

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1776)
Hej, akkor puszta ám igazán az ész mezeje, amikor az ellenség nemcsak lerabolta, de telerakta hamis érvelés mentén született, eredetileg nem rá jellemző tényezőkkel. Elmélettel inkább, hiszen elvi álláspontról van szó, olyan jóerkölcsi jellegzetességről, mely kizár mindenféle erőszakosságot, ha rólunk van szó, hiszen nincs rá szükségünk. S hogy másoknak se legyen, lenne, persze hogy sosem tetszett, tetszik azoknak, akiknek lételeme mások szolgasorba taszítása, tartása, és
dombi52
dec. 4.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1775)
Nem mondhatjuk, hogy a legjobb, hatékony tanulás minta után történik, ha olyat kell tanulni, amit addig senki nem tudott, kitalálni a megoldást, vagy a kézenfekvő magyarázatot. Mert ilyenkor vak vezet világtalant, tapogat az ész szellemi töltet után, mivel áthidal tudatlanságból fakadó bátortalanságot, ne maradjon bután, találjon ösztönző elvet. Aminek következéséből több irány felé ível kapcsolathíd-sugár, s ahonnan visszatér, ott van keresnivalónk, arra kell szélesebben
dombi52
dec. 3.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1774)
Harmatos reggelre aligha ébredtünk télen, mert éjjeli fagy megemésztett nedvességet bőszen, de mi megváltozott mostani időkben járván, tél helyén tavasz, az helyett nyár már a járvány. Valami felfoghatatlan betegséget látunk uralkodni természeten, nem az jön, mit várunk, hőmérséklet nem megy fagypont alá, igen enyhe, és az ember akarata ilyen módban renyhe. Valahogy elvesztettük a cselekvés fonalát, elültették fejünkben hitetlenség bogarát, nem kell elemekkel élethalálha
dombi52
dec. 2.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1773)
Bontakoztasd ki a tehetséged! ‒ a főparancs, azzal szereted teremtődet és jársz kedvében a téged szeretőknek, kezdeti segítőknek, hogy aztán mindenki élvezze alkotásodat. Milyen rögös út, melyen járnod kell eközben, szűkebb s tágabb környezeted színvonalától függ, rejtett szándékától ‒ ha úgy tetszik ‒, mire használ embereket a világ, amelyben élned kell. Esetleg akadályozza az előrejutást, hogy a kevesebbel is megelégedj, ha sok kell másra, mint amiről te dönthetsz, kény
dombi52
dec. 1.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1772)
Lehet-e a fényt és a sötétséget egyaránt világalkotónak tekinteni, egyiket a másiktól függővé téve, s így azonos szintre hozva, legalábbis gondolatban elképzelve? Vagy ez hamis egyenrangsítás, kettőzése az egyféle világnak, ahol van alapvető, kiindulórész, amiből minden más részletet le kell vezetnünk, hogy értelmesek maradhassunk? Előbbi tehát vállalja, hogy a két alkotó rész kölcsönösen feltételezi egymást, ezért külön-külön nem is érdemes eredetüket vizsgálni, sokszoro
dombi52
nov. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1771)
Akárhogy is vesszük, nyugalom tengere az ég, szabályosan váltakozva jön elő éjszaka nappal után, szürkület van közte, bor régi szót használva, hisz az az ital is agyhomályt okoz. És aztán a csillagnak mondott közeli bolygók ragyogása, különösen a Hold mellé járva, olyan megnyugtató, olyan lehengerlő, ahogy sötét háttér előtt mozdulatlanul mozognak. Mert ezt már régen tudjuk, amint pár óra múlva másik helyről köszönnek ránk, változik a minta, és a mélység mögöttük sem telj
dombi52
nov. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1770)
Nagy hullámokat vet-e az élet, hajóárbóc- törő szélben, melyről nem is tudjuk, hogy merről fúj? – recseg-ropog az erkölcs építménye, valaha talán jobb volt, de okosok szerint sohanapján. Aki nem befolyásolni szeretne minket, az megszólalván bár nem akar elkeseríteni, jót nem tud mondani jelent s jövőt illetően, csak azt, hogy kilátástalan minden, menthetetlen. De ez a lelki vihar akár mesterséges is lehet, hiszen élünk, viszonylagos kényelemben, ami lehetővé tenné, hogy a
dombi52
nov. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1769)
