VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyimóthy Gábor: Ide a nyelvrégítőkkel! (vers)















Ide a nyelvrégítőkkel!


Ősi nyelvet örököltünk,

mely nem csak szép, hanem jó.

Ezt ma megerőszakolni,

bizony mondom, nem való !


Tizenkilencedik század

közepétől legalább,

virulni kezdett a nyelvünk,

mint egy liliom nyaláb.


Czuczor Gergely, Fogarasi

azt már régen belátta,

egységes a szókincsünk és

nem franciasaláta.


Hivatalos lett a magyar,

tagadhatatlan e tény,

addig közel ezer évig

árnyékban bujkált szegény.


Ámde nem volt versenyképes,

sok szó hiányzott nagyon.

Ott tolongott a rengeteg

nevezetlen fogalom.


Jöttek hát a nyelvújítók.

( – Ezt tetted volna te is –

és ha őket ma becsmérled,

még a szemszög is hamis !)


A huszadik században már

szépen beszélt a magyar.

Ám a század vége előtt

túl éles volt a kanyar !


Ezt nem vette be a nyelvünk,

s azóta csak elvadul...

Aki tud még emlékezni,

fájón ma ezen búsul.


Oda kéne visszatérni,

azok voltak szép idők...

Nyelvújítókra nincs szükség,

ami kell: nyelvrégítők !


Minden, minden megváltozik,

csak a változás örök.

Mondják nálam dörzsöltebb, de

főleg trehányabb körök.


Mi változtatjuk a nyelvet,

magától nem változik,

és aki nem figyel oda,

megváltozottra szokik !


Koncert helyett hangverseny volt,

fotó helyett fénykép.

idegenszók áradata

idegem nem tépték !


Lárva helyett álcát mondtunk,

alga helyett moszatot.

Nem vettünk át más nyelvekből

fölösleges kacatot.


Szélsőséges, rendkívüli

volt, ami ma extrém,

a tanfolyam ma csak kurzus.

Mi ez, ha nem agyrém !


Földrész volt a kontinens és

ki tudja azt vajon még,

hogy a híres kompromisszum

egyszerűen egyezség ?