VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. VI. Álcázott oltáskampány. Kétfenekű lopakodó



Tisztelt Olvasó!

Számunkra – a Covid-19 dolgában tisztánlátásra és megfejtésre törekvő igazságkeresők számára – igen figyelemre méltó és tanulságos, hogy az oltáskampány során idővel hogyan és miért változtak meg a hangsúlyok, s mitől öltött az egész akció kétfenekű, lopakodó jelleget.



ELSŐ MENET


A járványcsinálók mint megmentők

A kampány kezdetén világszerte – s így Magyarországon is – arra fektették a fő hangsúlyt, hogy a kovidos hadművelet végrehajtóit jó színben, az emberiség megmentőiként tüntessék fel a lakosság szemében. Ők voltak azok, akik „éjt nappallá téve dolgoztak” a vakcinák mihamarabbi biztonságos és lelkiismeretes kikísérletezésén; legyártásán; szétterítésén; beszerzésén; szétosztásán; az oltási sorrendek igazságos kialakításán; az oltópontok megszervezésén; s végezetül az oltások beadásán. Mi másért, mint hogy mindenki mielőbb hozzájuthasson hőn áhított vakcinájához, végre-valahára megvédve általa magát is, másokat is a kovidos csapástól. Hőseinket világszerte szívünkbe zártuk, megtapsoltuk, imáinkba, sőt dalainkba foglaltuk.

Magyarországon ezt a kellemes érzetet (pozitív sugallatot) egészítette ki, némileg egyedi módon, az oltási verseny mint egyfajta új nemzeti sportunk. A főáramú politika és sajtó hónapokon át lankadatlan lendülettel tudósított arról, hogy a világ többi országához képest éppen hol tartunk a vakcinabeszerzéssel, a készletekkel, a regisztráltak és az oltottak számával, az első és második dózissal, a magyar népesség átoltottságával, s mikorra hova, milyen csúcsdöntésekhez kellene még eljutnunk. A beavatottak megint jól kalkuláltak, mert alig akadt felelős ember, aki szóvá tette volna ezt a képtelenséget: abban versengeni, hogy mielőbb és minél többen tegyük ki magunkat egy teljesen bizonytalan kockázatú, kísérleti vakcinának. A kevés kételkedők egyike, aki tiltakozott e kétes kampányfogás ellen: dr. Zacsek Gyula, volt országgyűlési képviselő. „Egy év múlva majd azzal büszkélkedhetünk, kiirtottuk a Kárpát-medence lakosságát!” – írta a Civil Összefogás Fórumának szóló levelében, arra biztatva a CÖF vezetőit, hogy lépjenek fel e veszedelmes öngyilkossági kísérlet ellen. Levele azonban válasz nélkül maradt.


Önkéntes helyi önkényeskedés és zsarolás


Az oltáskampánynak ez a kezdeti általános forgatókönyve olyan kiválóan működött, hogy legfelsőbb szinten fel sem merültek a későbbi szakaszokra már jellemző nyílt zsarolások és kendőzetlen fenyegetések. A javíthatatlan gyanakvókon és kétkedőkön kívül lényegében mindenki úgy élte meg, hogy értelmes és felelős emberként, teljesen önként, szabad akaratából vállalkozik az oltakozásra. Ez a jellemzően jóhiszemű, engedelmességre hajló embertömeg azonban nem elégedett meg a maga beoltatásával. Mivel vakon elhitte, amit a futtatott szakemberek és politikusok nyomattak, vagyis, hogy a járvány csakis a teljesebb átoltottsággal, a nyájimmunitás ily módon való kialakításával (megszerzésével) fékezhető meg, az ország összeomlásának is csak így lehet elejét venni, s a régi szabadságunkat is csak így lehet visszanyerni – ezért jószerivel minden egyes oltakozó az oltáskampány önkéntes helyi ügynökévé vált, vagy akár – híres emberként, közszereplőként, celebként – országos szószólójává. Ők voltak azok, akik a járvány kezdetekor oly divatos „kiáltványt”, a „Maradj otthon!”-t most teljesen önszántukból átfordították „Ne maradj otthon! Menj oltakozni!”-ra.