Elrendezni azt lehet, amivel rendelkezel, azaz lépésed irányát meghatározhatod, de nem a sorsod, mert az egész valódtól függő, ami pedig beágyazott „az széles világba”. „A Mindenségbe!” – mondja hirtelen felindulás, de okos megfontolás tudja, hogy e fogalom bár nem üres, sőt a legnagyobbal teli, mégsem nyújt tájékoztatást arról, amiről szólandna. „Megközelítőleges” – így szól a tudós sereg, és azt is mondja rá mindenki, hogy végtelenség, de ezzel sem vagyunk ki a vízből,
dombi52
nov. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1768)
Ha jó a kedved, mindenből kevesebb is elég, főként mások figyelméből, hisz’ kiegészíted őket, közelebb lépsz feléjük, többet tudsz adni, mint kedvetlenül, igyekezz hát kedvessé lenni. Magadhoz is persze, felesleges önbírálat értelmetlenség, ha ezt belátod, magasabbra értékeled valóságodat, elégedetten nézel előre, hátra, tettekre, teendőkre. A kulcs a tettrekészség, mi meghozza a kedvet, szellemi csúcsra-járás megvalósíthatóra összpontosítani, felmérve saját képesség lény
dombi52
nov. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1767)
Nagyravágyó gyerekek, vagy szülők? – e kérdésre választ kell adni. Mi az oka, hogy gyerekuralom lett egészséges viszony helyett, gyerek parancsol és a szülő űzött rabszolgaként végrehajtja? Hogy zsarnokoskodhat, megalázhat elég kicsi gyerek is, az legyen, amit éppen kíván? S ha nem teljesítik, tör-zúz, kiabál, csapkodja magát a földhöz, bedob „halálos” fegyvert: „Nem szeretlek!” A szülő pedig nem áll ellent, eszébe sem jut, nem lát kiutat, még jobban kedvébe akar járni, a
dombi52
nov. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1766)
Nem vagyunk már karon ülő gyerekek, hogy fel kell vegyen mindig valaki, egész nap, minden nehéz helyzetben és órában, a sírás sem állna jól nekünk, össze kell szednünk magunkat, ez a sorsunk. Vagy inkább rendeltetésünk, kitartásunk a bajban, sőt, ne nézzük annak, ami mindig velünk marad már, fájás itt-ott, meg hogy nem bírunk annyit, mint rég, illetve könnyedség alábbhagyott lelki téren. Nyúljunk a megéltek gazdag tárházába, nézni, felidézni, mert egész múltunk van raktár
dombi52
nov. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1765)
A világvége jóslattól indul visszafele a jövőre vonatkozó előre nézéssel létrehozott előrejelzés, jelentősége szerinti csökkenő sorrendbe állítással. Világos, a holnapi napon történhetőket beemelni mai napi gondolatokba nem annyira nehéz, hisz’ szinte kézzelfogható közelségben van, hét s hónap sem elérhetetlen. Nagyjából-egészében ismerjük napirendünk, életvitelünk állomásait, különösen már megállapodott korszakunkban, házasság és gyermekáldás után, nevelés befejeztével.
dombi52
nov. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1764)
Hogy milyen kényelemben élünk manapság, csak az tudja igazán, aki küzdött korábban azzal, amit ma könnyedén megtehet, például fűtés esetében, hogy folyik a gáz, nem kell fát vágni. Aztán én ezt itt most kézzel írom, kedvtelésből, mert számítógépbe is pötyögtethetném, amit azért még meg kell tennem, ha fel akarom tenni a világhálóra, hogy mások is olvashassák. Azaz bárkihez eljuthat, ha tudomást szerez róla és van kedve megnézni, míg azelőtt a könyvbeli, folyóiratbeli meg
dombi52
nov. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1763)
Mintha nem lennénk már annyira kiszolgáltatva természetnek, gyors autók, vonatok, repülők és biztonságos hajók korszakában élve ma, mint régen, amiről regényekben olvashatunk. Ahogy meghódították az Északi- és Déli- sarkot, az őserdőt és a magas hegyeket, az nemcsak izgalmakat szült, áldozatokat is szedett, míg manapság a műhold mindenhova beláthat. Mégis esnek tragédiák, hólavina alá szorultak kihűlnek, hegyormot és sziklát mászók szerencsétlenül járnak, vízbe fúltak is
dombi52
nov. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1762)
A kellemetességek eredete homályos, legalább két irányból indul kétségtelenül, tőlünk valaki, valakik felé, s onnan hozzánk, tömegeket is próbálnak így egyesíteni. E névtelenség azonban nem tesz jót az ügynek, sokkal jobb, ha névhez köthetünk kezdeményezőt, adakozót, ajándékozót, utóbbi eset célzottat megnevez, előbbi névtelennek ad. A kevésbé személyes folyamat tárgyakat és értékeket közvetít, ajánl fel, míg közvetlen kapcsolatban mi magunk lehetünk önmagunkat a másik f
dombi52
nov. 20.
















