták le kezdetekben, s bírják a terhet egysejtűek máig, s bár veszélyesek ránk sokan közülük, mások belénk épülten segítenek. Ami alattuk van életmaradvány, sekélyes világ, keveset tudnunk még róla, de az is inkább félelmetes, mert acélszívóss

Halljátok?! Azt mondja a műész, hogy ő mesterséges értelem! Intelligenciáról őt nem is kell megkérdenem! Unintelligencia, ha keverjük a nyelveket és nem mondjuk magyarul azt, amit magyarul lehet! Zollikerberg, 2026 VII. 1. Mesterséges intelligencia? Annyira hülye vagy, öcsi, mint a sötét éjszaka. Azt se tudod, mi magyarul az intelligencia? Mert, ha tudnád, úgy mondanád, hisz az sokkal rövidebb! Szójárásodból kitűnik, a rövidet szereted: link, lájk, fájl, app, i

1736 Úgy látszik a magyar szóban neked a szótag túl kevés! Ka-pi-ta-li-zá-ci-ó-nak mondod, ami tő-ké-se-dés...!

A határidő öli meg a lelket, s a testet is? – fel lehet fogni utóbbit ilyen módon, de most arra figyelmeztetek, hogy mennyire kemény megpróbáltatássá válhat kitűzött célidő. A növekedéssel kezdődik, hogy mit mikor kell már elérni képességként és végrehajtani, meddig csússz-mássz, mikor fordulj meg a kiságyban, a lányok hamarabb felállnak s beszélnek is. És akkor mi van? – a gondoskodás nem lankad szülők részéről a fiúknál sem, számonkérni legfeljebb magukon lehetne túlzot

1735 Ne bújj idegen szók mögé, ha nem egyértelműek. Csak az érthető szavakat szeretik az emberek. Látszólagos, vagy elképzelt. Két egész más értelem! Ha azt mondod: virtuális, melyiket kell értenem?!

Az ember Isten-szomját valójában semmi sem oltja, még az ima sem, tudjuk, nem részesülünk csupán kegyelmében, de az nem elég, bevallva- bevallatlanul többre vágyunk, olyanra, mint ő. Ami ebben ösztönző, egyúttal tragikus is lehet, vagy megmutatkozik emberségünk igaz célja, vagy megtéveszt hamis arca, tehetetlen vagyunk helyzetünkkel, jó vagy rosszul bánunk vele. Ha jól, akkor Istent kifürkészhetetlennek, ha rosszul, akkor utánzásra felhívásnak tartjuk, és szépen megtalálh

1734 Idegenszó ímádattól magyar nyelvszereted pang. A harmónia, barátom, egyszerűen csak összhang!

Jó itt lenni a világon, bár nem tudjuk, milyen nem itt lenni, jól érezzük magunkat legtöbbször, de megtapasztaltuk, mikor rosszul, ha fájdalom terhelte meg néhanap testünket vagy lelkünket. A tartós betegség szellemi lehangoltságot okozhat, s a másik fajta baj, a mély mélabú aláássa az egészséget, melynek megléte ezért külön öröm, gyerekként észre sem vesszük. Amint a másik véglet esetén sem érezzük a test visszahúzását, ha a szellem szárnyaló, oly kitartóan vagyunk kiro

1733 Aki ilyen szót használ, mint pozícionálódás, annál rossz volt, vagy elmaradt a magyarra tanítás. Idegenül jár az agya és egy hétszótagú szót szül meg, mert úgy látszik, hogy jobb kitalálhatatlan vót! Ám az is lehet, ez nem más, mint szellemi tespedés. Szókincséből kikopott a sima: elhelyeződés.

Annakidején hogy féltünk ettől az évszámtól! No, nem naptári alakjától, hanem világunk végétől: kirobbant harmadik világháború elpusztít mindent, mindenkit, lekapcsolja Istent. Aki addig képes volt fenntartani teremtett mindenségünket, de fejére nőttünk, hatalmi érdekek felülmúlják a józan ész erejét, s az emberiség sorsa végleges pusztulás lesz. A hivatkozás[1] nem egészen erről szólt, hanem a hozzá vezető útról, amit elkerülni javasolt mindenáron, teljes parancsuralmi t