Ekkor még nem volt miért a politikai, az egészségügyi és médiahatalom különféle szereplőinek alantasabb, önkényesebb eszközökhöz és módszerekhez nyúlniuk. Néhányan a hatalom berkeiből vagy közeléből szorgalmazták ugyan az oltások kötelezővé tételét, de ez még jól is jött a magasabb rangú beavatottaknak, hogy ennek elutasításával is azt üzenhessék az oltandóknak: itt olyan magától értetődő személyes és társadalmi önvédelemről van szó, amelynek szükségességét minden józan állampolgár saját maga is nyilván belátja, s minden bizonnyal önként is hajlandó alávetni magát.

Amit a félelemkeltés terén esetleg nem végzett el a napi halálozási számok szétkürtölése és a lélegeztetőgépre kapcsolt szerencsétlenek mutogatása; amit a meggyőzés terén nem végzett el a felelős politikusok és a futtatott szakértők szónoklása a megváltó nyájimmunitásról és az ígéretes vakcinákról; vagy amit a csábítás terén nem végzett el a népszerű közszereplők (celebek) kamerák előtti oltakozása vagy oltásra való buzdítása; nos, azt elvégezték helyben, szerte az országban és a világban a rendíthetetlen oltáshitűek, meggyőződéses oltáspártiak. Teljesen önkéntesen és önkényesen, az élet legkisebb zugaira is kiterjesztve, erős lelki nyomásnak, lelketlen érzelmi zsarolásnak vetették alá a globális emberkísérletben való részvételtől vonakodó embertársaikat.

Családokban, baráti körökben, munkahelyeken, minden létező kisközösségben az lett a mindennapi fő téma, hogy te regisztráltál-e már, s mivel szeretnéd beoltatni magad. Ha pedig valaki bevallotta, hogy ő inkább semmivel sem szeretné, az megnézhette magát. Az a legkevesebb, hogy ostobának, felelőtlennek, antiszociálisnak (közösség-, sőt nemzetellenesnek!) tekintették. Ha még a kétségei okával is előhozakodott, rögtön járványtagadóvá, oltásellenessé vagy összeesküvés-hívővé lépett elő. Nem egy ismerősöm sápadt el vagy fakadt sírva, amikor szóba került a zaklatásuk, meghurcolásuk, kirekesztésük. Egyiküknek mindkét gyereke külföldön, Nyugat-Európában él, s amikor felhívják, szintén rögvest ezzel kezdik, hogy „na, beoltattad már magad?”, „mire vársz még?”; s amikor pedig egyikük végre hazalátogatott, azt a néhány napot is azzal tette tönkre, hogy „le nem szállt a témáról”, mindvégig anyja meggyőzésén fáradozott, hol hülyének, hol felelőtlennek nevezve őt.

Egy másik ismerősöm pedig arról számolt be, hogy a munkahelyi főnöke, bár nem kérte, hogy oltassa be magát, és a munkatársai sem kérik számom rajta, csak éppen ők mint valamennyien beoltottak, érezhetően külön csapatot alkotnak, távolságot tartanak tőle, és minden alkalmat megragadnak, hogy újra és újra felvessék a kérdést. „Pedig már Pfizer is van, hogy-hogy nem akarod?”, csodálkozott egy alkalommal a főnöke, holott akkoriban már elég sok hír lábra kapott a Pfizer cég viselt dolgairól csakúgy, mint kísérleti vakcinájuk károkozásairól. Az emberiség oltáshitű és oltáspárti részének azonban éppen az az egyik legfőbb sajátossága, hogy méltóságán alulinak tartja akár az alternatív hírek és vélemények utáni kutakodást, akár az efféle „gyanús” forrásokból származó tények és ellenérvek befogadását.

Hogy a kételkedők vagy tanácstalanok zaklatása és kirekesztése hova fajulhat, azt egy olyan család esete mutatja meg, ahol mind a két szülő, mind pedig a 17 éves lány vonakodott az oltás felvételétől. Csakhogy minél inkább téma lett a 16 és 18 év közötti fiatalok oltakozása, az osztálytársak annál többen és annál többet gúnyolták a lányt, hogy lehet ilyen buta és gyáva. Addig-addig, amíg otthon egyszer csak azzal állt elő, hogy ha a szülei nem írják alá az oltása felvételéhez szükséges beleegyező nyilatkozatot, akkor ő öngyilkos lesz. Mondanom sem kell talán: rögvest aláírták.

