

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1822)
Hányszor érezzük, mondjuk, ennél többet nem tudok, nem bírok, aztán mégis túlteljesítünk tervet, addigi rekordot, megoldunk feladatot úgy, hogy legvégső erőt, képességet előhívunk. Szélsőséges helyzet, körülmény hívja elő e végsőket, s ha túléltük, utólag nézzük vissza gondolatban, aztán az emlékképet időnként felidézzük, és ilyenről mesélni is szoktak. Ki háborúból visszajött, érzékelteti a háromnapos bombázást a lövészárokra, az előkészítő tüzet, a robbanások őrületét,
dombi52
jan. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1821)
Dehogy öregít a kíváncsiság, ha igazi, ha tényleg olyanra irányul, ami érdekes, nem mások titkaira, nem is felkeltett vágyat akar kielégíteni előnyszerzés céllal. Arra szeretnénk magyarázatot, amit még nem tudunk, bővebb feltárulkozást, mit kissé tudunk, sejtésünk után menni, a felfedezett nyomon a teljes képig nagy feladat, de eredményes és élvezetes is lehet, emberpróbáló jó kihívás, csak lelki-szellemi kockázattal jár, nem testivel, egészségvesztéssel, mint sok mai sze
dombi52
jan. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1820)
Voltam már s leszek még, megmondták, mióta, de hogy meddig, senki nem tudja, de viszonylag pontosan sejtem mégis, és valahogy ahhoz tartom magam, érzelmileg viszonylag nyugodt hozzáállással. De lelkileg felkészülten bármely pillanatban bekövetkező végre, mi arra próbatétel, ne legyen lelkiismeretfurdalásom élni, s örökös jutalomként jön el minden új napom. Nemcsak én vagyok ezzel így, de azért sokan nem ilyen tudatosak, inkább megtörténik velük az élet, a „nagy kérdésekrő
dombi52
jan. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1819)
Nagy szakadék van a világesemények és a helyiek között, mint adják elő, s megjelenik az elérhetetlen magasságú hír- és tényközlő eszközökben előbbi, vidékiként utóbbi. Provinciálisnak is nevezik, mintegy csúfnak láttatva szinte, ami körülötted esemény- számba megy, de a világszínvonalon történteket felnagyítják, jelentőségteljesként tálalják. Lehetséges persze, hogy éppen fontos ügy kerül terítékre, van hatása a közeljövőre, de ezt is inkább valamely érdekcsoport fogja er
dombi52
jan. 16.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1818)
Ha nincs rá magyar szó, nem lehet véletlen, ezért ne is használd az idegent, inkább írd körül a fogalmat, illetve jelenséget, világunk egészének – vagy nagy része – befolyásolását. Valahonnét, valakik részéről, – a lényeg, hogy az önrendelkezést lábbal tipró – felülíró enyhébb esetben – akarat-érvényesítésről van szó, kis és nagy országok viszonylatát nézve. Ami sok kérdést felvet, mert a legjobb módszert még nem ismerjük ezen szereplők és szerepkörök esetében, mint a me
dombi52
jan. 15.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1817)
Hogy életcélból lehet-e nagyobb hajtóerőnk, vagy mindennapok feladatait hajtsuk végre és akkor is rendben lesz az önértékelésünk, nem tudom, mondhatnám nagyképűen, mert előbbi utat választottam, de nem mondom a valóság miatt, melyben szükséges lépések vannak a fennmaradáshoz, jólétben és jókedvben, rövid- és hosszútávú hatékonyság eléréséhez. Másként mondva, a most elvégzendő feladatok alapozzák meg, hogy a jövőben is várjanak ránk – talán magasabb szinten – emberi teendő
dombi52
jan. 14.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1816)
Képzeld el – úgysem tudod –, hatalmas nagy földgolyón ül a házad, országod, mely beterítve fűvel, fával, hegy-dombbal és síkkal, folyókat is folyat magán, sőt tengerrel, óceánnal borítva be. Mint az asztalterítő, de nem lapos felület, terepasztal mindez, bár látványa ilyet mutat, és még csak nem is szilárdan áll a talpad alatt, hanem a világűrben száguld eszeveszetten. Ami nekünk természetes bizonyos határig, azon túl képtelenség, hogy gömbbé hajlik a föld, és nem egyhel
dombi52
jan. 13.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1815)
