top of page

Gyimóthy Gábor: Ide a nyelvrégítőkkel! (vers)

















Ide a nyelvrégítőkkel!


Ősi nyelvet örököltünk,

mely nem csak szép, hanem jó.

Ezt ma megerőszakolni,

bizony mondom, nem való !


Tizenkilencedik század

közepétől legalább,

virulni kezdett a nyelvünk,

mint egy liliom nyaláb.


Czuczor Gergely, Fogarasi

azt már régen belátta,

egységes a szókincsünk és

nem franciasaláta.


Hivatalos lett a magyar,

tagadhatatlan e tény,

addig közel ezer évig

árnyékban bujkált szegény.


Ámde nem volt versenyképes,

sok szó hiányzott nagyon.

Ott tolongott a rengeteg

nevezetlen fogalom.


Jöttek hát a nyelvújítók.

( – Ezt tetted volna te is –

és ha őket ma becsmérled,

még a szemszög is hamis !)


A huszadik században már

szépen beszélt a magyar.

Ám a század vége előtt

túl éles volt a kanyar !


Ezt nem vette be a nyelvünk,

s azóta csak elvadul...

Aki tud még emlékezni,

fájón ma ezen búsul.


Oda kéne visszatérni,

azok voltak szép idők...

Nyelvújítókra nincs szükség,

ami kell: nyelvrégítők !


Minden, minden megváltozik,

csak a változás örök.

Mondják nálam dörzsöltebb, de

főleg trehányabb körök.


Mi változtatjuk a nyelvet,

magától nem változik,

és aki nem figyel oda,

megváltozottra szokik !


Koncert helyett hangverseny volt,

fotó helyett fénykép.

idegenszók áradata

idegem nem tépték !


Lárva helyett álcát mondtunk,

alga helyett moszatot.

Nem vettünk át más nyelvekből

fölösleges kacatot.


Szélsőséges, rendkívüli

volt, ami ma extrém,

a tanfolyam ma csak kurzus.

Mi ez, ha nem agyrém !


Földrész volt a kontinens és

ki tudja azt vajon még,

hogy a híres kompromisszum

egyszerűen egyezség ?


Autentikus, hiteles volt,

a horizont: láthatár.

És ki vette át a sztrókot ?!

Üldözte tán száz tatár ?


A gyógymód ma terápia !

A viszály ma konfliktus.

Vetélytárs volt a rivális,

sértés volt – s nem inzultus...


Orvos ma nem megállapít,

hanem diagnosztizál.

A kétkedő szkeptikus ma,

tétovázó: hezitál...


Már a nemzedék sem ízlik,

csak a generáció !

És a minősítő verseny

ma kvalifikáció...


A döntős ma finalista,

s a döntő a finálé...

Számlát ezért olaszoknak

a miniszter kínál-é ?


Ifjúsági, junior lett,

új játékos debütál,

és a bőrápoló szerben

a formula hidratál...


Fizikailag jön rendbe

a sportoló mára már.

Hogy testileg jobb szó lenne,

eltitkoljuk ugyebár...


Fizikailag ? Kis csacsi !

– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –

Fizikálisnak” – mondják ma,

ezt hallod, merre csak mész...!


Ibolyántúli sugárzás ?

Ma úgy mondják: úvé...

Országot ma nyelvőrzőkért

senki sem tesz tűvé !


Tömegvonzás ma már nincs, csak

gravitáció !

S a tüntetést fölfalta a

demonstráció...


Sztráda lett az autópálya,

s ilyet ki hihet ?

Tünetet mondtunk vidáman,

szimptóma helyett !


Opció helyett, ha igaz

nem is olyan rég,

bátran mertük azt mondani,

hogy lehetőség...


Zűrzavaros ? Paraszti szó !

Jöjjön a kaotikus !

És az ősi túl rövid. S így

„menőbb”, hogy archaikus...


Régen, aki rögtönzött, ma

csak improvizál,

s aki régen elmélkedett:

teoretizál !


Hagyományos ? Micsoda szó !

Említeni kár is,

hisz jóval elkelőbb a

tradicionális !


Magánosítás ? Mily rémes !

Kiszáradna Sió ?

Ha nem mondod azonnal, hogy

privatizáció ?


Régi bombára találtak.

A lélegzetem is eláll:

a rendőrség nem kiürít,

embereket evakuál !!


Ugyanakkor a környéket

elővigyázatosan

lezárták, de – Uram fia !

mindjárt hermetikusan !


Levegő most se ki, se be,

s most már az is halottá vált,

kit a rendőrség előtte

hullává nem evakuált...


Régen, egykor volt az anno,

vagy más szóval hajdanán.

Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda

kapjon ezen hajba tán...


Visszapillantás – de szép szó !

Ám a kor szelleme megró,

ha a múltakon merengek

és nem úgy mondom, hogy retro...


És a szervátültetés ma

csupán transzplantáció

(mely muskátli esetében

ugyanaz a büszke szó...)


Új divatszók sereglenek:

regnál, ráta, dominál...

S aki régen beszélgetett,

ma már csak kommunikál !


S a virágpor – kérdem én, hogy

mit vétett a magyarnak –,

mit a bárgyú pollen szóval

kiirtani akarnak ?


A szerves ma organikus,

ünnepély ma fesztivál...

Összpontosít ? Régen kihalt.

Ma mindenki koncentrál !


Ám a rosszra még rosszabb jön,

s a koncentrál messze száll:

újmagyarban a „legkúlabb”

szorgalmasan fókuszál !!!


Emblematikust mondanak;

a jelképes mért nem jó ?

Sírjában forog szerintem,

mindegyik nyelvújító...


Ki inspirál, ihlet, sugall,

avagy akár ösztönöz.

Ki az aki magyar szókat

elűz és bebörtönöz ?!


Identitás ? Azonosság !

Mért jobb itt az idegen ?

Petíció ? Folyamodvány !

Kit hagy mindez hidegen?


Kemikáliának mondják,

ami régen vegyszer volt !

Poloska pusztul e szótól

és a csótány szörnyetholt...


Akartok még botránkozni ?

A helyzet nem elég „tré” ?

Mit keres a magyar nyelvben

egy ilyen szó, mint a spré ???


És aztán még sorolhatnám –

tudjuk – sajnos ezerig.

Időtlen időkig nyúlna

míg e tengert kimerik.


Ámde nem is meri senki

és a régi, szép idők

emlékek maradnak, hogyha

Nem jönnek nyelvrégítők...


Gyimóthy Gábor

2018 VIII. 1.



Utószó e vershez

Van, aki az idegen szót

használja, mert az a „menő”.

Legalábbis ezt hiszi ő,

míg a feje lágya benő...


Másik meg, nem gondolkozik,

hisz az idegen szót hallja,

utánoz csak, mint a majom,

a vegyes nyelv nem zavarja...


A harmadik – őt sajnálom –

zagyva nyelvet dehogy akar !

Csak szegény, mert mást ma nem hall,

nem tudja már, mi a magyar...


Tudatosan idegen szót

használni – és e súly mázsás –

nem csak buta dolog, hanem

nyomorult önmegalázás !


Gyimóthy Gábor

2018. VIII. 1.

 

Kapcsolódó írásaink:


159 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page