VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)


Szeretném még bemutatni két egészen egyszerű és két erősen elvont változatát a két gyűrű típusnak. Íme az első ABS-ből, amely a sorozatnak sokadik darabja volt. Akkor csináltam, amikor úgy éreztem, hogy a bonyolultabb darabok után kellene egy egyszerű, szerény kis formát is csinálni. A mérete – mint az összes többinek – a gyűrűk 120 milliméteres külső átmérőjéből adódik.





Aztán arról is szeretnék szólni, amiről eddig elfelejtettem. Nem is írni felejtettem el róla, hanem elfelejtettem, hogy ez az idomok „gyártástechnikájának” lényeges része volt. Tegnap jutott eszembe, amikor a harmadik részt írtam. Hogy’ lehetett ezt elfelejteni, hiszen körülbelül öt évvel ezelőtt fejeztem be az utolsó idomot, amelynek elkészítésénél ezt az elfelejtett „lépést” alkalmaznom kellett?

Mindegy, fő hogy eszembe jutott. Az idomok milliméter-papíron elkövetett tervezése után, nem vágtam bele közvetlenül a PVC-rúdba, hanem először megcsináltam a modelljét habműanyagból. De mielőtt rátérnék a részletekre, el kell mondanom valamit, ami szerintem érdekes. (Az alanti képen, PVC-ből, egy rém egyszerű változata a két gyűrű típusnak.)





Amikor Angliában voltam (’73 végén, ’74 elején), már gondoltam arra, hogy a megtervezett idomok megvalósítása nem lesz egyszerű dolog. Ismervén a PVC makrancos szívósságát, tudtam, hogy nem lehet majd egyszerűen belevágni, kell valami, amiből előzetes modelleket lehet csinálni. Az első ötletem olyasmihez kapcsolódott, ami sajnos nehezen elérhető. Az angliai kisvárosban mászkálva láttam egy zöldségüzlet kirakatában óriás-krumplikat. Már az is furcsa volt, hogy egy zöldségüzletnek kirakata van, de a burgonyák mérete volt a legfurcsább. Akkorák voltak, mint a nagy főzeléktökök, mintha fölnagyított Gülbaba krumplik lettek volna. Hosszúságuk legalább 40 cm, átmérőjük (mintha már tudták volna, hogy valamikor 12 cm vastag rudakból fogok dolgozni), 12-14 cm lehetett, vagy talán kicsit több is.





Se azelőtt, se azután nem láttam azokhoz hasonló méretű krumplit. Nem tudom, hogy az egykori, angol birodalom melyik részén terem ilyen. Vagy talán valamelyik őrült, angol növénynemesítő termelt ki ilyen csudákat? Ki az, aki el tud kezdeni valamit 4-5 kilós krumplikkal? De mielőtt folytatnám, a fönti képen látható PVC-darab még hasonlít a két gyűrűs kiindulásra. Ha nem számítom a kör alakú áttörés két élét, az idomnak egyetlen éle van. Visszatérve a csoda-burgonyákra, azokból gyönyörűen és könnyen lehetett volna kifaragni az idomok (a modellek) modelljeit. De csak elméletileg. Valószínűleg sosem faragtam volna belőlük semmi olyat, amit utána el kellett volna dobnom. Nagyon ellenzem, ha élelmiszerből valami mást csinálunk, mint ételt!!




Angliából visszatérve svájci munkahelyemre, hasonló problémáim voltak a modell készítésnél. Elképzeltem, hogy milyen jó lenne megcsinálni a modellt valamilyen képlékeny anyagból, mint például agyagból, amit aztán egy varázspálca érintésével keményítenénk meg, majd reszelve, csiszolva fejeznénk be. (A fönti képen, a talapzattal együtt, négy darabból álló idom látható. A fekete: PVC, a szürke: polisztirol.) Írtam is néhány nagy, műanyagokat gyártó vállalatnak (Bayer, BASF), kérdezvén, hogy nincs-e ilyesmijük? Mint ahogy ma a fogorvos a tömést egy kis sugárzóval (valószínűleg ibolyán túli fénnyel) percek alatt keményíti meg (nem tudom, volt-e már ilyen a 70-es évek közepén), miért ne lehetne egy képlékeny anyagból készült modellt pillanatok alatt keményre változtatni, például úgy, hogy bele fújunk egy ultrahang sípba? Ezt kérdeztem a műanyag gyáraktól. Akkor még nem lehetett, ma talán már lehet (és akkor talán éppen az én sugallatomnak köszönhetően…).