Hála és köszönet kijárna minden embernek, aki világra jött kedvünkre cselekedni, mert ellenkezőre is fordulhatott volna, s ha nem, hát tette nem kap elég figyelmet s értékelést. Valamikor elmarad a gyermek- és ifjúkor szokásos rendszerinti jutalma, simogatás előbb testi és lelki téren egyaránt, majd a sikerek, magasabbra lépések ünneplése. Amikor kilépünk önállóság színpadára, mintha hibát, mulasztást követtünk volna el, úgy viszonyul hozzánk a közeg és a többi ember, ver
dombi52
jan. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1814)
Mintha a homokóra visszafele peregne – ami lehetetlen, hacsak meg nem fordítjuk azt –, majdnem üres a múltunk hegyére állított kúp terében, oda gyömöszölünk megismerteket. Szuszakolunk, ahogy mondani szokás, mert sokkal nagyobb, durva darabok kerülnek kezünkbe, mint valódi idő esemény-homokszemei, melyek már aláhullottak és képezik jelenünket. Attól alaktalanságok, hogy nem igazságok, s eltorzított valóságnak nincs jó szerkezete, a szépségtől is messze került ennyi szenny
dombi52
jan. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1813)
Nagy nemzetek hogy keletkeztek, van rá egyszavas válasz: hódítással, mert a modern kor előtt még nemzetállam előtti szerveződést látunk, kis területen uraltak királyt a népek. Vagy fejedelmet, főherceget, aki nagy király vagy császár védereje, szárnya alá tartozott, őt maga fölé elismerve alkottak laza szövetséget, nem mai értelemben országot. A főhatalom a kizárólagosságára vigyázott, rajta kívül más nem gyűjtött sereget, az adókkal, vámokkal rendelkezve kormányzott, s t
dombi52
jan. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1812)
Szűrő és szita, rosta és cséplőgép, mindegyik ki- és szétválasztja a jót a rossztól, szöszmöszt a tejből, törmeléket a lisztből, ocsút a magtól, és búzát, árpát, rozsot a gabona-kalásztól. Jó és rossz kiszűrése aztán átvitt értelem mezején maradt igazán időszerű máig, a minden embert érintő eljárás szintjén, mezei és konyhai munka gépesítve lett. Vagy előregyártott termékkel találkozunk, ami élelmiszerként tartalmaz ugyan káros anyagokat, de azt szándékosan tették bele, t
dombi52
jan. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1811)
Ha olyan történik veled, amilyen még sosem, a meglepetés erejével hathat, amikor nem lehet rá felkészülni, de ha igen, szintén lehet nem várt hatása, hiszen ismeretlenség. Viszont ha tervezheted a bekövetkeztét, az nem csökkenti majd az igazi kihívást vele kapcsolatban, hogy sötétbe lépsz, érzésvilágod gazdagszik, de még ott is lehetnek kockázatok. Nem tudhatod, miként válaszol majd egész valód, ha azt értintő esemény történik veled, így hát felértékelődik mások tapasztal
dombi52
jan. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1810)
Mind, aki világkeletkezésről gondolkodik, nem jut el a valódi kérdéshez, mi a semmi, arra vár választ, mi volt a világ előtt, s máris a keletkezés előttre lépett, ott tapogat. És túlnyomórészt ezzel találkozunk, hogy erről az eseményről beszélnek, úgy, hogy megpróbálják kitalálni, milyen állapotból indult felénk, mai mivoltunknak jó alapjául szolgálni. Fogalomzavarról van tehát szó, bármennyire is tanult tudós fők kutatják, színvonalasan foglalkozva vele, ami közember szá
dombi52
jan. 7.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1809)
A művészfilmekből nem lehet tizenkettő egy tucatot csinálni, mert különös világukat még ugyanaz a rendező sem tudná, akarná megismételni, önálló életüket élik. Nekünk, nézőknek, akik ráadásul szintén az egyedi értelmezés különvalóságát és sajátos érzéseit vegyítve fogadjuk be, példákkal szolgál és feledhetetlen élményt ad. Mint a színházi dráma, de ez kivihet olyan tájakra, városokba, ahol sosem jártál még, olyan művészi eszközökkel élhet, letaglóz, a látvány gondolatiság
dombi52
jan. 6.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1808)
Ha átpasszírozod nézeteidet népedről, hazádról a józan megítélés tűfokán, vagy ami ugyanaz kell legyen, a tudomány naprakész legfejlettebb válaszain, meglepődsz. Ám ez nem történik egyik napról a másikra, olyan nagy az adathalmaz, ha kutatásba fogsz, hogy csak sokára jutsz eredményre, visszariadsz esetleg előbb, minthogy az igazságot látnád. Sőt, ilyet el sem kezdesz, ha elfogadod a mát a múlt szükségszerű fejleményeként, hogy csak a részleteket kell feltárni, mert törvén
dombi52
jan. 5.






















