

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1889)
7:00 AM Sokan értetlenül állunk világesemények előtt, hogy megtörténhetnek, mert a józan ésszel felfogott közeszköz-állomány célja és feladata szerint nem szabadna ilyesminek gondolata sem nagyon támadni, nemhogy valósággá válni, az éhezésektől a terrorcselekményekig, és az ellenőrizetlen népvándorlástól a nagyon sok helyen most folytatott háborúkig, s mindezek ilyen mód felbukkanva, és előttünk sorakozva felvetik a gyanút, hogy valahol nagy mulasztások történnek, ámde ha n
dombi52
márc. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1888)
Laza vagy, kikapcsolt, napközben is álmos, éjjel meg nem tudsz aludni, mert mindig van fontosabb, meg jönnek a hírek, nincs már olyan nap, hogy ne történne valami szenzációs, időzítik a sportot, hogy ne maradj közvetítés nélkül, az aznapi evangélium: örömhír. Vagy rossz, megdöbbentő, katasztrófa, világvége, jó, hogy nem ott lakunk, mi biztonságban vagyunk, ez a félteke mégiscsak fejlettebb, az északi, a mérsékelt égöv, ahol okos emberek termettek, tudósok, ilyenek ma is van
dombi52
márc. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1887)
Magvetés, ültetés, veteményezés, szőlőmetszés, palántázás, sok egyéb tavaszi kezdőmunka, évindító tevékenység, megfelelően végzett előkészítéssel év legfontosabb időszaka, mint házasság kezdőévei a gyermekvállalással, úgy, hogy termőre fordulhasson a természet, az emberiség is szaporodjon, fennmaradjon, ma már csak azt jelenti, meg aztán megújuljon a mezőgazdasági termelés, a kertgazdaság, és a gyermekáldás is beköszöntsön, mintája maga a kikeletet mutató táj, rügyező fák
dombi52
márc. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1886)
Hitközösségbe kapcsolódunk egész életünk során, teljes mértékben születésünk előtt és halálunk után, előbb érzékiség adagolja hozzá a ritmus anyagát, hogy megszokjuk elvárásaink teljesülését, miben hinni erős kötődés, mécs lángja, mely eltörik hiányérzet jelenléte esetén, s megelégedéssel tölt el, ha megkapjuk, amire szükségünk van, sőt többet is, egyre többet, ahogy szavak által kezd nyiladozni a világ, ismerősök újra és újra felbukkanása, idegenek érdekessége, beszéd ütem
dombi52
márc. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1885)
A fiatalt és öreget szembeállítani csak elméleti értelemben lehet, és kívülről, mert vagy egyik, vagy másik vagyunk, és nincs arányban a kettő, mert a fiatal még nem volt öreg. Az öreg sem emlékszik fiatalságának minden mozzanatára, bár felidézve előjönnek az emlékek, és egyre részletesebben kezdenek megjelenni átélt élmények, megvalósult események, sőt még törekvésekre és vágyakra is rá tud mutatni, aki elég bátor szembenézni akkori valójával. Ebben is hátrányban van a f
dombi52
márc. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1884)
A világűr a Világúr, a fény lett az isten, irányítók és irányítottak viszonya épp oly távoli és közeli, megragadhatatlanok, mégis a bőrünkön érezzük a jelenlétüket. Előbb lettek a nagy birodalmak, de azokat nem lehetett bolygónyi méretben működtetni, határt szab a természet mindenféle életnek, csak gondolkodás szelleme lehet egyetemes. Azt azonban ki kellett gondolni valamikor és valahol, egyének személyisége nőtt fel a feladathoz, kimunkálni nyelvet, mi lefed valóságot,
dombi52
márc. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1883)
Vajon az idő folyamatát szakítja-e meg számunkra az alvás, vagy csak ébrenlét miatt tudunk egyáltalán az időről, létezését mi állítjuk elő, bár világossághoz kötve. A mesterséges világítás meghosszabbítja a napi időt, másként mondva, kevesebb alvás meghosszabbítja a napunk, ennek egyensúlyát nem találjuk, és elneveztük modern világnak. A legnormálisabb munkával tölteni időt, pihenést az éjszakai alvás biztosítja, így aztán nappali tevékenység természetes, semmittevés ninc
dombi52
márc. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1882)