Fönt: egy lépéssel túl a két gyűrűn.

Így aztán ráfanyalodtam a habműanyagra. Először drága, poli-akrilamíd habbal próbálkoztam. Aztán rábukkantam a potom olcsó hab-poliuretánra, amit óriási tömbökben gyártanak épületek hő- és hangszigetelésére. Ezt a sárgásbarna anyagot különböző sűrűségben, azaz különböző térfogatsúllyal gyártják. Én a 70-est találtam (egy köbméter 70 kg belőle) a legmegfelelőbbnek. Kemény, akár kézzel is szétmorzsolható anyag (ahol használják, ott nincs kitéve mechanikai zaklatásnak). Hihetetlen előnye, hogy egy idom, amely PVC-ből négy nap kőkemény munka lenne, az két-három óra alatt megcsinálható belőle gyerekjáték könnyedséggel. Másik előnye, hogy nem csak maga a forma lesz megszemlélhető, hanem az egyes lépéseket is úgy végezheti el rajta az ember, ahogy azt a PVC-darabon akarja csinálni, s ez nem más, mint „főpróba”. Hátránya, hogy rettenetesen poros ügy a vele való bajlódás. A munkaidőben több a porszívózás, mint a faragás…





A fönti képen, a világ legrövidebb lánca látható. A világos színű egy darab ABS-ből van, a fekete két PVC félgyűrű. Külső átmérőik pontosan 120 mm, amiből következik, hogy a tóruszok metszeti átmérője 40 mm. Ez is gyönyörű lenne két különböző gránitból, bár a félgyűrűk illeszkedését valószínűleg nem lehetne megcsinálni olyan láthatatlanul, mint ahogy az nekem sikerült a PVC-daraboknál.

Ezzel be is fejeztem volna az idomok történetét, ha nem szeretném bemutatni, olyanoknak, akiknek kedvük lenne ilyesmit csinálni, hogy milyen egyszerű például egy kockából gömböt reszelni, és főleg hogy ez milyen kevés számolással jár. Tehát a kedves Olvasótól, akit ez nem érdekel, nem veszem rossz néven, ha itt fölmenti magát a további olvasástól.


Ínyenceknek


A varázsszó a geometria. Ez még messze nem ábrázoló geometria, csupán olyan matematika, amelyben – geometriai elgondolások folytán – nagyon keveset kell számolni. A föladat: reszeljünk gömböt egy 120 mm élhosszúságú kockából. Az első lépés, levágni a kocka nyolc sarkát, természetesen úgy, hogy a metszések síkja, egyrészt merőleges legyen a kocka térátlójára, másrészt az így keletkező, egyenlő oldalú háromszögek közepe a születendő gömb pontjai legyenek. Egyszerűbben kifejezve: a nyolc keletkezett háromszög a gömb érintő-síkjaivá váljanak. Ezek a kis, levágott sarkok háromszög alapú gúlák lesznek, de kérdés, hogy mekkora lesz a magasságuk? A magasságot megkapjuk, ha a kocka térátlójából kivonjuk a gömb átmérőjét (ami természetesen ugyancsak 120 mm lesz, ha a kockában elférő, legnagyobb gömbre vadászunk), és azt elosztjuk kettővel. De eddig még eszünkbe sem jutott számolni. Mekkora a kocka térátlója? Egy olyan derékszögű háromszög átfogója, amelynek egyik befogója a kocka élhossza, a másik a kocka oldallap-átlója. Mekkora az oldallap átló? Természetesen – Pitagórasz bácsi szerint – a kocka élhossza szorozva 2 négyzetgyök