Az első menet idején a kételkedőknek nemcsak a mások, hanem saját maguk meggyőzéséhez is kevés támpontjuk volt. Inkább még csak érezték, sejtették, hogy ennek a világra szóló egyenkampánynak néhány gyanús eleme nem sok jóval kecsegtet. Ha olyan kétes alakok sündörögnek az egészségünk körül, mint amilyen Bill Gates, akiről az idők során nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy pénz- és hataloméhes, hanem az is, hogy az emberbaráti szerepen túl szívesen tetszeleg isteni szerepben is – nos, ilyenkor az igazságszerető ember óhatatlanul is elkezd árgus szemekkel figyelni: „mi lehet ebben a becsapás?”. Addig azonban, amíg nem kezdett el a szép ígéretekkel szembemenni a valóság, a kételkedők nem juthattak olyan tények, számok, tapasztalatok birtokába, amelyekkel akár csak megingathatták volna a világ oltáspárti tekintélyei által ömlesztett hamisságokat. Már akkor érezték, hogy a kovidos vakcinák teljesen biztonságos voltáról és 90-95%-os hatékonyságáról világgá kürtölt állítások merő szemfényvesztések, ügyes bűvészmutatványok a valósággal és a számokkal (miként ezt nemsokára bizonyítani is fogom), de esélyük sem volt arra, hogy ezt a sejtésüket akár a maguk, akár mások számára tételesen igazolni tudják. Dermedten figyelhették, hogy környezetükben hogyan kap el jóformán mindenkit az oltakozási láz, s milyen kíméletlenül bánnak el a vérmesebb oltáshívők a szerencsétlenebb habozókkal. Írtam korábban egy takarítónőről, akit munkaadói arra akartak kényszeríteni, hogy oltassa be magát, és viseljen az addiginál nagyobb (legalább dupla) biztonságú maszkot. Tegnap hallottam a hírt, hogy a saját lánya megtagadta tőle, hogy amiképpen eddig minden áldott évben, most nyáron is két hetet nála tölthessen – hacsak nem lenne hajlandó mégis beoltatni magát. Igaz, éppen tegnapra esett egy másik hír is: a kormányinfón elhangzottak szerint, Magyarországon beltéren sem kell többé maszkot hordani, s védettségi igazolvány nélkül is lehet majd az éttermek belső tereibe menni – ha a beoltottak száma eléri az öt és félmilliót.

Ahol zsarolás van, ott zsarolás van.

Lent is, fönt is.

Soha nem egymástól függetlenül.

MÁSODIK MENET


Húzd meg! – kétfenekű kampány és főáramú zsarolás

A kovidos hadművelet kieszelői és végrehajtói meglehetősen jól ismerik az emberi természetet, de legalábbis az emberiség általános természetét. Ezt bizonyítja, hogy számtalan nyilvánvaló ellentmondást és csúsztatást habozás nélkül ráengedtek az egész járványkezelésre és oltáspropagandára. Szemlátomást arra törekedtek, hogy egy nagy lendülettel, maximális fokozatra felpörgetett oltáskampánnyal addig feszítik a húrt, ameddig csak lehet, akkora átoltottságot elérve, amekkorát csak lehetséges. Ezen belül csak részletkérdésnek tekintendő, hogy Magyarország miniszterelnökének csakugyan személyes szívügye volt: a foci EB alkalmából Budapesten teltházas mérkőzéseket játsszanak. A beavatottak fő célja ez volt: minél többeket beoltatni, minél rövidebb idő alatt, bármi áron!


1.

Köztudottan olyan kétes vakcinák forgalomba hozatalát engedélyezték, amelyeknél a gyártók a kellő idő híján eleve nem juthattak el a szükséges teszteléshez, kipróbáláshoz. De még az állatkísérletek is korlátozottak voltak, ráadásul ezek kiszivárgott eredményei számtalan esetben egyenesen riasztónak bizonyultak. A gordiuszi csomót úgy vágták át, hogy

  • a WHO meghirdette a Covid-19 világjárvány kitörését;

  • a kormányok és parlamentek kihirdették a veszélyhelyzetet;

  • a nemzetközi és nemzeti egészségügyi intézmények pedig arra hivatkozva, hogy az új járvány okozta „életveszélyes” betegség ellen nem létezik hatékony gyógyszer, jóváhagyták a kísérleti vakcinák átmeneti alkalmazását.

