

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2107)
Magyar hivatásról csak az tud, aki vállalja, aki átéli és megszenvedi, mert tartalma nehéz feladat ellenséges erők közt, csupasz bőrűen legyőzni vadállatot, szőröst. A színtiszta igazságig eljutni sem könnyű, mert hazugsággal takart, hogy világunk mily szörnyű, de képviselni azt egyenesen kockázatos, léted veszélyezteted, ha nem vagy alázatos. S hogy érte ki ellen, mi ellen kell így harcolnod, miközben igen kínálgatja magát, légy boldog úgy, hogy nem törődsz felszín alatt
dombi52
okt. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2106)
Hogy lehetsz igazán okos e megokosodott korszakban, ahol az eszközök kifinomultak, szinte nélküled működnek, s közvetítik feléd az emberi tudás évezredes vívmányait? „Csak azt nem tudom, ki vagyok” – mondta a jó Villon, akit utólag tartunk jónak, költőnek, de a saját kora elítélte bűnözőként, miben látunk ugyan ellentmondást, de feloldásában éppen idézett mondata segíthet, ha értjük: magunkra alkalmazzuk korszakunk színvonalas eszközeit, áldásait, ha tetszik, de attól mé
dombi52
okt. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2105)
Értelmünkkel azonosítjuk magunk körül a dolgokat, a világot, de legfontosabb, hogy önmagunkat is korábbi állapotunkkal, és ebben a folytonosság igencsak megnyugtató. De érzelmi vihart kavar abban, kinek ez nem sikerül maradéktalanul, nem ismeri el korábbi magát folytatandóként valamilyen jellege, esete miatt, ami elvetendő. Persze csak utólag, különben nem tette volna, és jogosan, ha külső befolyás intézte úgy számára, hogy személyisége hiányt mutatott, áldozatául esett r
dombi52
okt. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2104)
Vallási egyetemesség egyetemes vallást hoz-e létre, vagy fordítva, mindenhol szabadon gyakorolhatják és azt a vallásukat, mi ott, azon a helyen évezredek óta születik? Nem kérdés, ezt mennyire fontos tisztába tenni, hiszen a legnagyobb vallások törekvése ez az egyetemesség, de nem mindenoldalúság, mindenre kiterjedő tanítás értelmében. Nem az az elsődleges, hanem hogy mindenkire kiterjedjen, tehát ne mindenre vonatkozzon, hanem minden egyes ember hívőjévé váljon, és egyút
dombi52
okt. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2103)
Ahogy a súlytalanság állapotát sem kellett elképzelnie senkinek, mert mindenki átélte pólyás és karon ülő korában, gondtalanság sem rébusz, miden szülő igyekezett átadni. Azon voltak, hogy átéljük az élet csodáját, s ma is bizonyára, mert aki alkalmatlan rá, megteheti, hogy nem vállal gyereket, magát is megfosztva ezzel igen nagy élménytől, nem vitás. Belefeledkezés az élet örömeibe indítja a szerelmes, a házas, a családi életet, édes közös életkezdés mehet át bővülő kör
dombi52
okt. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2102)
Hogy ugyanoly szívós-e az erkölcs, mint az élet, nem szoktuk mérlegelni, nem jut eszünkbe ez így, sőt, külön-külön szereplőnek látjuk létezés menetében, külön pályán futva, más jelleggel. Az élet olyan erőteljes, mint a tűz, amíg van lehetősége, gyúanyaga, csak pislákol, majd lángra kap, mindent elborít, diadalmasan égeti idejét, valami eredményt hozva. Ha ember szolgálatba állíttatott, meleget ad, vagy perzsel, lakályosságot, főtt ételt, s gőzzel áramot termel újabban,
dombi52
okt. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2101)
Hogyan élünk, élnek ma az emberek, hogy megtudd, tényleg utazni kell, távolabb lakókörzettől, megláss különbségeket, mert csak abból láthatod meg a lényegi egyezést az emberségünkben. Vissza is fordít az ilyen tapasztalat a saját kis életedet másként látni, már itthon, eddig észre sem vett jellemzőket kiemelni, mintha most fedeznéd fel először, ami mindennapos. Például a beszélgetés ténye, otthon olyan megszokott, amikor köszönéssel kezdődik a találkozáskor megejtett néhá
dombi52
okt. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2100)
