1798 Sár száradt rá a lábadra? Ne csak mosd, de kapard is. És amikor megtisztultál, akkor az a katarzis.

A múlt tanait nem elég feltárni, olvasni az ókorinak mondott auktorokat, mi csak szerzőt jelentő szó, de ha olyan régi, hát nagy tekintélynek számít, s nekünk nincsenek belőle. Viszont vannak középkorinak mondottak, s ez már ismerős terep, nemzeti helyekhez, hősökhöz köthető eseményeket rögzítenek, tőlük vesszük legtöbb tudásunkat magunkról, múltunkról. De nem az igazságról, merül fel a gyanú már egy idő óta, ám óvatosan kezelendő, mert hamar hazaáruló bélyeget sütnek rád

A módszertani egyidejűség jelent lát a múltban, s nem tényeket keres ott, vágyakat vetít vissza teljesülni, így aztán fejlődést kizár Isten teremtette embervilág teljességből. Aki így gondolkodik, korábbi gondolkozást is hasonlónak vél kezdetektől, mint az övé, a természet csak isteni jutalmazó eszköz, avagy büntető, a mi magatartásunk szerint. Isten törvényeiben nincs megkülönböztetve a test és a lélek külön-külön szabályozása, minden gyakorlat a célszerűséget mutatja, a

Rögzített kamera vette az eseményt A vonat teljes sebességgel közeledett A férfi fölugrott a töltésre és a sínre feküdt A fékezett kerekek szikrát vetettek A vas bedarálta a testet A TV-ben (a „nyugalom megzavarása miatt”) már csak elhomályosított képeket mutattak (Noha a következő tudósításban egy szétbombázott falu házai tűntek föl premier plánban a füstölgő romok előtt állattetemekkel, vérző túlélőkkel) A gázolást még kétszer lassítva visszajátszották mert a rögzített kame

1797 Hogy jut eszedbe a konstans, hogyha magyarul beszélsz? Vagy te gondolatban már rég messzi idegenben élsz?! Az állandó oly egyszerű, olyan „kézenfekvő szó”, hogy te mégis konstanst mondasz, ijesztő és borzasztó!

Beszélj a magad nevében! – hangzik fülemben a nem hallott felszólítás, csak sejtem, hogy rám szállnak, akiknek nem nevében, legfeljebb számukra és épülésükre, nem ellenükre nyilatkozom. Hogy aztán kiről van szó, csak rólam-e, vagy még az olvasóról is, nem nehéz eldönteni, mert ha érdekes, akkor van viszony hozzá, tanulságot nyújt, akár érinti, akár kimarad belőle. Az jó ebben az önmegszólító versmodorban, hogy személyesség álcája mögé bújva kicsit, nagy kérdésekről úgy le

1796 Alakzat, vagy alakulat, s képződmény is lehet ám, a formáció magyarul, okítalak, kiskomám! -ció végződésű szó van a magyarban háromszáz! Fölösleges használata a használót öngyaláz!

Nemzetek közti versenynek nincsen bírósága, sem nyakunkba vett terheknek lejárt adóssága, tévedés versenynek hívni ilyen együttélést, hadakozó nemzetre cserélni istenfélést. Ha az ország birtokai tulajdonná válnak, lesznek, akik palotában, s kik kunyhóban hálnak, békés eszközeik cserélik fel kardra, vértre, legféltettebb életüket áldozzák fel érte. Harci szellem izgalmában ne keress értelmet, annál több földi poklot felidéző förtelmet, nem örök a győzelem, éled vesztesben

1795 Az etalon alapmérték. De másik szót vegyél elő, mert ma a legtöbb esetben csak példaképnek érthető.

Teljeskörű tudatosságot ne várj magadtól, de másoktól se persze, sem egyszerre nem fér be saját világunk a fejünkbe, sem egymás után, s nem fogunk mindenre emlékezni, mi megtörtént. Velünk és közeli s távoli környezetünkkel, sokszor megkülönböztetni sem tudjuk magunktól, elhatárolni, mi vonatkozik ránk és mi nem, sodródunk, avagy utazunk események hátán. Másoldalról viszont jó ez a sokaság, ez a sokrétűség, lubickolunk benne, felüdít a változatosság, pillangóként szállunk

Kár tagadni: fejre állt a világ Mindenki fejre állt Ha mindenki, akkor nem is olyan különös Nyüzsögnek a téren, fejre állva Így nem változik semmi Mindenki egyszerre mindent ugyanúgy Az értetlenek és a lázadók szédelegnek Majd idomulnak (élet ez is) Játékos evolúció Mindenki lábfejet növeszt és minden megy tovább Csak a teremtés nem tud fejre állni meg az oktondi gravitáció De semmi baj, a világ is több lábon áll Így is, úgy is jó, legalábbis megszokható A természetes kiválas

1794 Azt mondja, hogy jogelőzmény a precedens. – Ám csak néha. Leggyakrabban úgy használják, hogy mást sem jelent, mint példa.

Legyen a nemzet születésnapja következő ezer év minden egyes napja, s hozzá vezető út félmillió éve, azon értékek szerint, mi akkori s mai túlélésért megkövetelt. Ez pedig, tudjuk, sosem korlátozódott étel- ital s egyéb szükségletek kielégítésére, a világ megfigyelése eszünket növelte, lelkünkben megfogant természet önvallomása. Hogy én vagyok az út, igazság és élet, ki hisz bennem, méltán elnyeri az örök üdvösséget, mert ez volt az a visszamenőleges értelem, létfáklya s

1793 Az embereknek nagy része egyáltalán nem kis butus, mégsem érti meg mindenki ezt a szót, hogy katarktikus! Számomra csak az lenne a rettenetesen megható, hogyha magyar szót használnál, s azt mondanád, megtisztító! Betűszámra, szótagszámra, jelentésre azonos. Mért mondod hát idegenül, magyarázd meg, kis okos!!!

Kinyújtózna már a világ, a háborús görcsöt levetni, beszűkült a tudat is, csak ellenség és barát van megkülönböztetve, semlegesnek áruló lett a neve, pedig az a nagy többség. Akik messze élnek, távol az ágyúzajtól, és nem értik a szenvedély hevét, amivel mennek azok ott egymásnak, rombolják le házaikat, ölnek meg egymillió fiatalt mindkét oldalt. Sőt idősebbekre is rájár már a rúd, és nem futhatsz el a sorozás elől, szökevényeket visszavisznek a frontra, újoncoknak három