Az emberiség java pedig – mint az imént utaltam rá – megmentőjeként tekintett mindazokra, akik ezekkel a valójában igen körmönfont és önkényes húzásokkal „sikeresen megfékezték” a ragályt.

2.

Az elvileg „átmeneti” engedélyezést a gyakorlatban állandóvá tették. Ehhez nem kellett más, mint a közvéleménnyel újra és újra elhitetni, hogy változatlanul fennáll a súlyos járványveszély, tehát feltétlenül indokolt újra vészhelyzetet hirdetni. Ehhez pedig

  • némileg növelni kellett a tömeges tesztelést, hogy drámaian megugorhasson a fertőzésszám;

  • folytatni kellett a jól bevált „halálkampányt” („ma ennyi az új fertőzött, ennyien vannak lélegeztetőgépen, ennyien haltak meg”);

  • hallgatni kellett a Covid-19 influenza-jellegéről és szezonális természetéről („újabb hullám várható”);

  • végül pedig sűrűn hivatkozni kellett az újabb és újabb „mutánsokra”.

Ily módon a már beígért enyhítéseket is el lehetett halasztani, s az újabb veszélyhelyzet kihirdetésének is meg lehetett ágyazni.

3.

Az oltási kedv és hajlandóság növelése érdekében sűrűn kellett hangoztatni a kísérletek befejezése híján eleve ismeretlen és kétes vakcinák biztonságos és hatékony voltát. Beavatott főáramú politikusaink és egészségügyi szakembereink szemrebbenés nélkül meg is tették, ügyelve arra, hogy kerüljék a kényes részleteket. („Az a jó vakcina, amelyik már itt van.” „Az a jó vakcina, amit már megkaptunk.”) A részletkérdéseket ugyanis okosan és előrelátóan ráhagyták a nagyközönségre, tudván tudva, hogy az emberi természethez nemcsak az tartozik hozzá, hogy nagy és fontos dolgokban könnyen és zokszó nélkül engedelmeskedik, hanem az is, hogy a valójában lényegtelen, másodlagos, ellenben számára mégiscsak átláthatónak tűnő kérdésekben viszont képes ringbe szállni, akár ölre menni.

Odáig tehát a gondolataival nem merészkedik – hogyan is üthetné az orrát a nagyok dolgába?! –, hogy mi értelme van a veszélyhelyzetnek, a maszkviselésnek, a távolságtartásnak, a lezárásnak, a kijárási tilalomnak, a tesztelésnek és az oltakozásnak. Azt ellenben már megvitatandónak tekinti, hogy melyik a legjobb maszk, és melyik a legígéretesebb oltás. S mivel nem lép ki saját, megszokott gondolatmezejéből és horizontjából, jószerivel észre sem veszi, milyen kétfenekű világjátszma, tervszerűen végrehajtott hadműveleti lépések áldozatává válik.


4.

A kétfenekű játszma (színjáték) lényege, hogy az emberiség zömével egyszerre kell elhitetni és elfogadtatni egymásnak teljesen ellentmondó tényeket és igazságokat.

  • A tömeges oltási kedv és hajlandóság megteremtéséhez elengedhetetlen volt a vakcinák biztonságos és hatékony voltának hangoztatása.

  • De ha a javallt kovidvakcinák valóban annyira biztonságosak és hatékonyak volnának (lennének), akkor egy, legfeljebb két dózis után a beoltottak mindegyike – esetleg egy elhanyagolható töredéktől eltekintve – védetté válna a Covid-19-et előidéző vírusokkal szemben, és többé nem is fertőződhetne meg, és nem is fertőzhetne még másokat. Ezzel pedig vége is lenne a járványnak, okafogyottá válna a tömegek további teszteltetése és injekciózása. Márpedig egyre szaporodó és mélyülő felismeréseink mindinkább alátámasztják az Orvosok a Tisztánlátásért Mozgalom vezetőinek azt a vélekedését, amely mottóként díszíti honlapjukat, s amely szerint valójában a kísérleti vakcinákhoz volt szükség megfelelő vírusra és járványra, nem pedig fordítva. (Mivel mottójukban még ennél is többet állítanak, eredeti teljességében is idézem: „Nem a vakcinát hozták létre egy vírus ellen, hanem a vírust hozták létre a vakcinákért … végső soron a védettségi igazolással érnének el mindent – ha abba is belemennénk.”)

