

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2077)
Uralkodó a király neve a magyaroknál, de idegen hatásra megfordult az értelme, eredeti alapja volt a szolgálat elve, mi hatalmi szerepkörben csak nálunk volt szokvány. Amidőn a magyar nép uralta felettesét, az annyit jelentett, hogy elfogadta vezérnek, azt irányította, miről szóltak döntő érvek, nem ég szülte őt, másra használtak regét, mesét, Korábbi dicső tettek példaként idézettek, s a nép egyszerű fia tanulságos dolgai, képszerű előadásban, értelmük még mai szemmel is
dombi52
szept. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2076)
Mintha csak játéknak fognák fel az egészet, úgy látszanak cselekedni, vagy mulasztást könnyedén elkövetni életünk összefüggései nagy léptékbeni működésének irányítói. Olyan felszínes, semmitmondó, ellentmondásos beszámolókat látunk szándékokról, tervekről, hogy azt hihetnénk, nem a valóságot mutatja a látvány, pedig abból hamar intézkedés lesz. No, szóval, alig akarjuk elhinni, hogy most már ez a gyakorlat, szembe menni a józan ésszel, túlzásnak látszókat mondani, hogy l
dombi52
szept. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2075)
Az első embertől az utolsóig csak Isten láthatja be a terepet, aki nincs, az nem lát, de aki lát, annak egyúttal lennie is kell, és hogy van ilyen -tól, -ig, nyilvánvaló számunkra. Ezért aztán Isten is, aki tájékoztat a világ keletkezéséről és végéről, másként, nélküle, nem lenne erről tudásunk, nem voltunk ott, mikor megszületett, s nem leszünk, ha megszűnik. Egyáltalán a létezés fogalmát sem vesszük máshonnan, mint ez istenség játszadozásából, idővel, térrel, értelemme
dombi52
szept. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2074)
Csak ha másokat hallgatsz, látod az emlékezet óriási szerepét életünkben, magadnál észre sem veszed, hogy állandóan veled vannak és befolyásolnak kisebb-nagyobb emlékeid. Történetekké alakulnak, lehet mesélni, s ha már egyszer megtörténtek, nem lehet véletlen, hogy úgy történtek, ahogy, és ha abban sok volt a fordulat, hihetetlen, s csodával határos. Azt jó mondani ekkor, isteni gondviselés nyúlt bele a folyamatba, hogy úgy sikerült az, hiba, sőt tragédia nélkül, veszélye
dombi52
szept. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2073)
Sok nehézségünket megosztottságunk adja, mert kerülőutakra terel, ha amit közeli társtól megkaphatnánk, nem tőle kérjük, mert más a világnézete, beszéljük be magunknak mi is. De nem gondolunk bele, hogy tényleg más-e, vagy csak az érdekvélekedésben különbözünk, mert más az elsődleges, célban és eszközben, módszerben és időben, különben igencsak egyformák vagyunk. Akár másik oldalon is találhattuk volna magunkat, véletleneken múlik, ki hová áll vagy csapódik, de az alapvet
dombi52
szept. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2072)
Feszültség, megterhelés, sorozatos elvárás feléd a teendők felől, magas szinten való teljesítés, helytállás, ne készítsenek ki, hogyha meg tudod tenni, el tudod végezni sikerrel. Igenis, erősítsen meg, tartson ki lendület, hit önmagadban, megnyugvástalálás aközben, míg a folyamat tart és utána is, gondold el, mennyivel nehezebb volt, mint amikor vége van. Ne hozd át ide, szabadidődbe fáradtságod, hagyd benne a munkában, amit elvégeztél és elvégzendőként előtted áll, a bi
dombi52
szept. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2071)
Itt vagyunk, milyen jó érzés belegondolni a világ folyásába résztvevőként, ha célszerű a menet, törődnünk sem kell vele, megalkotta, aki-ami tökéleteset tud önmagában. Nincs okunk kételkedni ebben, nem is szoktunk, de azért nagy erőkkel kutatjuk a természetet, szerkezetét, hatásait, és önmagunkat, lélekbeli viszonyunkat a szellemiséghez. De még a kutatók is leteszik a munkát, ha elfáradtak, ha pihenni kell, belefekszenek, mint mindenki az ágyálom szép birodalmába, ha egye
dombi52
szept. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2070)
