top of page

CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 16.)




A tomszki leány


„…Tomszkban sincs magyar iskola, de azért Varga Gi­zella családja egy évszázadon át nem felejtette el a maga magyar szavát és magyar hitét…”




A Budapesten megjelenő Nyolc Órai Újság 1933. november 26. száma hozta Erdélyből a hírt, hogy egy téves bírósági idézés nyomán derült fény Varga Gizella kalandos életére. Aki Tomszk, szibériai városban született egy 1848-49-es honvéd unokájaként. Az nem derült ki vallomásából, hogy mi vagy ki révén kerülhetett „haza”, az sem, hogy honnan származott a nagypapa; csak az, hogy „tiszta és jó magyarsággal” beszélt a „román királyi bíróságon”. Hogy Tomszkban miképpen maradhatott meg a magyar nyelv több generáción keresztül, arra nincs biztos magyarázat, de feltételezhetjük, hogy ott egy jelentősebb magyar közösség élt a tizenkilencedik század második felében. Ezt erősítik a szabadságharcos hadifoglyokra vonatkozó visszaemlékezések is: Tomszk egy jelentős állomása volt a vonulásnak, ahol több (száz?) honvéd is „lemaradhatott”.


Olvassuk a Nyolc Órai Újság cikkét:


Aradon ez idő szerint, sajnos ro­mán királyi bíróság tárgyal. Ro­mán bíró teszi fel a szokott nacionálé kérdését Varga Gizellának, aki valamely kihágási ügyben — azonfelül tévesen kézbesített idé­zés folytán — kerül a törvény elé. — Hol született? — kérdezi a bíró. — Tomszkban, Szibériában — feleli a vádlott. Aztán szépen elbeszéli, hogy nemrégiben jött haza szibériai szülővárosából, ahová még a nagyapja került ki a 48-as forra­dalom után, és azóta élt kint egész családja. Mindezt pedig magya­rul mondja el. Tiszta és jó ma­gyarsággal, amit nem itthon ta­nult meg, tehát nem azóta, hogy hazaérkezett, hanem kint nevel­ték rá — a jó ég tudja hány ezerversztnyire Aradtól — Szibériá­ban, Tomszk városában, ahol azonban 1848 óta ebben a család­ban és ebben a házban magyarul beszéltek. A román bíró ezt a felvett nacionálé lapot valószínűleg belekö­tözi a szabályos aktacsomagba és irattárba helyezi. Kár érte. Nem olyan dokumentum, amely arra való, hogy az iktatóhivatal iratszekrényeiben porladjon. Valami okos és nagyon bizonyító lecke van benne, amelyet megtanulhatná­nak Aradon és mindenütt, ahol az „utódállamok“ politikája bezárja a magyar iskolákat és eltiltja a magyar szót. Tomszkban sincs magyar iskola, de azért Varga Gi­zella családja egy évszázadon át nem felejtette el a maga magyar szavát és magyar hitét, Varga Gizella születése óta ott hányó­dott a végtelen szláv tengerben és megmaradt magyarnak. Fönt, Bukovinában évszázadok óta élnek a csángók. Idegen világ­ban, idegen népek között, de mind a három falujuk ma is épen őrzi a magyar szót, sőt magyar ön­tudatot is. Tehát nem véletlen és nem kivétel a tomszki leány esete. De hogy a véletlen és a tévesen kézbesített idézés így a nyilvá­nosság elé vetette, érdemes felje­gyezni, sőt Varga Gizella nacionálé lapját érdemes volna kisze­gezni a bezárt magyar iskolák kapujára és mindenüvé, ahol a magyar szót és a magyar lelket akarják megfojtani.


(folytatjuk)

 

(A szerző arcképének forrása: „ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva…”)

 

Kapcsolódó cikkeink:

118 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page