  • A hadműveleti hátsó szándékok és törekvések egyenes következményeként megszaporodott mind a szakértő (kutató, orvos, virológus, infektológus stb.), mind pedig a laikus kételkedők száma. Amíg csak a „teljes” biztonság, „a bekapott vakcina a jó vakcina”, s az ígéretes 90-95%-os, vagy a még szemérmetlenebb 100%-os hatékonyság csengett a jó nép fülében vagy lebegett szeme előtt, töretlenül hatott az oltási egyenkampány, gond nélkül megugrott s folyamatosan, lendületesen emelkedett az oltakozni vágyók száma. Amikortól azonban kiderült, hogy az ígért száz százalékos oltási biztonság és hatalmas hatékonyság a gyakorlatban valójában azt jelenti, hogy a beoltottak is fertőződhetnek és fertőzhetnek, maguk is meghalhatnak és mások halálát is okozhatják, nem mindenkor és nem mindenütt mentesülnek akár a tesztelés, akár a karantén, akár a maszkviselés, akár bármilyen más szigorú rendszabály alól, s ráadásul akár néhány hónap múltán újabb kényszerű tesztelések és oltakozások várnak rájuk – nos, ettől kezdve Magyarországon is, a világban is rohamosan nőtt a kételkedők száma és lankadt az addig szinte töretlen oltási kedv.

Csak a példa kedvéért egy-egy hír házunk tájáról és a szomszédunkból. „Egy újabb polgármester állt ki a józan ész mellett” címmel számolt be „tisztánlátó” híroldalaink egyike (mediaforras.com) arról, hogy Cserkeszőlő vezetője fészbukos oldalán tiltakozott a kovidos rendelkezések, legfőképpen is a védettségi kártyákra vonatkozók ésszerűtlensége, értelmetlensége miatt. Csupán néhány mondat a polgármester teljesen logikus fejtegetéséből:


Gyűléseket is, tüntetéseket is, választásokat is lehet tartani. Nincs kijárási tilalom, nem kell maszkot viselni a közterületen, a szabadban. (Lehet, hogy a döntéshozók nem tudják, hogy a fürdők nagy része a szabad ég alatt található, és a benti fürdő részek is modern szellőztető technikákat alkalmaznak, amelyekkel nem a benti levegő kering, hanem kifújják az elhasznált levegőt?) És nem utolsó sorban ne feledjük, hogy dolgozni is lehet védelmi igazolvány nélkül. De fürdőket, gyógyfürdőket, szálláshelyeket, vendéglátóhelyeket csak védettségi igazolvánnyal lehet látogatni, használni. Ugyan miért van így?”


Az egyik legszókimondóbb román alternatív oldal pedig olyan sokat mondó címmel látta el tudósítását, hogy nincs is miért bármit is hozzátennünk: „Áll a bál a kísérleti oltás-kampány körül Romániában: 6 Gorj megyei polgármester egyszerűen megtagadta, hogy helyet biztosítsanak a mobil oltóközpontoknak, mondván ott senki nem akar oltakozni”.

Magyarországon is olyannyira megcsappant az oltakozási kedv, hogy 2021. június elején egy budapesti háziorvos már effélékről számolt be: „nagyon nehéz rávenni az embereket az oltásra”, „100-120 telefonból jön be 1-2 érintett oltakozni”, s már csak azok szeretnének vakcinát, akik utazni akarnak. A háziorvos szerint a még nem oltottak azt mondják, „félnek az oltás mellékhatásaitól, és arra apellálnak, hogy a járvány már lecsengőben van”.

