Megható állandó ihletettség és töretlen mívesség... (a Szerk.) Ha az ember megöregszik... ( „Ilyen az élet”, tudjuk a francia ezt mondaná, ha magyarul tudna szegény, s kedvét ezzel rontaná.) Ha az ember megöregszik, azzal telik ideje, hogy a rég letűnt időkön jár töprengve az esze. Hogy elmúlt ez... Hogy elmúlt az... S mindez milyen iramban! Ez volt hát az egész élet? Szinte megfoghatatlan! A moziban a film előtt jött régen a híradó. Sokan türelmetlenkedtek,

1617 Vagy kockáztat , vagy reszkíroz . Válaszdd ki a szót hamar! (Ha nem vagy színvak, láthatod, hogy melyik szó a magyar.)

7:00 AM Régebben a költőket is gyakrabban olvastuk, kötetüket csak levettük a polcról s forgattuk, és ez természetesebb mozdulat, könyvért nyúlni, mint tenyér alatt „egérrel” érte kattintani. Valahogy nehezebb lett a „könnyebb eléréssel” hozzájutni, túl nagy a kínálat, és karban kell tartani a névsort, mely címsor, megtalálás útja, felvált minket a gép, láthatatlan memória. Nem a miénk, hogy merre található Radnóti, Ady, Kosztolányi, József Attila s Nagy László, egyből tu

Vér, fehér virág Bennünk-kívülünk Bűnben-bűntelen Mindig helyettünk Névvel-névtelen Mint vágott virág

1616 Személyre mondod, hogy ikon ?! Meghülyültél, bogaram? Az ilyen marhaságokra fenem régen agyaram! Hisz az ikon főleg szentkép , mit keres a magyarban? Ne külföldesítsd a nyelvet, s főképp ne ily iramban!

Keresni, kutatni csakis megszállottan lehet, nem unaloműzésből, nem élményszerző céllal, az jön mellékesen, ami hajt, a kíváncsiság lelkesedése, vagy fordítva, de nincs nyugalmad. Éjjel-nappal azon jár a fejed, elfoglalva magad, nincsen üresjárat, szenvedélynek mondják, akik kívülről nézik, hogy vágtat át a rónán lelked, mint ki letépte láncát, találat után. Nem üres loholás ez, mint a kutyafuttatás, célját előbb megtervezted, aztán elvesztetted, mert ami nincs még elérve

1615 Agyatokig jusson emez: Bakelitből nincs hanglemez! Sellak volt az istenadta, s rúgós gramofon forgatta... A „mikrobarázdást” pedig, PéVéCé ből készítgetik! Ám a „CD” – ettől távol – készül polikarbonát ból.

Minden az életről szól, halálról nem szól semmi, ne akarj hát soha nem létező helyre menni, születésünk előtt itt már igen sokan éltek, nekik köszönhetjük magunk, hogy vágytól nem féltek, és nemzeni, szülni hajlandók voltak önzetlen, avagy önzőn, egyremegy, létrejöttünk kéretlen, de bizonyára nem tervezetlen, más értelme végsősoron nincs más, párkapcsolatnak, figyelme, ereje összességében utódra irányul, fajfenntartásnak mondják, ami szolgál családul, hint a létbe több ne

1614 A kampány ból kevenc szó lett, használja is fű és fa. Hogy magyarul kéne szólni, azzal nem törődnek ma! Választás előtti hajsza , rábeszélés , semmi más. Egy-egy pártnak érdekében szavazásra csábítás . Eredeti jelentése egyszerűen: hadjárat . Hogy magyar szó képződjön rá, föl ne építs szógyárat. Untig elég, ha azt mondod, választási hadjárat .

Te művész vagy, én gondolkodó, mondhatnám neked túlzás nélkül rád, nagyképűség nélkül rám nézve, ahogy gombolyítod életünk színes fonalát, kézimunkával belőle jeles szőttest szőve. Nem dísznek, hanem használatra, remekműveket fogyasztunk nap-mint-nap, ropogós ing fogja testünk, s ágynemű pehelykönnyű, rend van a szekrényben, karácsonyra kalácsot, húsvétra tojást festünk. Előbbi tetejét tojással megkenve fényes lesz, amint akkor belülről sugároznak fények, s ez lesz a tava

1613 Dehonesztáló , azt mondod? Becsületsértő lenne. De a szűk, kis szókincsedben ez a szó már nincs benne.

Az emberi személyiség alakja olyan, mint a korfa, alul és felül a legkeskenyebb, középen a legszélesebb, ha egészséges a közösség és az egyén is természetesen, de ez csak hasonlat, gondolat-ábrázoló kép, de jól tudja azonosítani azt. Hogy életünk derekán érünk a legtöbbet, már gyerekeink vannak, megállapodtunk, kiemelkedőt is elérhettünk, értékelésünk bárki részéről elismerést mutat, bár elégedettségünk nincs a csúcson, hiszen minden szénásszekérre lehet még rakni egy villá

1611 Na ne viccelj! Hogy’ használhatsz ilyen szót, hogy negligál ?! Megdöbben a szegény nyelvünk és az esze meg-megáll! Magyar szóból ért a magyar, semmibe vesz mért nem jó?! Nem jut eszedbe, vagy neked büdös már a magyar szó?!

Milyen érdekes, de következetesen nincsen végiggondolva, hogy jövő irányába tett lépéseinket milyen jól megalapozzuk, tervet készítünk, számítást végzünk, elkerülni kivitelezésben csúszást, ellehetetlenülést, zsákutcát, erőnk semmibe veszését, míg ha a régmúlt felé tekintünk, indulunk, leginkább gondolatban, mert hát a régészeti vagy könyvészeti feltárások is jelenben történnek, az eredményük elméleti jellegűen tudósíthat a régen történtekről, ősi állapotról, míg az emlékez