2023. okt. 25.

CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 16.)

A tomszki leány

„…Tomszkban sincs magyar iskola, de azért Varga Gizella családja egy évszázadon át nem felejtette el a maga magyar szavát és magyar hitét…”

A Budapesten megjelenő Nyolc Órai Újság 1933. november 26. száma hozta Erdélyből a hírt, hogy egy téves bírósági idézés nyomán derült fény Varga Gizella kalandos életére. Aki Tomszk, szibériai városban született egy 1848-49-es honvéd unokájaként. Az nem derült ki vallomásából, hogy mi vagy ki révén kerülhetett „haza”, az sem, hogy honnan származott a nagypapa; csak az, hogy „tiszta és jó magyarsággal” beszélt a „román királyi bíróságon”. Hogy Tomszkban miképpen maradhatott meg a magyar nyelv több generáción keresztül, arra nincs biztos magyarázat, de feltételezhetjük, hogy ott egy jelentősebb magyar közösség élt a tizenkilencedik század második felében. Ezt erősítik a szabadságharcos hadifoglyokra vonatkozó visszaemlékezések is: Tomszk egy jelentős állomása volt a vonulásnak, ahol több (száz?) honvéd is „lemaradhatott”.

Olvassuk a Nyolc Órai Újság cikkét:

Aradon ez idő szerint, sajnos román királyi bíróság tárgyal. Román bíró teszi fel a szokott nacionálé kérdését Varga Gizellának, aki valamely kihágási ügyben — azonfelül tévesen kézbesített idézés folytán — kerül a törvény elé. — Hol született? — kérdezi a bíró. — Tomszkban, Szibériában — feleli a vádlott. Aztán szépen elbeszéli, hogy nemrégiben jött haza szibériai szülővárosából, ahová még a nagyapja került ki a 48-as forradalom után, és azóta élt kint egész családja. Mindezt pedig magyarul mondja el. Tiszta és jó magyarsággal, amit nem itthon tanult meg, tehát nem azóta, hogy hazaérkezett, hanem kint nevelték rá — a jó ég tudja hány ezerversztnyire Aradtól — Szibériában, Tomszk városában, ahol azonban 1848 óta ebben a családban és ebben a házban magyarul beszéltek. A román bíró ezt a felvett nacionálé lapot valószínűleg belekötözi a szabályos aktacsomagba és irattárba helyezi. Kár érte. Nem olyan dokumentum, amely arra való, hogy az iktatóhivatal iratszekrényeiben porladjon. Valami okos és nagyon bizonyító lecke van benne, amelyet megtanulhatnának Aradon és mindenütt, ahol az „utódállamok“ politikája bezárja a magyar iskolákat és eltiltja a magyar szót. Tomszkban sincs magyar iskola, de azért Varga Gizella családja egy évszázadon át nem felejtette el a maga magyar szavát és magyar hitét, Varga Gizella születése óta ott hányódott a végtelen szláv tengerben és megmaradt magyarnak. Fönt, Bukovinában évszázadok óta élnek a csángók. Idegen világban, idegen népek között, de mind a három falujuk ma is épen őrzi a magyar szót, sőt magyar öntudatot is. Tehát nem véletlen és nem kivétel a tomszki leány esete. De hogy a véletlen és a tévesen kézbesített idézés így a nyilvánosság elé vetette, érdemes feljegyezni, sőt Varga Gizella nacionálé lapját érdemes volna kiszegezni a bezárt magyar iskolák kapujára és mindenüvé, ahol a magyar szót és a magyar lelket akarják megfojtani.