Egy nappal később pedig, a Kormányinfón maga a miniszterelnök tette szóvá – meglehetősen rosszallóan –, hogy 137 ezer ember nem vette fel a koronavírus elleni vakcina második adagját. Az ilyesféle tömeges ellenállásokon már nem lehetett kétfenekű, hamiskás szavakkal, csúszkáló értelmezésekkel, hiteltelen megnyilvánulásokkal és kincstári optimizmusokkal úrrá lenni. Szlávik János infektológus főorvos, a magyar oltáskampány egyik fő arca hiába hajtogatta ezekben a napokban, hogy „a gyerekeket is indokolt lenne oltani a koronavírus ellen, hiszen ők is elkaphatják a betegséget, és a vakcinák esetükben is hatékonyak”. Abban a pillanatban hitelét veszítette, amikor az egyik műsorvezető nekiszegezte a kérdést: „Beoltaná-e a saját gyerekét?” Ő pedig zavarában, arcára fagyott mosollyal csak ennyit tudott kinyögni: „Jó kérdés...”

Ennek a nagyon is előre látható helyzetnek a kezelésére – jó előre megtervezett módon – az egész világon egy csapásra bevezették az egyenzsarolást.

Teljesen alaptalanul, tudománytalanul – nemsokára ezt az igazamat is bizonyítani kívánom – összekötötték az oltottak számát a nyitással, a szabadságmegvonás mérséklésével.

Teljesen önkényesen – ezt ugyancsak bizonyítani fogom – védettnek nyilvánították az oltottakat, a szabadságjogokat pedig ugyanilyen alaptalanul és önkényesen összekötötték a vakcinakártyával, védettségi igazolással.

Orbán Viktor az említett kormányinfón kijelentette: „Akinek lejárt a második oltásra kijelölt határidő, és nem veszi fel az oltást, annak törölni fogják a védettségi igazolványát a nyilvántartásból”. Mint kifejtette, „ez azt jelenti, hogy az érintett el fogja veszíteni az első oltás után kiadott védettségi igazolványát és az azzal járó kedvezményeket”.

Ismerősöm fia, leendő kórházi műtéte miatt, alig két héttel e miniszterelnöki megnyilvánulás után védettségi igazolásért fordult az egyik kormányablakhoz. Itt ezzel fogadták: „Már nem lesz szüksége rá. Július 1-től megszűnik az oltási kártya”.

Az iménti miniszterelnöki megnyilvánulásra tehát már semmi másért nem volt szükség, mint hogy a kedvezmények, az elemi szabadságjogaink visszavonásával való zsarolással, akit csak lehet, még gyorsan rábeszéljenek az oltakozásra.

Ugyanez a helyzet a 2021. június 24-i, Kormányinfón tett bejelentéssel: „Öt és fél millió beoltottnál megszűnik a kötelező maszkhasználat, s nem kell védettségi igazolvány szállodákba, éttermekbe, fürdőkbe, strandokra”. Természetesen semmiféle tudományos alapja vagy elfogadható logikus magyarázata nincs annak, hogy miért épp 5 és fél millió beoltottnál indokolt visszaadni elemi szabadságjogainkat, miért éppen ekkor indokolt felhagyni az amúgy is bizonyítottan értelmetlen rendelkezésekkel, önkényeskedésekkel.

Logikus magyarázathoz egyetlen egy esetben juthatunk: ha hajlandóak vagyunk észrevenni, hogy itt – az egész világra kiterjedően – egy olyan kovidos hadművelet zajlik, amelynek egyik legfőbb törekvése a minél teljesebb átoltatás. Szinte bármi áron. Akár zsarolások, ijesztgetések, fenyegetések, cenzúrázások, tüntetők megverése, tiltakozók meghurcolása árán is. Akár gyerekeink egészségének, életének kockáztatása árán is.

Még nem tettünk rá kísérletet, hogy megleljük a magyarázatát, de az napnál világosabban látszik, hogy Magyarország első számú politikusa és a kovidos járvány kezelésében minden bizonnyal legbefolyásosabb egészségügyi vezetője egymással teljesen összehangolva, teljes erőbedobással kampányolt és máig is, a végsőkig kampányol a minél teljesebb körű átoltottságért. Ez egyáltalán nem lenne meglepő, ha mindketten nagy valószínűséggel igaz és helyes álláspontot képviselnének, olyat, amely bizonyosan az egészségünket szolgálja. Ennek azonban – s ez egyre bizonyosabban látszik – éppen az ellenkezője igaz.

Miniszterelnökünk korábban még minden kovidos döntésénél lényegében két fő szempont figyelembe vételére hivatkozott: mit mondanak a szakértők, s mit akarnak az emberek. Igen komoly okának kell lenni, ha mára még ezektől a jól bevált hivatkozási alapoktól is képes volt elrugaszkodni, csak hogy valamiképpen rábírhassa a magyar állampolgárok maradékát az oltakozásra. Szokásos pénteki rádióinterjúi egyikében arról beszélt, hogy bár a szakemberek „gyakran említik a nyájimmunitást”, ő mégis attól tart, hogy „az emberek egy részében kialakul egy olyan képzet, hogy megúszhatják a vírust, és nem kell beoltatni magukat.” Csakhogy – figyelmeztetett a maga módján – szerinte ez egy olyan vírus, ami nem fog innen elmenni, itt fog keringeni és előbb-utóbb mindenkit meg fog találni. „A vírus az utolsó embert is megtalálja, aki nem védett” – fogalmazott.

Miután a nyájimmunitás létrejött – de legalábbis a szakemberek számadatai és a kormány ígéretei alapján már létre kellett jönnie –, a járvány lecsengéséhez kívánatosnak kikiáltott átoltottsági arány egyszeriben „felejtős” lett, s a nyers célkitűzés kimondva-kimondatlanul is az lett, hogy SENKI NEM ÚSZHATJA MEG, SENKI NEM MENEKÜLHET!

Figyeljük meg a „kontrás” – a magas rangú, nagy tekintélyű orvos – ráerősítő agitálását, mennyire jól idomult a miniszterelnök mondandójához: mintha csak mindketten ugyanabból a kottából játszottak volna, ugyanarra a vezénylésre. „ANNAK ÉRT VÉGET A JÁRVÁNY, AKI BE VAN OLTVA” – a Metropol című újság (2021. június 1-i számában) e nagybetűs főcím alatt idézi Merkely Bélának, a Semmelweis Egyetem rektorának a TV2-ben elhangzott állításait. „Fontos tudni, hogy a kedvező járványügyi adatok ellenére azok, akik eddig nem oltatták be magukat, továbbra is nagy veszélyben vannak.” „Azok az emberek fertőződnek meg, akik nincsenek beoltva.” „Akik nincsenek beoltva, akár meg is halhatnak.”

E tudatos és módszeres ijesztgetésben nyomát sem lelhetjük bármiféle kételkedésnek, holott akkoriban már számos szakmai fórumon és alternatív médiumban bebizonyították, hogy az iménti agitatív állítások nem felelnek meg a valóságnak.

A magyar orvostársadalmat alig néhány hét múltán hivatalosan arról értesítették, hogy „vége a harmadik hullámnak”, az egészségügy visszatér a régi kerékvágásba. Nyilván mindketten – főpolitikus és főegészségügyis – már tudatában voltak ennek. De valami oknál fogva mindkettejüknek fontos volt – netán fontos feladata –, hogy az utolsó pillanatokban is belehúzzanak az oltáskampányba. Mielőtt megkezdődne a nyár, a lazítás, az engedékenység átmeneti időszaka – egyúttal a felkészülés a járvány- és oltáskampány következő szakaszára, a harmadik menetre.

Ennek ismertetése, boncolgatása után fogom teljesíteni korábbi ígéretemet: bizonyítani, hogy az oltáskampány során tényként hangoztatott igazságok valójában megtévesztések, szemfényvesztések, álságos bűvészmutatványok, nyilvánvaló hazugságok voltak.

HARMADIK MENET


Ereszd meg! – és így tovább


Az emberi természet jó ismerői azzal is tisztában vannak, hogy még a legjobb dolgokba is bele lehet unni, még a korlátlan örömöket és élvezeteket is meg lehet elégelni, hát még az állandó nyomást, a félelem, a feszültség a fegyelmezés, a szabadságmegvonás állandósuló légkörét. Ez az egyik magyarázata annak az állandósuló csiki-csukinak, amelyet a Covid-19 beharangozása óta művelnek velünk.

Bill Gates 2020 tavaszán, a német állami tévén, az ARD esti híradójában már hosszasan beszélt arról, hogy 7 milliárd embert kel