Gyimóthy Gábor: Szó egy szóhasználóhoz (vers)

Egy magyar szövegben talált idegen szó fölötti mérhetetlen fölháborodásom eredményeként...

Szó egy szóhasználóhoz

Na ne hülyéskedj, öregem, azt írod, hogy spa ?! És aztán el se árulod, hogy az micsoda ?! Azt hiszed, az bőven elég, ha te tudod, mi. Mért kellene a népet rá megtanítani ? Hisz a bamba nép kicsit még magyarul beszél, majdcsak elfújja szavait az idegen szél... Mire jó még a magyar szó, ha más rövidebb ? Amúgy is tépi a nyelvet harmincadja eb ! Helyettesítsük hát gyorsan, mert csak az a jó, hogyha kiszorul belőle minden magyar szó ! Serénykedésed folyamán egyet ne felejts: a helyettesítő nyelvre egy pillantást ejts. Hisz annak a szegény nyelvnek nincs annyi esze, hogy hangjait és betűit tisztába tegye ! Ami abban uralkodik, merő zűrzavar: melyik szóban, melyik betű, mely hangot takar ?! (Képzeld, hogy a számok között lenne ez szokás: számsoronként lenne a jel számértéke más...! A kettő, csak néha kettő, de itt-ott tán négy...? Nem éppen öt-e a három ? Biztos sosem légy...) Nézd szókincsét ama nyelvnek – ha ez nem elég – Hiszen legalább nyolc nyelvből zagyva keverék. S ha e téren téged senki már vissza nem tart, nyomulsz tovább s szorgalmasan törlöd a magyart ?! Szerinted van angol szónak nyelvünkben helye ? Szégyenletesen trehány vagy ?! Vagy csupán hülye...? Logikus nyelvet zilálsz szét logikátlanul. Oly nyelvvel, amely logikát már sosem tanul !

Gyimóthy Gábor, Zollikerberg, 2021 VI. 7.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Szó egy szóhasználóhoz (vers)

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK