Sorsfordító napokat emlegetnek számunkra, akik szívesen megváltoztatnák az életünk, a leszélesebb mértékű befolyásolóktól rejtett közeliekig, kiknek napja már letűnt. Leáldozott, mert jól tudjuk, nem kell hinni nekik, amire hivatkoznak vagy hamis kitaláltság okként, vagy sosem teljesíthető cél, csak azért hangoztatják, vakként ne lássuk, mennyire álság. A nyílt reklámok bűne legfeljebb a nagy túlzás, ragyogással vesznek körbe eladandó árut, meg hogy olyasmit tukmálnak rán

Bizonyára jó, ha ismersz okos embereket, de nemcsak azért, mert beszélgetve velük, kaphatsz tőlük sok új vagy jó ismeretet, mint tapasztalt társak szintén hasznos módon eligazíthatnak, hanem mert akkor is kapcsolatban maradsz velük, mivel látó-, jobban mondva gondolatkörödbe kerültek, amikor nincs közvetlen érintkezés, de mégis „rajtuk függ” figyelmed, belecsimpaszkodsz agyműködésükbe, s megszólal tudásuk benned. De ehhez tényleg odaadón kell viszonyulni, odafordulva ráha

Belső érték nélkül nincsen külső érték, hiába keresed a világ végéig elmenve, időtlen időkig, földön és égen, ami megnyilatkozik, lélektől van, lelked elérje, teljesen betöltse. Testetlenségről beszélünk test templomában élve, végtelen elvontságról, mely ezért örökkévaló, így a lényege, hogy nem vagy egyedül, társak vagyunk ebben a létben minden eddig, most s jövőben élő emberrel, s eme bizonyosság azonos forrású, az értelem világossága fényesíti bennünk, minden porcikánk

Időpontját tekintve csúszóünnep a húsvét, amint az összes, régi időből származó is naptárhoz között, Napunk a csillagok előtt járva mutatja évköri helyzetét, s szerepét szintén. Ennek jelentősége sosem lehet túlbecsült, sosem volt nem figyelembe vett, sőt, berendezve eget, onnan a szereplőket ide a földre irányította, költöztette képi világot, megszemélyesítést szerető emberképzelet, de már akkor elvált gondolkodás gabonája az ocsútól, emberszerű istenek regéje önállóságu

Sokan talán azt gondolják, egyértelmű, mit tanítsunk, de amikor tananyagot kell összeállítani, már rögtön előjönnek nehézségek, korszerűség terén egyrészt, hogy ne legyen elavult felhasznált ismeret, másrészt a hagyományok terén, miszerint megegyezzen az addigi tudással, azaz illeszkedjenek, nehogy feloldhatatlan ellentmondás keletkezzen közöttük, ami a tanítás során derül ki, agyonvágva azt. Mielőtt példát néznénk, módszertanilag kell dönteni a kérdésben, hogy mit tekint

Az élet szépségéről mindkét értelemben lehet beszélni, mert önmagában véve is világcsoda, emberként pedig mindannak alapjaként tekintünk rá, amik vagyunk, értelmességhordozó alanyok. Akik aztán tovább ragozzuk ezt a szépségügyet, mert értelmünk ad értelmet a világnak éppúgy, mint az életnek, amin tehát nem mindnyájunk életét értjük, hanem a sajátot, egyet mindegyik közül. Mert erre van igazi hatásunk, vállalás által, ez abból hiányzik, bármilyen jó tanácsot adunk, példáu

Feladatunk-e megfejteni a mindenséget? Aki Mindenséget ír, így nagybetűvel, máris megérteni vélte, s tiszteli azt a végtelen nagyságot, létezésünket onnan vezeti le. Mert tisztelet, csodálat illeti forrásunkat, így aztán isteni rangra emelkedik a lét, de ebből kimarad a róla való gondolat, mintha az csak az élet velejárója lenne. Fejlődéselmélet vezet hozzánk, egészen az agyműködésből megmagyarázott értelemig, ahonnan visszafejtve szükségszerűség látszik, le sem tudunk té

Mi különbözteti meg a képzeletet a valóságtól, ha minden valóságosról is csupán elképzeléssel nyerhetünk hírt, hogy van, beszámolót, hogy számunkra milyen, s e számunkra-valóságát nem tudjuk kiküszöbölni? Azaz csak az érzékszervi adatokból rakjuk össze a világot olyannak, amilyennek tudjuk, képesek vagyunk rá, és tudatosítjuk, de azon túl is van jelenség, egyéb eszközök s ész által következetten. Ez az észmunka annyira alapvető, hogy akkor is elvégzi az ember, ha hiányzik

