Gyimóthy Gábor: Szó egy szóhasználóhoz (vers)
Egy magyar szövegben talált idegen szó fölötti mérhetetlen fölháborodásom eredményeként...
Szó egy szóhasználóhoz Na ne hülyéskedj, öregem,
azt írod, hogy spa ?!
És aztán el se árulod,
hogy az micsoda ?!
Azt hiszed, az bőven elég,
ha te tudod, mi.
Mért kellene a népet rá
megtanítani ?
Hisz a bamba nép kicsit még
magyarul beszél,
majdcsak elfújja szavait
az idegen szél...
Mire jó még a magyar szó,
ha más rövidebb ?
Amúgy is tépi a nyelvet
harmincadja eb !
Helyettesítsük hát gyorsan,
mert csak az a jó,
hogyha kiszorul belőle
minden magyar szó !
Serénykedésed folyamán
egyet ne felejts:
a helyettesítő nyelvre
egy pillantást ejts.
Hisz annak a szegény nyelvnek
nincs annyi esze,
hogy hangjait és betűit
tisztába tegye !
Ami abban uralkodik,
merő zűrzavar:
melyik szóban, melyik betű,
mely hangot takar ?!
(Képzeld, hogy a számok között
lenne ez szokás:
számsoronként lenne a jel
számértéke más...!
A kettő, csak néha kettő,
de itt-ott tán négy...?
Nem éppen öt-e a három ?
Biztos sosem légy...)
Nézd szókincsét ama nyelvnek
– ha ez nem elég –
Hiszen legalább nyolc nyelvből
zagyva keverék.
S ha e téren téged senki
már vissza nem tart,
nyomulsz tovább s szorgalmasan
törlöd a magyart ?!
Szerinted van angol szónak
nyelvünkben helye ?
Szégyenletesen trehány vagy ?!
Vagy csupán hülye...?
Logikus nyelvet zilálsz szét
logikátlanul.
Oly nyelvvel, amely logikát
már sosem tanul !
Gyimóthy Gábor, Zollikerberg, 2021 VI. 7.
Kapcsolódó írásaink:
