VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)


Eddig arról volt szó, hogy hogyan csöppentem bele eme idomok megtervezésébe és modelljeik elkészítésébe. Aztán meg elmondtam, hogy miből és hogyan készülnek, ami azok számára lehet hasznos, akik hasonló dolgokat akarnak csinálni, hasonló anyagokból. Most essen szó az idomokról.

Mi ez? Művészet? Én nem tartom annak, hanem a geometriára, érdekes topológiai esetekre épülő tárgyak kialakításának, amelyek bárkit megörvendeztethetnek akár a formát nézegetve, akár pedig valami furfangos topológiai jelenségen elgondolkozva. De, ha valakinek úgy tetszik, nevezze művészetnek. Ám szerintem szobrászatnak semmiképpen sem lehet tekinteni. Nem én vagyok az első, aki ilyen alapon dolgozott. Az alábbi képen egy Möbius-szalag típusú idom látható. Anyaga polisztirol, magassága talapzat nélkül: 15 cm (az alapzat PVC-ből van).





Akárcsak a Möbius-szalagnak, egyetlen éle van, és ezért csak egyetlen, megszakítás nélküli felülete is. A Möbius-szalag olyan darap papír (ha abból csináljuk), amelynek nincs másik oldala!

Egy valakit említek meg, akinek csodálatos alkotásai vannak és ugyanezen az alapon működött: a svájci Max Billt. Természetesen nem utánzom a műveit, de ugyanazt az elvet követem, amelyen ő is dolgozott. Ez a geometria „fölöltöztetése” olyan tárgyakká, idomokká, amelyek megszemlélhetők, megfoghatók, megtapogathatók.