Erkölcsi tisztaság nem arany középút szabadosság és erkölcscsőszség között, nincsen mögötte számolgatás, meddig mehetek el s honnantól kezdve tiprom a törvényt, hanem kiállás a jó mellett bármi feltétel nélkül. A jó ismerete szívünk egyedülálló gyümölcse, fajfenntartásnak nevezett magatartást eredményez, minden embert eleve segítendő testvérnek tekint, kezdettől fogva Istentől belénk oltott természetünk. Hogy különbség lenne ember és ember között, késő találmánya közel és

Amiként a látásunk túlnő a tapintásunkon, úgy gondolkodásunk a közvetlen érzékelteken, és ahogy a látóhatár sem örök bizonyosság, úgy a gondolatszárnyalás előtt sincs akadály. És amit ez számunkra jelent, nem kézzelfogható, bár felfedezők lába bejárta az egész földet, egyrészt behunyt szemmel is megmarad külvilág képe, másrészt az elvi viszonyokkal is tudunk számolni. Szükségletek mellett kíváncsiság űz és hajt minket, céllal járunk, de a mellékes találat még több is, éle

Önmagadnál nincs jobb szórakoztatód, de míg erre rájössz, sok időbe telik, s szenvedésbe tudatlan, hogy a másoktól jövő értéktelenebb, mert nem rólad szól, előbb-utóbb bele kell zökkenned önmagadba. „Nehéz az élet, nem tudom megcsinálni”, sóhajoz, aki mában akar rögtön hosszabb erőfeszítést kívánó eredményt, meg aztán neki semmi se jó, ami van, elégedetlenséggel ébred és fekszik. A környezet, rokonság, barátok sem igaziak, pedig rangot nekik te adhatnál, ha elismernéd őke

Látszólagos törésvonal mélyült nemzedékek közé, mintha elemi erő szakítaná szét őket, de mivel eszmei–erkölcsi a kiindulása a jelenségnek, nem is annyira nagy a baj. Valláshiány lépett fel, ami okozza egyik és másik szereplő hozzáállásának nem kis különbségét, istentelenségnek hívni túlzás, azt nem is lehet mindenkire kiterjeszteni. Nem a szándékkal történt elferdülés világhoz fordulásban, élettől elvárt értékekben, a magához való esze megmaradt mindenkinek, hanem a vágya

Tőled függ-e nyugalmad, vagy te függsz nyugalomtól, izgalommentességtől, semleges helyzetedtől, avagy fordítva, vihar támad benned végveszély, határon táncolás, észveszejtő esetekben? Nem vitás, hogy mi váltja ki és mikor válaszunk emelkedett szívdobogását, ledöbbenés megbénulását: olyan ránk zúduló történés, hogy értékelésébe belebukik nyugalmunk. Vagy a cselekvésünk, törekvésünk sikerét vagy sikertelenségét látva, tapasztalva, arról hírt kapva, attól függően, miféle ere

frissítve: 2026.04.13., 11:25 Amire a tudományt használni kellene, az messze van attól, amire használják, és ez a használat nem kedvez magának a tudománynak, úgy elsatnyul, hogy már nem tarthatjuk tudománynak. Gyilkolásra használt fegyvert tervezni vele nem szép, sőt a legcsúnyább, ha elég így nevezni az emberellenességet, ami nem létezett sokáig, bár örökkétig tartottnak mondatik. Azoktól, visszafelé az időben, akiknek valahogy hasznukra van a fegyverkezés, versenyt fol

Kevesen vannak tisztában nagyság fogalmával, az igazival, nem csábító talmi részével, amit gazdagsággal szokott azonosítani a „jónép”, inkább csak vágyva rá, sosem elérve. Akik valóban gazdagok, nekik is csak rémlik, hogy miből részesednek, szakterületnek mondják, ahol tevékenykednek, amit még jól átlátnak, s a nagy egésszel mintha nem foglalkozna senki. Pedig igen, csak nem kötik az orrunkra, hogyan irányítódik a világ már nagyobbik fele, és nem az egész Földre kiterjedé