1516 Tán a nyelvújítás óta adoma  az anekdóta ! Hozzád ez még nem jutott el? Karold hát föl szóval , tettel !

Szélsőséges múlt felé árad ma is figyelem, legyen olyan szép és jó, mint modern történelem, vagy ha az rettenetes, csúnyuljon meg a régi, mindegy, de az emlékét hamisítás kíséri.   Lehet, csupán azzal, hogy mást tartunk ma fontosnak, mint ami túlélését jelentette korszaknak, olyasmit emelünk ki, ami nekünk célzatos, nem baj, hogyha nem igaz, csak legyen jó hangzatos.   Kezdjük a boldogsággal, mi volt annak alapja, élelmét a termőföld igen gazdagon adta, mert a szorgos kezeket

Annyi lihegő közhely elhangzott már Mi újat lehetne mondani? No meg, kell-e ’újat’ mondani? Nem elég megfogdosni ezredszer is és elrévedni? Vagy eleve hallgatni, belül dörgölőzni, hozzásimulni? Az egészen gondolkozni sem szabad (szentségtörés lenne) Csak ahogy le van írva, meg van mondva! Minden játékos értelmezés-megidézés csak a dogmatikusságokon belül megengedett Csúfolódások, dehonesztálás tiltva!   „Nagyon rossz lehetett, meg kényelmetlen mert nem volt a közelben kórház

1515 Hiába mondom neked, hogy feltevés  a hipotézis ?! Egyszerűbb is, rövidebb is, s idegenül mondod mégis!

Másik emberben keress boldogságot, sőt gyógyulást, ha lelkedet megtalálta átok, avagy még a testi kórt is elűzetheted, ha hited az ő kedvességébe veted.   Amit megtapasztalsz, de nem mered úgy elkönyvelni, mint ami nem álom, vagy nem megtévesztés, hanem igaz szándék és tett, túlmutat vágyon és megérdemlett.   Mert te is benne vagy a kapcsolatotokban, nemcsak ő teljesít feléd, belőled is kibuggyan a felhalmozott s addig hiábavalónak látszó kedvesség, már a létezéseddel nyerő v

1514 A Kontinens  – hányszor mondjam? Földrész , avagy világrész ! Szöveged többi szaváért idegenbe mért nem mész???

Milyen sokszor hallod, hogy szállj le a földre, ha már órjás nem vagy, hát, ne legyél törpe. Légy rá tekintettel, mit gondolnak rólad mások, kik egyébként nem tudják, hogy jó vagy.   Azt látják, hogy szembe mész a valósággal, s mindig sok bajod van ezzel a világgal. Nehogy már a szekér húzza a lovakat, mit nem fejtettél meg, őrzi tudás-lakat.   Benned van a hiba, nem a csillagokban, vigyázz, teher alatt lelked összeroppan. Tested sincs acélból, elillan az erőd, erős vár csak

Szú a fában perceg, Németország merceg... „Ígérgessél sokminden jót. választáson csak úgy nyerc”, mondogathatta magában a derék kis Frici Merc. A média terjesztette: „Amit ígér, az nem serc!” És az emberek elhitték, tán mert nagy bennük a herc, vagy, merc olyan maflák? (Erre gondolni sem merc...). Ez lett aztán Németország nagy fájdalma, azaz smerc... S merc a politikus olyan, hogy csak ígér és ígér, aztán lassan nem tartja be... Ha már trónon ül? – Miér’? Á

1513 Mit értesz eme szó alatt: szexualizáló ? Melyik körülíráshoz fog kerülni a zászló? Olyasmi ez – sejthetően –, mi valamit okoz. Nemiséggel kapcsolatos tudásszintet fokoz? Avagy növeli talán a szexuális  vágyat, mire szükség lehet akkor, ha a vágy már bágyadt? Ily találgatásba fajul, ha az, aki mondja, nem magyaráz   magyarul , mert arra nincsen gondja...!

Logikus-e, ami ésszerű, sokaknak azért nem egyértelmű, mert rajtunk kívülinek tartják az egymásból következést, és értelmi szinten érvényesültnek az ember legmagasabb fokát.   Így pedig isteni elrendelésűnek látják a természetet, ami külön valami hozzánk képest, s mi ugyan belőle vagyunk, de értelmes lénnyé Istentől kapott lelkünk révén lehettünk.   Itt aztán meg is áll a tudomány és álmélkodik, milyen végtelenül gazdag a külvilág rendje, mennyi törvényszerűség felfedezhető b

1512 A szótárban nincsen aggály, azt mondja, hogy: illemszabály , mármint, ha a szó protokoll , mely fordítás után lohol. Saját fordítási vázlat, hogy: eljárási szabályzat .

Bejárják sokan szívesen a Földet, végtelen, szüntelen érdeklődéssel, nyitottan új és új tájak felé, embermivolt és produktum felé, ott a helyszínen eredetiben megszemlélni.   Hogy mit, mi az valójában, még úgy sem teljesen feltárulkozó, befogadható, nem bújhatunk ott élők bőrébe, de legalább annyi, amit ők akarnak, megmutathassanak és átadjanak.   Kérdés, mi célból, egyéni élményszerzés mellett, beszámítva az üzleti szempontokat, örök kétely egyébként, hogy van-e más oka utaz

Éjjel, két óra múlt Épp megfordultam amikor egy foszforeszkáló kék „folt” jelent meg a szobában Rezgett, úszott, lassan megnyugodott Nem volt emberformája, mégis éreztem, hogy „valaki” Várakoztam, nem álmodom-e? Aztán önkéntelenül megszólítottam: – Ki vagy? A hangját nem hallottam, mert belőlem beszélt bennem beszélgettünk – Ne félj – mondta – Nem félek. Mit akarsz tőlem? – Te foglalkozol velem örökké – Mert érzem, hogy itt vagy körülöttem    itt vagytok körülöttünk – Persze

1511 Nem tudjátok? – Oly elemi: szexuális , csupán nemi !

Ma már táplálék tápanyagát is táplálni kell, hogy testünkbe bejusson alapvető szükséglet kielégítése, de hogy ez megtörténik-e valóban, inkább hittel nyugtat, mint bizonyosság.   Hogy elérjük a legalább elegendő szintet, nemcsak javasolt, de kötelesség, akadályát egyénileg érzékeljük, s közösen lehetne  felszámolni, sok akaratnak kell egyesülni.   Ami azért nem egyszerű s magától működő, mert a lelkünk fő étke szintén hiányosságos: egynemzetté levésünk lelkesítő ereje – szell