Teljesség igénye mindenkinek lehet, aki emberségét ajándéknak érzi, hivatását lélek-gazdagodásként végzi és éli, s aki hittel fordul földi-égi ismeretlen felé. Teljesség vágya teljesül, tudatát kitölti tudás, mert az életfokozat megélt szakaszán ura magának, kézben tart gyeplőt s irányítja saját létszekerét húzó testi-lelki lényét. Tiszta és világos fogalomra törekszik az életmező és szereplői viszonylatának megítélésében, hozzájuk hozzáállása tudatos akaratlagosságát bel
dombi52
márc. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1881)
Felemelsz, felemelhetsz nemcsak elesettet, de elbukottat is, nemcsak kedvetlent, életuntat is, lendíthetsz az örömön, hogy tartóssá váljon, sínre teheted valaki kisiklott vonatát. Megszólalásoddal megváltoztathatod az irányt, amire a nehézkedés törvénye vezetne valakit, elrugaszkodjon előbb visszahúzó tudattalajról, hogy majd egyszer szárnyalni tudjon. Tekinteteddel is befolyásolsz hangulatot, elég biztatón ránézned búvalbélelt arcra, hogy felszabaduljon a maga sem tudja
dombi52
márc. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1880)
Nem derülhet ki, tényleg lenne-e jó ötleted más, mások számára, mert hogy mi az, nem kell soha megmondanod, ha nem engedik meg, hogy igazán beleszólj életükbe, de megszokták, hogy szurkálsz. Érzékelteted, hogy te jobban csinálnád, jobban tudod, de nem akarsz beleszólni, mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja, és a tág környezet is veszít, ha nem kéri tanácsod. A jelszót, hogy menjen minden a maga útján és mindenki a maga dolgára, ha egyszer már a különböző szi
dombi52
márc. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1879)
7:00 AM Ellenőrizni azt kell, amit valaki mondott, leírt, ritkábban azt, amit saját szemmel láttunk, beszéd megbízhatósági foka alacsonyabb írásos okiratoknál eszményi esetben. Ilyenkor a törvény adja a garanciát és az állam az őrsereget, rendőrzőket hívnak segítségül, meg ténynyomozókat, azonos-e a papíron szereplő a valóságos ténnyel. Már ekkor belép a szóbeli közlések igaz mivoltának szükségessége, különben soha nem jutunk a dolog végére, büntetéstől fél, aki tanúskodi
dombi52
márc. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1878)
Védekező eszközünk-e a feledés, vagy az éppen éles emlékezet teszi lehetővé, hogy minden mozzanatra kiterjedően támad magyarázatunk, ami jobb, mint az elhallgatás? És ez ugyanaz a kérdés, hogy van-e szégyellni valónk a velünk már megtörténttel kapcsolatban, ha nem követtünk el tudtunkkal szándékos hibát, jogos-e ilymódon csak hibátlant számontartani? Emberlélek-szakértővé válunk-e életünk során, vagy csak lepörgetjük időnket, megesnek velünk a dolgok, – ám, ki igen, ha mi
dombi52
márc. 16.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1877)
Eszmei dunyhafellegek ölelik körbe a Földet, ráterülve testünkre-lelkünkre egyként, megmelegszik alatta a szívünk, végtelenül puha, mély, mesekaland benne forgolódásunk. Gyerekkori emlék, mi örökké elkísér, és álomalakban mindig jelen marad, csak már nem emlékszünk rá, alvásunk is mintha ébren lenne, kizárja az érzelemdús világot belőlünk. Ritkán járunk képzeletben ott a felhők fölött, hiszen ez a varázslat odalett repülőút tapasztalatakor, ahol tényleg képet láttunk, de
dombi52
márc. 15.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1876)
Ugyan miért adnak főszerepet a nyelvnek a történészek a történeti és régészeti adatok helyett, s újabban a genetikának hasonlóképp? – mindennek gyalázatos oka van. A történész szakma elárulásával ér fel, meghazudtolva nemes hivatásuk célját, hogy feltárják a múlt igazságát is, történések mellett, ha eddig akkori érdek eltakarta. Ennek ellenkezője valósul meg ugyanis, mikor neveket, egyes szavakat használnak fel bizonyítékként, holott tudvalevő ezeknek közlekedő szerepe sz
dombi52
márc. 14.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1875)
Mielőtt nagy vagyonra tennél szert, arányosan megítélik teljesítményedet, lépcsőzetes felhalmozást is csak akkor végezhetsz, ha többet kapsz, mint költesz, ha nem vagy az, nehezen gazdagodsz. Az arányosság elkísér egész életeden, mert ha nem halmoztál fel elegendő erkölcsi tőkét, megbecsülésed kisebb lesz, mint azoké, akiket szegényen is felemel értékelés. De a hirtelen meggazdagodókra lesújt a közvélemény haragja, „nem tudjuk, honnan van a pénze”, mondják, és sejtetik, n
dombi52
márc. 13.




