Igen nehéz valaki gondolkodásmódját közelítőn elképzelni, utánozni őt, hogy miről miként vélekedik, és mi a szándéka, sokkal könnyebb megítélni a cselekedetét. Több fogódzónk van, főként saját eszünk, nem lehet, hogy ő annyira különbözzön tőlünk, ne tudnánk beleképzelni magunkat a helyébe, de ez túlzó remény, hiszen tényleg nem vagyunk egyformák. Saját világnéző szemüvegünkkel látjuk őt is, egész elméletrendszer kerekedne, ha tüzetesen megvizsgálnánk minden szempontunkat,
dombi52
szept. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2069)
Szüret, szőlőszüret, gyümölcsszüret, szedés, csak a betakarítás értelmét érezzük már a szónak, háttérbe szorul valamiért, pedig benne van, a szűrés, ami a mustkészítésünk lényege. Hogy a szőlőszemet ki kell héjából bontani, taposással régen, darálva egy idő óta, adódó levet megszűrni magtól, szőlőhústól, szártól, fürtgerezdtől, azaz más szóval nyelkétől. Aztán sajtoláskor már csak kevés mag ugrik ki az összepréselt csomagból, ezért még azt is meg kell szűrni, lyukas fémsz
dombi52
szept. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2068)
Önszemléletünkből fakasztott tudást terítünk a természetre, mintha az kívülünk lenne, és mi benne, de ez fordítva van, mi tartalmazzuk azt is, magunkból alakítjuk, ha már létezünk. Mert mi nem szükségszerűen, bár elégséges ok fennállt, hogy megszülessünk és fenntart jelenleg is, és lehetőségünk megvan egy jó idő óta, viszont összehasonlíthatatlanul többen nem. Nemcsak lakható bolygó törékeny egyensúlya a csillagászati vonatkozásokkal, hanem életlehetőségek környezeti mivo
dombi52
szept. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2067)
Ha megismerem a hatókörödet, megmondom, ki vagy, s világos, az nemcsak tőled induló akarat, tevékenység s hatás, de évek alatt rád aggatott érték és élményt jelző sokaság. Mindenkinek visszaköszön, aki ismer téged, de kérdés, akinek ismeretlen vagy, ő miként ítél meg, honnan veszi a bátorságot, ha nem tájékozódik rólad megfelelően előtte. Nem érdeklődik, járja körül életed, múltad, s első pillantásra, találkozásra véleményt formál, sőt terjeszti azt nyakló nélkül, nehéz
dombi52
szept. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2066)
A jó vezért választják, bizonyított előtte, rátermettsége szélesebb körű kell legyen, mint a feladat, testi készség és lelki képesség, sosem látott nehéz körülmények közt. Nem olyan vár rá, mi vezér nélkül is megoldott általában, hisz’ az emberek ön-vezéreltek, a közös tevékenységet kell irányítani, ahol a széthúzás természetes velejáró. Csoportok alakulnak, mint szénából a kazal, képzelt időszerűség villázza össze őket, táplálékául legyenek nagy eredményeknek, önként és
dombi52
szept. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2065)
Az ember testének a tökéletessége a a sportban látszódik meg igazán, nem egyszerűen az egészségről van szó, hanem lehetőségek tárházáról, ami vagyunk, szakosztályok szerint. Felsorolni nem tudjuk, hányféle létezik egy nagy egyesületnél, mert csak a kiemelkedőn sikeresről ismerjük gyakrabban, és akkor még a külföldi s bevetten kívülikről szó sem esett. Kéz, láb és fej, utóbbi duplán, triplán is, ha a sakkra, vagy pókerre gondolunk, mint sportra, ezek a főszereplők, de az e
dombi52
szept. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2064)
Mindenfélével találkozhatunk, de miért nem születik manapság nagy elmélet, mint oly gyakran régen, több is évszázadonként, ahogy nagy bölcsek tekintélyt és figyelmet kaptak, ma nem gyakorlat. Nem titok ez, amit meg kell fejteni, hanem csak nagy elmélet természetét, jellegzetességét kell megfigyelni, hogy általános s egyetemes, ezt nem tudja tehát ma biztosítani senki. Ráadásul a figyelemnek nem kis lőrése van, amin át megláthatják szellemi terméked, és a csatornák is meg
dombi52
szept. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2063)
Bogarászni a bogarak szoktak, hasonlóan tenni akkor szoktunk, mikor látszólag céltalan a mozgásunk, mint az övék mindig, mégis nekünk eredményt hoz általában, bár céltalan kezdjük. Az állatokat pedig alaposan csak tudós szakemberek vizsgálják, mi csak rájuk tekintünk, aztán hasonlítgatunk, és emlegetünk hangya- szorgalmat, birkatürelmet, lóugrást, sasszemet. Mégis, iskolában sokat tanítanak róluk nekünk, ne legyünk analfabéták növények és állatok ismerete terén, tudjunk o
dombi52
szept. 16.