Hogy mondanád magyarul az asztráltestet, mire a lélekvándorlás-tanod alapozod, hogy az halálunkkor eltávozik belőlünk és olyan élő emberhez csatlakozik, kivel egyezik. Ha csak érzelmileg, mert nincs másra igénye, az jó, mert hamar talál olyat, ha értelmileg is azonosulni akar gondolatvilágával, akkor sokáig keresheti, mire rátalál. Akkor tehát több ilyen létezhet egy emberben, kérdezem joggal, hiszen eddig úgy tudtam, mert azt hirdette ez a tan, hogy születendő magzatban
dombi52
okt. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2099)
A gyermekeinket annyira féltjük, hogy szinte mindent megtiltanánk nekik, persze minden rosszat, ami velünk megtörtént, mert azt gondoljuk, hogy meg tudjuk óvni őket a bajtól, ha közbeszólunk. Hogy ne tedd ezt, ne tedd azt, maradj ki a balhéból, ne menj oda, ne keveredj bele, ne izgasson fel, amiből majd hamar kiábrándulsz, felejtsd el a szerencsét, ne higgy megtévesztő dajkamesékben! Csak a munka, a szorgalom hozza az eredményt, légy kitartó, ne hagyd abba, mibe belekezdt
dombi52
okt. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2098)
Növekedés és gyarapodás életünk kulcsa lett, mintha megnyitna minden kaput boldogsághoz, sőt a legfontosabb célkitűzés, hogy alá kell rendelni neki mindent, még az életünket is. Mert ez az élet törvényként mutatja többletét minden aratáskor, állatszaporodáskor, így szembe menni látszik a valósággal, aki nem fogadja el, tehát túlnyomó többség igen. És közelről megnézve a folyamatot, szintén azt látjuk, hogy miként lesz a magból csíra és majd egyre nagyobb növény, megnő a t
dombi52
okt. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2097)
Ha becsukjuk a szemünk, odalesz a látvány, de attól még a világ nem múlik el, s hogy hol marad meg számunkra, valahol a lélek mélyén, vagy a többi érzékszervben, nem nagyon szoktuk vizsgálni. Elvben, és sajnálatosan néha gyakorlatban, kikapcsolt lehet a többi érzékszervünk, tudunk is vaksüketnémákról, íz-, szag- és súlytalan közeg előállítható, marad tehát lélekhelyszín. De a kisgyerek meg azt mondja, „vagyok, nem vagyok”, amikor lehunyogatja és kinyitogatja a szemét, nev
dombi52
okt. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2096)
Lélekegyensúly megteremtődését természet ajándékának tekintik leginkább, szépséget találni közeli és távoli környezetben, jóságot mindenre kiterjedő szeretetben. Keresni kitartón, legyen mit mérlegre tenni, hová tolakszik, árad a gonoszság valamennyi ága és boga, abból nincs hiány, letiporja a gyenge hitet, mint virágmezőt hadi horda. Egyik oldali serpenyőben sem a természet önmagában a szerepadó, nem szolgál készen előnnyel és hátránnyal, meg kell érte dolgozni, szívet k
dombi52
okt. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2095)
Hovatovább iránytű nélkülivé válhatunk az életóceán közepén, sűrű erdőben, sok egymásnak ellentmondó szempont lett érvényes, ráadásul a gyermekekre, csecsemőkre is. Látunk a Földet fejetetejére állító térképet, űrből egész földrészeket fényképen, a mi Napunknál milliószor nagyobb csillagot, Tejútrendszer egy a milliárd galaxis közül. Ám kicsinységünkre hivatkozás szívütését nem oldja fel vagy közömbösíti megfontolás- segély, számunkra adott természetmegismerés serkentése,
dombi52
okt. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2094)
Csodálatos lakhelyeink vannak városoktól falvakig, lakásoktól házakig, külalakjuk, belsejük, mind embertalálmány, hosszúidős tapasztalat követelte találékonyságát. Kényelem szempontja túlélésből származik, eleinte hótól, széltől, esőtől és fagytól kellett védelemhez jutni, főként éjszakára, a vadállatoktól elkülönült biztonságban. Megtévesztő a város neve, a várfalakat összetévesztik faluink falával, pedig az karámszerű volt, faoszlopok sűrű sora, hogy egymást érintették,
dombi52
okt. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2093)
A mi szavunk le van foglalva minekünk, épp mink vagyunk, akik valójában értelmességet, észt gyakorlunk, tulajdonlunk, mesterségesség miénk, ne adjuk, nem adjuk át semminek magunk helyett. Mesterei lettünk a gondolkozásnak, növény- és állatvilág anyagcseréjén úgy túllépve, hogy magunk alkotunk élethelyet magunknak, nincs röghözkötöttségünk, belső természet pórázunk. Külső határainkat belátjuk, testi mivolt és ahhoz szükségességek sokszorosan felülmúlt adottságainkká váltak
dombi52
okt. 16.












