1700 Ím, az ezerhétszázadik versem. Megmondtam én néha durván, nyersen, hogy ne használd az idegen szókat, hiszen találsz magyarokat s jókat. Ám hogyha az tán rosszabb is lenne, mégis örömödet leled benne, mert szöveged egységesen magyar, benne az idegen szó csak zavar! Szóátvétel: feneketlen katlan, s a hanyatlás megállíthatatlan! Ha nem elég szigorú az elved, szókeverékké zagyvul a nyelved! A mi nyelvünk gyönyörű és ősi. Ezért a nyelvvédő harcod hősi! Ne csak arra hallgass,

Ki a szabadba! – micsoda jelképi találmány, tömör, de gazdag jelentéssel bír, bezártságot takar a háttérben, eddig volt érzésvilágot, megszabadulást hirdet tőle, s előre mutat. Általános jóra, nem elmúlt rosszra, búra, vidám időkre, nagy lélegzetvételekre, és a lélek szárnyalására, gondoktól mentesen szaladni a réten, hol zöldell, virágzik minden. Sőt, lassanként ébred láthatatlan állatvilág, tücsök ciripel a fűben, rigó rikolt a fán valahol, de nem látjuk, hol, zümmögnek

1699 Ne csodáld, hogy haragos a hangom, mért használod e bamba szót: random? Áll mögötted valaki és nógat, hogy találomra vegyél át szókat? És könnyebb a lelkednek, ha angol? Ki az, aki idegenre hangol?

Az önellentmondásnak rossz tulajdonsága, hogy többnyire nem vesszük észre, s ennek kifutása, eredménye, vagy éppen eredménytelensége felismerhetetlen és nehezen belátható. A jó összhatás és végeredmény, ami tehát úgy önellentmondás, hogy nem azt akarták, akik a célokat kitűzték, irányítást végeztek, különben nem tették volna, rejtett lett javukra. Másik eset a hibás cselekvés, jót akarás, de rosszra hajló kimenet, amit érzékelni sem tud, aki végzi, ha az a meggyőződése, h

1698 Neuralgia? – Barátom, érthetőbben idegzsába. Idegen szó néha olyan, mintha macska lenne zsákba’! Neuralgikust – ha kérded – (nekem ez sem hangzik szépen), azt mondanám hamarjában, hogy rém kényesen érzékeny.

Kitaláltuk a „fizikai munka” kifejezést, mintha az nem lenne egyúttal szellemi munka, de az, és ha nem tudod a logikáját, nem jutsz messze benne, mert sok mindent kell teljesíteni, hogy igen. Például pontosan meghatározni a célt, ami bonyolult folyamat révén valósítható meg, és anyagkiválasztástól az eszközhasználatig sok mindent megkövetel jól ismerni és alkalmazni. De nemcsak tudni, mit kell csinálni és mivel, hanem megfelelő gyakorlattal rendelkezni, mert szöget bevern

1697 Lám, a szimbiózis nem is jelent mást: szoros együttélést, összefonódást. Egymásrautaltság az élet terén. Egy példát mondok csak: gomba és növény.

Alapvető nemzeti összetevőket nézve, amit ma emlegetnek, igen sokrétű elem, s legfontosabb megállapítás e kapcsolatban, hogy visszamenve időben, csökken tartalma. Egyszerűen nem volt jelen mindaz, mi manapság, hiszen a nép nagyon megsokasodott, műveltség felgazdagodott, s így válhattunk egyetemessé a magunk tekintetében, kiegyensúlyozva. A nyelvi közeg szétillanó volta köztünk jól és hamar elterjeszti a vívmányokat, ha az előremutató, de a veszteségeket is, ám azt különbö

1696 Professzionálódik? – Hogy oda ne rohanjak! – Az, hogy szakszerűsödik, nem jó a kis agyadnak? Eszed idegenül jár; gondolatod sem magyar, s nem kérded, az idegen a magyarban mit akar?!

Van-e értelme tagadni még magad előtt is a valóságot, életkort, hajszínt, ráncosodást, súlyfelesleget, hogy csak a külsőnkre tekintve állapítsunk meg hamis nézetet, kegyes csalást. Amit praktikákkal, eszközökkel, vegyszerekkel próbálnak orvosolni sokan, főleg gyengébb nem tagjai, akik megelégednének, legalább ha egy évtizedet bátran letagadhatnának. Nem ítélhetjük el őket, mert mindnyájunknak jól esik, amikor dicséretet hallunk, „korodhoz képest sokkal jobban nézel ki, tö

A minap asztrológus barátommal találkoztam A sorsok különös együttállása („véletlene”) folytán unokahúga és az én unokaöcsém egy hónap múlva házasságot fognak kötni Unokaöcsém harmincöt éves Különleges tehetség Matematikus, zongoraművész és zeneszerző Viszonylag fiatal kora ellenére számos nemzetközi díjat nyert kutatásaival Munkálkodását a tudományos világ rendkívüli figyelemmel kíséri Máris a legnagyobb nevekkel együtt emlegetik Mindeközben elismert zongoraművész Európa és

1695 Minőségi minden lehet jó, s rossz mimőségű közt. Ezért tehát mitsem jelent; jelentéstelenül jött! Ámde ma már, ki használja – gondold csak meg, mily szörnyű – meggyőződötten úgy érti, hogy az jóminőségű! És újabban a fajsúlyost – elképesztően bárgyú – elterjedten úgy használják, hogy az nem más: nagysúlyú!

„Mi ide érkeztünk” – mondta a „tanár úr”, de ez nem igaz, bár sokaknak tetszik valamiért, és hogy miért, az jobban magyarázza ezt a gyászos kijelentést ránk nézve, mint a hamis tartalma. Dicsőséget keresni a hódításban, hogy már akkor is mi voltunk az erősebbek, amit ma fel kell idézni, illetve visszahozni, kerül, amibe kerül, a cél szentesíti az eszközt. De ez nem így van, nem lehet cél, ami nem valós, s több mint évezred távolából nézve nincs esély megismételni a múltat

1694 Amit hallottam, szörnyű lehetett: evakuálták az embereket! Javasoltam volna e rémség helyett, hogy ürítsék ki az épületet... (Az ember rá gondolni sem mer, milyen az evakuált ember...!)

Lelkesedés az élet igen fontos támasza, a lelkesítés a legfontosabb támogatás, igaz ügy, igaz út, épp onnan ismerhető meg, hogy feltétlenül beleállhatunk tevésébe. Teljes erőnkkel, teljes lényünkkel vállalkozunk belátott üdvös cél mihamarabb elérésére, jósága, szépsége és hasznossága világos, s minden pillanatát élvezzük a folyamatnak. Legalább lélekben mellénk áll, ki tud róla, hogy mibe fogtunk, milyen fába vágtuk fejszénket, hogy az nagy dolog, elismerik, dicsérnek ért